Olasz szélsőjobb: próbamenetelés Rómába

Török F. László | 2021.06.16. 17:45

Olvasási idő kb. 13 perc

Ha most rendeznének parlamenti választásokat Olaszországban, a május végi közvéleménykutatási előrejelzések alapján Salvini politikai formációja, a Lega (21,3 százalék) és Giorgia Meloni Fratelli D’italia (FdI) nevű pártja (19,5 százalék) együtt már 40 százalék fölötti eredményt érne el. Ez a jelenlegi választási rendszerben garantálná, hogy amennyiben koalícióban indulnak, úgy fognak, minden más párt szavazatai nélkül önállóan kormányt alakíthatnának. Még Silvio Berlusconi végletekig meggyengült pártja, a 7 százalék alatt álló Forza Italia szavazatai sem kellenének hozzá. Tisztán szélsőjobboldali kormány jöhetne létre. Tegyük hozzá, hogy Olaszország 19 régiója közül jelenleg nem kevesebb, mint 14 jobboldali vezetésű, a baloldal az elmúlt 3 évben 8 kormányzót vesztett el. A Lega olyan déli régiókban is kormányzói pozíciót szerzett, mint Szardínia vagy Calabria, ami nem kis teljesítmény olyan párttól, amely Észak-Olaszország függetlenítését tűzte ki céljául, amikor létrejött.

Korábban ennél sokkal kisebb szélsőjobboldali veszély is azonnal kiverte a biztosítékot nem csak az európai baloldal, de a mérsékelt jobboldal köreiben is. Gondoljuk arra, hogy Ausztriában a Szabadságpárt kormányra kerülése olyan európai nyomást eredményezett, amely már-már a szuverenitásba való beavatkozás határán volt, vagy arra, hogyan fogott össze mindenki Franciaországban, amikor felsejlett Le Pen köztársasági elnöki rémképe. Most pedig, bár félelem ma is van Brüsszelben, és a mérsékelt olaszok sem nézik nyugodtan azt, ami történik, mintha mégsem tapasztalnánk, hogy mindenki kétségbeesett. Magyarázható mindez persze azzal is, hogy a közvéleménykutatások egy évvel a választások előtt Olaszországban különösen nem érnek sokat, meg azzal is, hogy az olaszok bíznak a saját humanizmusukban és józan eszükben, és Európa is bízik ebben.

Az olasz szélsőjobb igencsak sajátos, és nagyban különbözik az északi szélsőjobboldali pártoktól. Az olasz nacionalizmus történelmi gyökerei és mai manifesztációja is más: az olaszok talán az egyetlen európai nép, amelyik tud úgy erősen nacionalista lenni, hogy közben nem gyűlöl másokat. Az olasz szélsőjobb mai politikai szlogenjeinek többsége olyan valós társadalmi problémákat feszeget, amely évtizedek óta nyomja a közéletet. Itt messze nem csak a hagyományos idegenellenesség, „kereszténységmindörökké”, euroszkepticizmus vagy homofóbia dogmáiról beszélünk, hanem mindennapi olasz problémákról, a politika elburjánzásáról, a politikai pozíciók mindenhatóságáról, a mindent ellepő bürokráciáról, a gazdasági olló nyílásáról és a lemaradásról, és főleg a gazdaság védelméről, ami minden olasznak szent ügye. Ez változtatta meg gyökeresen az elfogadottságukat, ez segítette őket abban, hogy kilépve a hagyományos Észak=Jobb, Dél=Bal, Róma=Közép politikai felosztásból, mindenkit meg tudjanak szólítani. A választási szabályok alakulása mellett ez eredményezte azt is, hogy a kilencvenes évek óta az Öt Csillag Mozgalom megjelenéséig Olaszországban csak két politikai oldalról beszélhettünk: centrosinistra – azaz a balközép, egyesítve az összes baloldali pártot, és centrodestra – azaz jobbközép, egyesítve az összes jobboldali pártot. Utóbbiba, amelyet harminc éve mindig Berlusconi aktuális politikai formációja, többnyire a Forza Italia vezetett, mindig is beletartozott a szélsőjobb.

A 2. világháború utáni politikai újjáépítést elsősorban a Mussolini okozta sokk és szégyen jellemezte. Emlékének az eltörlése akkora fontossággal bír a mai mérsékelt társadalomban is, hogy az még talán a német nácizmus nyomainak eltüntetésénél is erősebb, de főleg érzelmesebb társadalmi folyamatokat eredményezett. És bár a neofasizmus a háború után is fellángolt és jelen volt a politikában, Mussolini történelmi alakja a nagy többség szemében ma is inkább szégyent, mint nosztalgiát ébreszt. Ennek megfelelően a háború utáni Olaszországban jó 40-45 évig a politikai jobboldalt (és az egész politikát) szinte kizárólag a Democrazia Cristiana (DC) nevű, liberális-konzervatív elveket valló, de „mindenevő” és minden jobboldali gondolatot integrálni akaró néppárt uralta. Ebben megfértek a mérsékelt jobbosok és balosok is, kínosan ügyelve a szélsőségektől való távolságtartásra.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A törpe minoritás óriása

Révész Sándor

Mi már a haladár Adytól vélünk tudni Magyarország „ázsiai állapotairól”, holott ezt a szóképet a régen elfelejtett „ókonzervatív fekete báró”, Sennyei Pál vitte bele a köztudatba. Amikor a 48-as és a 67-es alapon állók harcáról szólt a politikai élet, egy maroknyi konzervatív arisztokrata 47-es alapon képzelte el Magyarország modernizálását. A lehetetlen küldetés donkihótéi közül magasodott ki Sennyei Pál.

Elolvasom

A gyűlöletkeltő propaganda ellenére nőtt az LMBTQ emberek elfogadása

Petike Áron

Egyre többen merik felvállalni meleg és transznemű identitásukat Magyarországon, és velük kapcsolatban a társadalmi elfogadottság is növekvőben van a Medián tavaly decemberben végzett felmérése szerint. A 2022. áprilisi népszavazási kampány meleg- és transzellenes propagandája, valamint a kormány manipulatív kérdéseire leadott több mint három és fél millió támogató válasz (nem szavazat) ellenére a magyar társadalom jelentős része számára a melegek társadalmi jelenléte és elfogadása a hétköznapok részévé vált.

Elolvasom

Isteni San Diego

Hegyi Iván

Szép telei voltak Tóth Zoltánnak a 2010-es években. A San Diego Sockers 2011 februárjában visszavonultatta 1-es számú mezét, majd 2014 januárjában beválasztották az Indoor Soccer Hall of Fame-be. Kaliforniai klubja szerint ő volt „az amerikai teremfutball legjobb kapusa”. Itthon egyszer játszott a válogatottban és 33 első osztályú mérkőzésen az Újpest csapatában – nagypályán –, majd 1979 augusztusában, alig huszonhárom évesen, a szabad világba szökött.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Tátrai Annamária: Szerintem a közmunka is megbélyegző

Tóth Ákos

Hatalmas vállalkozás eredményeit tette közzé Tátrai Annamária statisztikus, szociológus a Tárki által jegyzett Társadalmi Riport 2022 című kötetben. A tanulmányában megrajzolta Magyarország szegénységi térképét, s becsléseket tett a szegénységben, illetve a súlyos anyagi nélkülözésben élők arányára az egyes járásokban. Úgy tűnik mintha a kormány lemondott volna a legszegényebb településeken élőkről. A kutatóval beszélgettünk.

Elolvasom
Keresés