Ónody-Molnár Dóra Nincs reménytelen tanár, ahogy nincs reménytelen gyerek sem

Major Gábor: Végig kell kísérni a diákot a választott úton

Megváltozott a világ, a pedagógusnak nem az a dolga, hogy tudást adjon át, hanem hogy a tudás megszerzésének az útján kísérje a gyerekeket és ehhez adjon eszközöket, inspirációt, támogatást. Az egésznek ez a kulcsa – mondja Major Gábor oktatási szakember, a tárgyalkotásra építő innovatív tananyagokat fejlesztő hazai cég, a Maker’s Red Box ügyvezető igazgatója.

A világ egyik legnagyobb oktatás-technológiai kiállításán, a március végén Londonban megrendezett BETT-en döntős termék volt a Maker’s Red Box, ami egy tárgyalkotásra épülő innovatív tananyag. Ez az oktatás Oscar-díjának számít. A Maker’s Red Box az „Iskolai eszközök a tanításhoz és tanuláshoz” kategóriában indulók legjobbjai közé került be. Hány termék közül válogatták ki?

23 kategóriában hirdetnek eredményt. A zsűri azt nézi, melyik korosztálynak szól a termék, és milyen pedagógiai eszközöket használ, s van külön kategória a csak digitális tartalmakra vagy az együttműködési programokra. Mi a taneszköz kategóriájában pályáztunk. Hatan voltak döntősök, sajnos nem mi nyertünk. De önmagában az is nagy elismerés, hogy a döntőbe jutottunk. Egy ilyen terméket, mint a Red Box, bevezetni, felépíteni nem pár éves történet, lesz még lehetőségünk újra pályázni.

Kilenc hazai cég képviseltette magát az expón. A magyar cégek mindig ilyen számban vannak jelen?

Ez hektikus. De az jó trend, hogy van három olyan cég, a MozaWeb, a Logischool és a BookR Kids, amely már kinőtte a nemzeti standot, és önálló kiállítóegységgel vesz rész. Ez az expó célja, megtalálni azokat a startupokat, amelyek aztán növekedni tudnak. Eleinte standdal segíti a kis cégeket a kormány, ami a HEPA-n keresztül (Hungarian Export ­Promotion Agency, azaz Magyar Exportfejlesztési Ügynökség – a szerk.) segíti a kis cégeket. Így meg tud jelenni a magyar oktatási ipar egy nemzetközi kiállításon. A HEPA pedig azért támogatja a magyar cégek megjelenését, mert a startupok logikájának megfelelően néhányan megerősödnek, önálló lábra állnak és egy idő után az exporton és a megerősödő gazdasági tevékenységen keresztül megtöbbszörözik ezt a kezdeti támogatást. Az állam emlőiről és szubvenciókról való leválásra ez egy tökéletes alkalom.

Ez a kiállítás reflektál az oktatásban érzékelhető problémákra. Mi az, ami az iskolákban jelenleg világszinten a legnagyobb kihívást jelenti?

Világszinten az egyik legnagyobb kihívás az, hogy rengeteg gyerek kerül be újként az oktatásba. Ez elsősorban Afrikának és Indiának, illetve más ázsiai országoknak köszönhető. Ez a rengeteg gyerek a közoktatás grádicsait járja, először általános képzést kapnak, majd mennek a középiskolai szintre. Aztán egyre többen egyetemre is. 400 millió új egyetemista lesz 2050-re. Valahogy ezeket a gyereket is be kell vonni, hozzájuk is el kell juttatni a tudást. Nincs elég tanár, tehát meg kell oldani, hogy demokratizáljuk a tudáshoz való jogot. Ennek egyik lehetséges iránya a távoktatás, a hibrid oktatás. A másik kihívás az oktatásban a Z-generáció hozzáállása a tanuláshoz, a tudás megszerzéséhez. Ez teljesen más attitűd, mint ami a mi időnkre volt jellemző, hiszen mi elfogadtuk az ipari forradalom korszakában gyökerező oktatási struktúrát, aminek nem is volt akkor alternatívája.

Bár az már a mi időnkben sem volt hatékony.

Igen, de ez egy másik kérdés. Akkor az volt az alapvetés, hogy a világ megismerhető. Tehát, ha elég sokat olvasol, figyelsz, sokat jársz iskolába, akkor mindent, vagy legalábbis a saját szakterületeden mindent meg tudsz tanulni. Ma meg egy nap alatt több tudás keletkezik a világban egy-egy részterületen is, mint amennyit az ember egész életében meg tud nézni, el tud olvasni. Le kell számolni azzal, hogy a világ megismerhető.

