Ónody-Molnár Dóra Nyomorból nyomorba – Uniós pénzből növeli a szegregációt Nyíregyháza

1,7 milliárd forint uniós támogatást költött a Kovács Ferenc vezette Nyíregyháza arra, hogy telepfelszámolás címén az egyik cigány telepről a másikra költöztesse az embereket. Ezzel nemcsak a másik telep lakosságának a számát növelte, hanem az oktatási szegregációt is. A költözéssel ugyanis azok a gyerekek, akik korábban vegyes, állami iskolákba jártak, a helyi, görögkatolikus cigány iskolában folytatják tanulmányaikat. A Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesülete panasszal fordult az Alapvető Jogok Biztosához és az Európai Ombudsmanhoz.

– Majdnem húszan lakjuk ezt a házat, s néhány nap múlva költöznünk kell. De csak egy egyszobás, lakást kaptunk e helyett a Guszeven. Hol férünk ott el annyian? De ha nem fogadom el a felkínált lakást, ezt a házat rám bontják és semmim nem marad

– mondja sírva egy idősebb asszony Nyíregyháza egyik romák lakta szegregátumában, az úgynevezett Keleti lakótelepen. A ház – amely három generációnak ad otthont – rettenetes állapotban van, ahogy a szomszédos épületek is. A telep útjai – ha egyáltalán utaknak nevezhetőek – autóval járhatatlanok. A víz hatalmas gödröket vájt magának, van, ahol a pocsolyák annyira mélyültek, hogy inkább tavacskának tűnnek. Egy éppen erre járőrőző rendőrautó akkorát nyekken az egyik ilyen pocsolyában, amelyben szinte elmerül, hogy majdnem tengelytörést kap. Az asszony szótlanul nézi a rendőrautót, ahogy az megpróbál kievickélni a kátyúból. Amikor a jármű végre kikapaszkodik a gödörből, folytatja.

– Az egyik fiam messze dolgozik, építkezésen, a költözés miatt jött haza. Kétségbe van esve. Az új lakásba nem tud jönni, két kicsi gyereke van. Egy lakásba tízen? Össze leszünk tömörödve? Nem csak higiéniailag tarthatatlan, de a távolságot sem tudjuk megtartani. Akkor meg jön a gyámügy! Talán kapnak a családok átmeneti otthonában szállást, ezt ígérik legalábbis – mondja.

Aztán a fiú veszi át a szót.

– Rendesen keresek az építkezésen. Próbáltunk albérletet találni a városban, de ahogy rám néztek, már mutatták is, merre menjek kifelé. A kutyát szívesebben beengedik, mint engem a két gyerekkel és a párommal – mondja.

– Így tesznek tönkre szép kis családokat – fűzi hozzá elkeseredett édesanyja. – Világéletemben dolgoztam, utána lehet nézni! Egyszer sem kértem segélyt. Nyolc évesen már tapostam anyámmal a vályogot, aztán túrtam a földeket Nagycserkeszen. És most itt tartok. Engem már csak az érdekel, hogy a három gyerekem és az unokáim ne kerüljenek el innen.

Sok családnak hasonló a története. A házakat jellemzően több generáció lakta, de ezek helyett a telepfelszámolást követően lényegesen kevesebb férőhellyel rendelkező lakást ajánlott fel a város.

A Keleti lakótelepet hivatalosan valamivel több mint ötszáz ember lakta a telepfelszámolás előtt, de mivel sokan hátralékosként, illetve papírok nélkül éltek itt, a telep lakosainak tényleges száma inkább hét-nyolcszázra tehető. A projekt első nagy hibája az volt, hogy nem mérték fel pontosan azt, hány embernek a lakhatását kell biztosítani a telep eldózerolását követően. Szegregátumokban gyakori jelenség, hogy egy-egy ingatlanban ténylegesen sokkal több család él, mint amennyiről a vagyonkezelő önkormányzatoknak hivatalos tudomásuk van. Amikor azonban ilyen nagyívű projektbe kezd egy település, a hivatalnak kötelessége lenne a tényleges viszonyokat, az ottlakók valódi létszámát feltérképezni. (Úgy tudjuk, a Keleti lakótelepen élő családok harmadának volt érvényes lakásbérleti szerződése.)

De kanyarodjunk vissza a kezdetekre!

A Pénzügyminisztérium 2016-ban felhívást tett közzé a „Megyei jogú városok leromlott városi területeinek rehabilitációja” címmel. A program mögött európai uniós források álltak. A pályázat deklarált célja – az uniós pénzfelhasználáshoz kötött kritériumokkal összhangban – az volt, hogy a leszakadó, elszegregálódott városrészek rehabilitációját a társadalmi integráció elősegítése mellett oldják meg. Egyszerűbben fogalmazva: a pénzt az európai adófizetők nem arra adják, hogy az emberek az egyik cigány telepről a másikra kerüljenek. Az emberek ezt pontosan tudják, ódzkodnak is tőle, hogy egy másik szegregátumba költözzenek át.

– Senki sem kérte ezt! De ha nem vállaljuk, mehetünk az utcára – mondják többen is.

