Lakner Zoltán Lakner Zoltán: Október 17-én is lennie kell életnek

A technikai koalíció tíz évvel ezelőtti ötlete, amely Karácsony Gergelytől származik, arról szólt, hogy az akkori ellenzéki pártoknak, a Jobbiknak, az LMP-nek, az MSZP-nek egyetlen választási, majd egyetlen átfogó közjogi aktus erejéig együtt kell működniük. „Ehhez az kell, hogy Zagyva György Gyula és Gyurcsány Ferenc is egy hajóban evezzen egy ideig”, mondta akkor Karácsony, egészen pontosan addig, amíg az ellenzék kétharmaddal legyőzi a Fideszt és helyreállítja a jogállamot.

A helyzet ma annyiból szerencsésebb, hogy Zagyva György Gyula részvételét nélkülözni van szerencsénk, de az ellenzéki közös indulás végső soron ennek az elgondolásnak a megvalósulása. Érveltek már különféle verziói mellett sokan, például Cas Mudde, világhírű populizmus-kutató vagy éppen Botka László. Érvként szólt mellette a 2018-as harmadik kétharmad katasztrófája, és érv volt mellette Márki-Zay Péter 2018. februári időközi választási sikere, valamint 2019 októbere, amikor az ellenzék tömeges együttműködéssel ütött végre réseket a falon.

Az előválasztás módszere arra szolgál, hogy a különböző hátterű, de az Orbán-rendszer elleni küzdelemben együttműködő pártok kiválaszthassák közös jelöltjeiket a parlamenti választásra. Az egyéni jelöltek már megvannak, egyetlen kérdés maradt, hogy ki vezesse az ellenzéki listát.

Úgy is mondhatnánk, a jövő hét végére eldől, hogy közel tizenkét szűk esztendő után kit termel ki kihívóként a meggyötört, ám mostanra egyre elszántabbnak látszó ellenzéki közösség.

Izgalmas listákat lehet majd összeállítani arról, ki kit bántott meg, ki kit szorított ki, ki kiről hazudott – nem is lesz ez tanulságok nélküli. Csakhogy, mindent egybevetve, a belső előversengést az ellenzék maga szervezte, szabályait maga alakította ki.

Valamennyi fél azt vállalta, hogy a végül adódó eredményt elfogadja.

A második fordulót megelőző események egyfelől a tragikomédia határát súrolták, például, tartok tőle, sose fogjuk megtudni, hogy most akkor melyik közvélemény-kutatásnak kellene mégis hinnünk. Nekem személyes örömöm, hogy a ciklusfelezés ötletét ejtették, nem csinálva bohóctréfát (elnézést a bohócoktól) a versenyből a még meg sem nyert kormányfői időszak feldarabolásával.

Ha a személyes rokon- és ellenszenvektől egy kicsit hátrébb lépünk, akkor a nagyon különböző irányokból érkező, a helyzet és a választók (!) által szövetségre kényszerített ellenzéki irányzatok közötti konfliktusvonalak rajzolódnak ki előttünk: bal és jobb, régiek és újak, mérsékelt és radikális jogállami helyreállítók.

Márki-Zay Péter és Karácsony Gergely szövetsége tulajdonképpen azt jelenti, hogy Karácsony technikai koalíciót kötött a technikai koalíción belül. Hátra sorolta baloldali társadalompolitikáját és jogállami „szelíd forradalmát” azért, hogy az ellenzéken belüli küzdelemben a pártokon kívülről jött, nem egészen négy éve politizáló jelöltet támogasson. Egy civil populistát a „bevett” pártokkal szemben. Ennek célja, hogy tavasszal kizárólag Orbán leváltására, rendszere megszüntetésére lehessen koncentrálni. Ezzel Karácsony a maga részéről vagy legalábbis önmagában eldöntötte azt a vitát, hogy kidolgozott jövőképet vagy Orbán leváltását kell-e a politikai küzdelem középpontjába helyezni.

Hogy Karácsony nem akart vagy nem tudott csatázni ebben a harcban, az még rengeteg további írás témája lesz. Az azonban biztos, hogy olyan jelölt mellett tette le a voksot, aki egy szál karddal is vívni akar Orbánnal szemben.

Gondoljon bárki bármit Karácsonyról, a kampányáról, az elmúlt napok tárgyalásairól, a pénteki döntés talán mindannyiunkat arra emlékeztethet, hogy iszonyatosan sok lemondással jár a NER legyőzése.

Optimális politikai választásainktól nagy távolságra vagyunk kénytelenek tartózkodni még jó sokáig.

Talán lehetett volna ez másképp, de nem lett.

Én személy szerint jobban örülnék, ha ez ügyben minden párt állást foglalna, és mondana valamit arról, kit támogat a következő egy hétben. Legalább a teher egy részét megosztva a választópolgárokkal. A szavazóktól elvárjuk, hogy tudják, mit tegyenek, míg a pártok egy része kihúzza magát a döntés felelősségéből.

Ahhoz, hogy mindezek után Márki-Zay Péter összecsaphasson Magyarország messze legerősebb kampánygépezetével, előbb az ellenzék legerősebb kampánygépezetével, és az előválasztás eddig bizonyosan legerősebb jelöltjével kell megmérkőznie. Dobrev Klára napok óta ismét járja az országot kampányával, hogy tovább tolja ki szavazótábora határait. Pártja erőfeszítéseihez hozzáadódik elszánt személyes küzdelme annak bizonyítására, hogy a neve nem csupán politikai bélyeg. Rendkívül ambiciózus abban, ahogyan egy komoly jelölthöz illik, hogy felülmúlja a vele kapcsolatos várakozásokat.

Nagy küzdelem lesz.

A választási küzdelem jó dolog, hiszen éppen a választás lehetősége az, amit vissza kell szereznünk.

Csak aztán majd október 17-én is szóba kell tudni állnunk egymással. Máskülönben nem csak ez a néhány hét, de a mögöttünk álló tizenkét év, és az előttünk álló ki tudja még hány év is egyaránt mehet a kukába.

Politikusnak, véleményformálónak elsősorban abban áll most a felelőssége, hogy az előválasztás utáni másnap tényleg tiszta lapot nyithasson a demokráciáért folytatott küzdelem új fejeztében. Rengeteg politikai érv van, amit egymás sértegetése helyett be lehet vetni.

Nem olyan nagy dolog, csak az életünkről van szó.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.