De akkor mire kell a gyerekeket kondicionálni? Arra, hogy biztosított legyen a hozzáférés arra a konkrét tudáselemre, amelyre szüksége van. Tudjon jól keresni az információözönben, tudjon validálni, megkülönböztetni az információt aszerint, hogy hamis-e vagy sem, aktuális-e vagy sem, tudja azonosítani azt, hogy az információnak mi a forrása. Emiatt egyre több ország felszámolja a korábban megszokott szaktantárgyi rendszert. Angliában például már évek óta Science van, és nem különálló természettudományi tantárgyak, ez az interdiszciplinaritás egy példája. A másik, hogy írni, olvasni, számolni mindenkinek meg kell tanulnia. Ez az iskola feladata. De aztán hamar eljön a specializálódás. Tehát az, hogy valaki a művészetek iránt érdeklődik-e vagy a társadalomtudományok iránt. A diák ezen az úton úgy megy végig, hogy a családja, a pedagógusai kísérik. Megváltozik a tanár szerepe. Mentorrá lesz. Visszatérünk kicsit a görög időkbe. A diák elszegődik valakihez, aki végig kíséri a választott úton.

Ehhez menetközben mennyire tudnak alkalmazkodni a pedagógusok? A legtöbbjük ugyanis jellemzően egy merev képzési struktúrából érkezik.

A tanárképzésben sem tudásban, sem gondolkodásmódban nem azt kapják, amire szükség lenne. Szerintem ez a legnehezebb problémakör, hogy hogyan lehet a pedagógusokat megváltoztatni. Az oktatás eleve egy nagyon szigorú rendszer, a pedagógus pedig, lehet, hogy már 30-40 éve benne van. Ehhez képest meglepően kevés, a tanárokat támogató eszközt láttam most itt, az oktatástechnológiai vásáron. Inkább arra próbálnak a cégek megoldást keresni, hogy a kevés jó tanár eljusson mindenhová a hibrid oktatás, az online oktatás keretében. Láttam megoldásokat az úgynevezett peer to peer oktatásra is (a kifejezés az egymástól való tanulást, közös oktatási projektekben való részvételt jelenti – a szerk.).

A nyelvoktatásnál teljesen életszerű, hogy ha például finnül akarsz tanulni, akkor Skype-on vagy valamelyik más platformon egy Finnországban élő tanárral közösen lehet tanulni. De miért ne lehetne ezt más tudományterületen is megcsinálni? Talán eretnek gondolatnak tűnik, de erősen megkérdőjeleződik az egyetem is, ha az marad a jelenlegi struktúrájában. A világ nem abba az irányba megy, hogy bemegyünk reggelente mindig ugyanoda, és ugyanazoktól az emberektől mindenki ugyanazt hallja. Érdekes az is, hogy a BETT-en eluralták a terepet a technológiai óriások, a Microsoft, az Amazon, az Apple. Mi lesz, ha ezek az óriások összefognak a nagy oktatási rendszerekkel? Mondjuk, ha a bostoni MIT (Massachusettsi Műszaki Egyetem – a szerk.) összeáll a Google-lal, akkor reszkessen a világ összes műszaki egyeteme! Mi jobb annál, mint hogy Bostonból kapod meg a diplomádat?

Amikor ennyi információ veszi körbe a gyereket, másképp szerzik meg a tudást, másképp tanulnak. Az erre a problémára született válaszok mennyire köszönnek vissza a világ oktatástechnikai kiállítóinak termékkínálatában?

Régóta beszélünk az adaptív tanulásról. Korábban az osztályteremben próbálták ezt az adaptivitást kezelni azzal, hogy a pedagógusok differenciálnak a gyerekek között. De ha már differenciálunk, miért kell nekik egy osztályteremben ülni? Vagy egy városban? És ott egy másik módszer, az, hogy nem a tanár tanítja a gyereket. Ő csak kiadja a feldolgozandó területeket, amelyeken a gyerek végigmegy, majd konzultál. Ha például a reneszánszt kell feldolgoznia egy osztálynyi gyereknek, akkor ki lehet úgy osztani a témákat, hogy van, aki az építészettel, van, aki az irodalommal, van, aki a zenével foglalkozik. A gyerekek eközben egymást is tanítják. A tanárnak az a dolga, hogy ezt a folyamatot elősegítse. Ettől nagyon távol van az, hogy egész órán figyelünk, az utolsó percben kapunk egy házi feladatot, amit majd a következő órán számon kérnek.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!