Ónody-Molnár Dóra: Mély sebeket ejtett a kormány a felsőoktatáson

Ónody-Molnár Dóra | 2023.01.14. 10:51

Olvasási idő kb. 21 perc

A jogállamisági aggályok és a súlyos korrupciós kockázat miatt lekapcsolták a magyar egyetemek zömét az európai kutatási térségről. A hallgatói ösztöndíjak felfüggesztése is nagy csapás, de a visszafordíthatatlan károkat a Horizon Europe-ból, azaz az uniós egyetemeket összekapcsoló, hatalmas kutatási és innovációs keretprogramból való kiszorulás okozza. A kormány azt állítja, hogy a Bizottság nem jelezte a kifogásait. A kormány azt is állítja, hogy a magyar modellre máshol is van példa. Cikkünkből kiderül, hogy egyik állítás sem igaz.

A hét elején robbant a hír, hogy több mint 30 magyarországi felsőoktatási és kulturális intézményt – köztük 21 úgynevezett „modellváltott” egyetemet – zárt ki az Európai Bizottság a Horizon Europe (HE) és az Erasmus+ finanszírozásából. A Bizottság egyik fő gondja a korrupciós kockázat, illetve az összeférhetetlenség, azaz az intézmények fenntartó alapítványainak kuratóriumaiban ülő aktív kormánypárti politikusok, kormánytagok jelenléte. Cikkünkben azt elemezzük, mit veszített már most a magyar felsőoktatás azzal, hogy a kormány eddig nem teljesítette az összes uniós tagállam által, tanácsi határozatban jóváhagyott jogállami feltételeket, illetve mi a tétje annak, ha a következő hetekben mégsem sikerülne megállapodni, és a magyar felsőoktatás kiszorulna az uniós fejlesztésekből, együttműködési lehetőségekből.

Az egyre mélyülő gazdasági válság, a negatív rekordokat döntögető forint/euró árfolyam és az ország egyre nehezebb finanszírozhatósága miatt a szokottnál nagyobb figyelem irányult tavaly arra, hogyan alakulnak a tárgyalások a kormány és az Európai Bizottság között, amelynek tétje az uniós forrásokhoz való hozzáférés volt. Az összeg, amelyről a tárgyalások folytak igen nagy: az uniós Helyreállítási Alapból Magyarország nagyságrendileg 2300 milliárd forintot hívhat le, ám ha a tárgyalások zátonyra futottak volna, és nem született volna egyezség december végéig, akkor ennek a pénznek a 70 százalékát elbukta volna az ország. Az egyeztetés-sorozatnak ugyanakkor egy másik pénzforrás is a tárgya volt: ez pedig az uniós hétéves költségvetésből Magyarországnak járó 22 milliárd euró, vagyis hozzávetőleg 8800 milliárd forint.

Míg korábban az uniós pénzek érkezése lényegében automatikus volt, addig 2021 január elsejétől mind a 27 tagállamra vonatkozóan életbe lépett a jogállamisági feltételrendszerről szóló rendelet, amelynek célja, hogy az uniós költségvetés fokozott védelmet élvezzen olyankor, amikor „a jogállamiság elveinek megsértése hátrányosan érinti” vagy „veszélyezteti az EU pénzügyi érdekeit”. E feltételrendszer megszületését hosszú évekig tartó tipródás előzte meg, de egyre többen nézték aggódva, hogy egyes uniós országok korrupt kormányai saját hatalmuk bebetonozására használják az uniós pénzeket, miközben eltávolodnak az EU alapértékeitől.

Létrejött tehát ez az új jogi keret, amely lehetővé teszi, hogy „az EU az uniós költségvetés védelmében intézkedéseket hozzon, például felfüggesszen kifizetéseket vagy pénzügyi korrekciókat hajtson végre”. A jogállamisági mechanizmus nem folyik úgy szét, mint a 7-es cikkelyes eljárás: a Bizottság szoros határidőkkel dolgozik, a döntések konkrét vállalások és döntések alapján születnek.

Mi történt a tárgyalások során?

A jogállamisági feltételrendszerről szóló rendelet szerint a Bizottság információkat gyűjt, s ha az Unió alapértékeit sértő, illetve a pénzügyi érdekeit veszélyeztető működéssel találkozik egy-egy tagországban, akkor javaslatot tesz a jogsértő helyzet orvoslására, illetve, ha azt tapasztalja, hogy a jogsértés továbbra is fennáll, akkor intézkedéseket javasol a Tanácsnak. Magyarországgal ez történt: a Bizottság felmérte a helyzetet, javaslatokkal élt, s amikor azt tapasztalta, hogy a kormány nem építi be a javaslatokat az ország jogrendjébe, intézkedéseket javasolt: a Tanács pedig december 15-én döntött.