– Hirtelen kapok egy telefont, hogy költözzek a Guszevbe. Egy kegyetlenül kicsi lakásba – panaszkodik egy fiatalabb nő, akinek három gyereke van. – Más utat nem hagynak az embernek, csak azt, „oldd meg!”. Már rég lejárt itt a szerződésünk, nem tudtuk fizetni a lakbért. Jogtalanul laktunk itt. Jött a telefon, hogy nyolc napon belül hagyjam el a házat, mert lerombolják. De hová menjek a három gyerekemmel? A legkisebb 5 hónapos, a legnagyobb 5 éves. De az ügyintéző nő csak azt hajtogatta, hogy „én megértem, sajnálom”. „Te mindenre ezt mondod!” ezt válaszoltam neki.

Nyíregyháza önkormányzata tehát sikerrel pályázott, programjának a „Szociális Városrehabilitáció Nyíregyháza szegregált területein” címet adta. A projekt összköltsége 1.7 milliárd forint, amelyből a város vállalta, hogy felszámolja a Keleti lakótelepet és az innen kiköltöztetett embereknek lakásokat újít föl a Guszeven (amely Huszár telep néven is ismert).

A pályázati adatlap szerint a projekt célja a „leszakadó és leszakadással veszélyeztetett városi területen élők közösségi és egyéni szintű társadalmi integrációja, aminek eredményeként a hátrányos helyzetű emberek életlehetőségei javulnak”. Ma már tudjuk, hogy a másik cigány telepre költöztetéssel a városvezetés sem az integrációs, sem az életlehetőségek javításának célját nem teljesítette. Annak ellenére sem, hogy a Huszár telepi lakások valamivel jobb állapotúak, mint az eldózerolt Keleti lakótelepi épületek.

– Egy teleprehabilitációt nem lehet így csinálni – mondja Glonczi László, a nyíregyházi Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesületének elnöke, aki a súlyos jogsértések miatt panasszal fordult az Alapvető Jogok Biztosához és az Európai Ombudsmanhoz. Glonczi szerint az önkormányzat a támogatást odaítélő Pénzügyminisztériummal együtt uniós pénzből duzzasztja fel a lakóhelyi szegregációt és szolgálja ki az iskolai szegregációra való helyi igényeket. 

A Keleti lakótelep felszámolását követően ugyanis a gyerekek többsége a Huszártelepre költözött, ahol a legközelebbi iskola a helyi görögkatolikus Sója Miklós Általános Iskola. Ez egy szegregált intézmény, ahová szinte kizárólag roma gyerekek járnak. Egy olyan intézményről beszélünk, ahonnan nem vezet út még az érettségiig sem. Mint a legtöbb szegregált iskola, ez is konzerválja vagy tovább növeszti a gyerekek családból hozott hátrányait. Korábban a Keleti lakótelepi gyerekek állami fenntartású, vegyes összetételű iskolába jártak/járnak, főleg a Bem József Általános Iskolába és a Móra Ferenc Általános Iskolába. Ahhoz, hogy ezekben az intézményekben tudják folytatni a tanulmányaikat, több kilométert kellene utazniuk, ami busszal lehetséges. A buszhoz azonban támogatásra lenne szüksége a kísérő szülőknek, hogy segítsék a kisebb gyerekek bejárását. Támogatás azonban nincs, tehát marad tehát a szegregáció. Az erre vonatkozó kérdéseinket a nyíregyházi önkormányzat megválaszolatlanul hagyta. Amikor tehát arról van szó, hogy a város nem csupán a lakóhelyi szegregációt növelte, hanem az oktatási szegregációt is súlyosbította, arról is beszélünk, hogy sok-sok kisgyerektől veszik el a vegyes iskolába járás esélyét.

– A Keleti lakótelep felszámolása évtizedek óta napirenden volt, olyan embertelen, méltatlan lakhatási körülmények között éltek ott emberek, ami egyszerűen már nem volt fenntartható. S bár a Keleti lakótelep felszámolására most sor került, az ott élők tényleges integrációja nem valósult meg. Felújított, magasabb komfortfokozatú lakásokba költöztek, de valami mégsem változott: továbbra is szegregátumban, roma telepen élnek. A gyerekek biztonságosabb, egészségesebb lakhatáshoz jutottak, oktatási helyzetük viszont romlott – mutat rá Kegye Adél ügyvéd, aki az ügyben a civilek képviseletét ellátja.

Glonczi László tájékoztatása szerint néhány család kapott lakást integrált közegben, azaz a Huszártelepen kívül. A többi, 40-50 család a Huszártelepre költözött vagy költözik a közeljövőben. Azoknak, akik sohasem rendelkeztek érvényes szerződéssel, vagy úgy laktak ingatlanokban, hogy abban már másik család is élt, esetleg jogcím nélküli lakáshasználók voltak, semmilyen lakhatást nem ajánlottak fel a bontást követően. Ezek az emberek feltehetően hajléktalanná válnak vagy a rokonaikhoz költöztek.

Glonczi állítja, hogy sok család nem akart a Huszártelepre költözni, de többüket azzal nyomasztották, hogy ha nem fogadják el a felajánlott lakást, akkor a hatóság kiemeli a gyerekeket. Miután a gyámhatóság rendszeresen emel ki gyerekeket a szülők szegénysége miatt a családból, ez a fenyegetés egyáltalán nem hangzott üresnek.

Glonczi László azt mondja, nem vonták be a helyi Roma Nemzetiségi Önkormányzatot az egyeztetésekbe, amikor arról volt szó, hogy melyik család hova költözzön a Keleti lakótelepről. (A korábbi választási ciklusban megválasztott RNÖ csak a projekt előkészítésében vett részt.) Helyi civileket, köztük a később RNÖ képviselőnek is megválasztott Glonczit, illetve az RNÖ elnökét, Balogh Artúrt, illetve Káté Tibor RNÖ képviselőt már 2019 novemberében megkeresték a Keleti lakótelepen élők azzal, hogy nem akarnak a Huszártelepre átköltözni.

Glonczi László panaszt nyújtott be az Európai Bizottsággal kapcsolatban is, a jogvédő ugyanis időben, tehát a teleprehabilitációs projekt kezdő szakaszában, 2020. januárjában jelezte a bizottság felé, hogy Nyíregyháza városa rosszul használja fel az uniós támogatást. Az azóta eltelt másfél év alatt számos családot költöztettek át a Huszártelepre, ahol úgy csináltak helyet az újonnan beköltözőknek, hogy akiknek korábban tartozásuk halmozódott fel, kilakoltatták. Hiába jelzett időben Glonczi László, az Európai Bizottság a füle botját nem mozgatta, a panaszra válasz azóta sem érkezett. Pedig lenne mit vizsgálniuk: hiszen kérdéses, hogy a Pénzügyminisztérium pályázati kiírása és pályázatot támogató döntése megfelelt-e a Bizottsági útmutató a Tagállamok számára az Európai Strukturális Alapok oktatási és területi szegregációval szemben című dokumentumban foglaltakkal. Ez az útmutató világosan meghatározza a forrásfelhasználás feltételeként szabott alapelveket, köztük azt, hogy az uniós forrásból megvalósuló projektek nem vezethetnek újabb szegregációhoz.

„Miután a kiírás és a nyertes pályázat sem felelt meg ezeknek az elvárásoknak, egyúttal közvetlen jogsértést idézett elő, ennélfogva a Bizottság akkor járt volna el helyesen, ha a megállapításait követően nyomban kötelezettségszegési eljárást indít Magyarországgal szemben és a rendelkezésére álló eszközökkel gátat szab annak, hogy más településeken uniós forrásokat hasonló módon, a lakóhelyi szegregáció fenntartására és a romák elleni jogsértésekre fordítsanak. Különösen annak fényében aggasztó a Bizottság mulasztása, hogy 2016 óta a roma gyerekek iskolai szegregációja miatt van már folyamatban kötezettségszegési eljárás Magyarországgal szemben, aminek kirobbantó oka épp a Nyíregyháza Huszártelepén működő görögkatolikus cigány iskola volt. A telepfelszámolási program egyik következménye ennek az iskolának a feltöltése olyan gyerekekkel, akik korábban – míg a Keleti lakótelepen éltek – integrált állami iskolákba jártak, de most a telepi iskolába iratkoztak át, vagy ott kezdték meg már tanulmányaikat” – olvasható Glonczi László panaszában.

A projekttel kapcsolatos botrány itt még nem ér véget: a Huszártelepen felújított és frissen átadott lakások elképesztő állapotban vannak.

– December 17-én költöztünk, egy hétre rá már megjelent a penész a falakon, állandóan hipózni és törölgetnem kell – vezet körbe „új” lakásán egy fiatal anya, akinek kicsi gyerekei vannak. A penészgomba súlyos betegségeket okoz, emiatt a család retteg.

– Már most, néhány héttel a beköltözés után repedezik a fal – mutatja egy másik fiatal asszony a lakását. Ő télvíz idején csak úgy tud tüzelni (mivel érdekes módon fatüzelésű kályhák vannak a frissen felújított lakásokban), hogy félig nyitva van az ajtó. Így kerüli el, hogy befüstölje a kályha a lakást. Több lakásban is jártunk: a penész szinte mindenhol felütötte a fejét, több otthon bejárati ajtaja alatt rés tátong, ott szökik ki a meleg, a nyílászárók rosszul zárnak, a padlót rágja a salétrom. Ezt sikerült Kovács Ferenc polgármesternek kihoznia 1,7 milliárd forintból: súlyosbodó lakhatási és oktatási szegregációt, egészségtelen, rossz minőségű lakásokat. Természetesen szerettük volna az önkormányzatot megkérdezni, de megkeresésünket válaszra sem méltatták.

Vecsei Miklós, a roma stratégia koordinálásáért felelős miniszterelnöki biztost is megkérdeztük, mi a véleménye erről az ügyről. Illetékesség hiányára hivatkozva nem kívánt válaszolni a kérdéseinkre.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.