„Nehéz munka, de szép eredmény. Köszönöm a magyar tárgyalódelegáció munkáját. Magyarország sohasem adja fel!” – ezekkel a szavakkal indította a Facebookon a napot december 13-án Orbán Viktor az EU egyik fő döntési szerve, az Európai Tanács csúcstalálkozója előtt. Ugyanezen a napon az európai pénzekért folytatott küzdelem tárgyalódelegációjának vezetője, az uniós források felhasználásáért felelős tárca nélküli miniszter, szintén sikerről számolt be. „Elértük a célunkat, megállapodásra jutottunk az Európai Unióval! Nincs akadálya annak, hogy Magyarországra jöjjenek az európai uniós források” – írta Navracsics Tibor. A kormánymédiát elöntötték a sikerről szóló beszámolók.

S valóban, a tagállamok vezetőit tömörítő Tanács december 13-án szavazott arról, hogy a jogállamisági aggályok miatt három operatív program 55 százalékát felfüggesztik, illetve elfogadták a magyar helyreállítási tervet, s arról is döntöttek, hogy a tervhez kapcsolódó alapból csak az úgynevezett szupermérföldkövek teljesülése után érkezhetnek a pénzek. A kormányoldal el volt foglalva az általuk sikerként megélt döntés kommunikálásával, hiszen nem 65 – ahogy azt a Bizottság eredetileg javasolta – hanem „csak” 55 százalékát függesztették fel a magyar felzárkóztatási pénzeknek. Az eseményeket követő szakemberek egy részének figyelmét is elterelte a 65-ről 55 százalékra történő módosítás, már sokan azzal voltak elfoglalva, hogy számolgassák, mikor érkezhetnek pénzek ténylegesen Magyarországra.

De a Tanács december 15-én kijött határozata világosan fogalmaz, utalva a közérdekű alapítványok fenntartásában működő egyetemekkel kapcsolatos jogállamisági aggályokra.

A határozat szövegéből egyértelműen következik, hogy Magyarországot nem érhetette váratlanul a pénzek felfüggesztéséről szóló döntés, hiszen a Bizottság már 2022. április 27-én (!) írásbeli értesítést küldött, amely tartalmazta a jogállamisági aggályokat, illetve a magyarországi közbeszerzési rendszert érintő problémák feltárását. A tanácsi határozat ezeket tételesen fel is sorolja: „rendszerszintű szabálytalanságok, hiányosságok és gyengeségek a közbeszerzési eljárások terén”, „az egyajánlatos közbeszerzések magas aránya és a közbeszerzési eljárások alacsony versenyintenzitása”, „a keretmegállapodások alkalmazásával kapcsolatos problémák”, és ami a magyarországi felsőoktatást érintő döntésekkel közvetlenül összefüggésben áll, „az összeférhetetlenségek feltárása, megelőzése és korrekciója” valamint „a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos problémák”.

Amikor ez a határozat megszületett, akkor a Bizottságnak már nem volt mozgástere: e jogszabály alapján kellett kizárnia a közérdekű vagyonkezelő alapítványok fenntartásában működő 21 egyetemet a Horizon Europe és az Erasmus+ finanszírozásából.

A brüsszeli folyamatokra rálátó forrásaink szerint érthetetlen, hogy miért lepi meg a magyarországi döntéshozókat ez a lépés, amikor a december 15-én keltezett tanácsi határozatból más intézkedés nem következhet.

Félreértés?

Ehhez képest kellemetlen meglepetésként érte a kormányt a Népszava híre: hogy nem kaphatnak friss támogatásokat az EU által finanszírozott Erasmus+ valamint a Horizon Europe kutatási és innovációs keretprogramból azok a magyarországi oktatási intézmények, amelyek közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában működnek vagy amelyeket ilyen alapítványok tartanak fenn.

„Nagyon bízom benne, hogy félreértésről van szó” – nyilatkozta Navracsics Tibor, hozzátéve: reméli, „az Európai Bizottság valójában nem a magyar diákokkal akarja megfizettetni a magyar kormánnyal esetleg fennálló vitájának a költségét”. Márpedig a Tanács december 15-i határozata világos: – Nem ordibált a határozat szövegében, hogy ez az Erasmus+ és a Horizon Europe, de ha kicsikét is ért az uniós finanszírozású felsőoktatási programokhoz valaki a minisztériumban, az kiolvassa a lényeget – fogalmaz egy egyetemi forrásunk.

Az egyetemi vezetők egy részét is váratlanul érte a programok felfüggesztése. Van, aki nem is érti, miért ez az EU első lépése. – Annyi helyen van korrupció, sok ember vált milliárdossá uniós pénzekből az elmúlt években. De egyetlen vállalkozó sem került bajba emiatt. A korrupció visszaszorítására tett első uniós intézkedés mégis éppen a diákokat érinti? – kérdi egyikük.

Mi az unió kifogása?

A Bizottság tavaly április végén, valamint november végén is világosan jelezte az összeférhetetlenségekkel és a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos problémákat. Ezek kétfélék. Az egyik kérdés a jogállamisági mechanizmusból adódik: biztonságos-e az uniós pénzek felhasználása a felsőoktatásban? Mivel a mostani uniós költségvetési ciklus fejlesztési forrásainak egyik prioritása a kutatásfejlesztés, illetve az európai felsőoktatási intézmények hálózatosodásának elősegítése, így a pénzek egy jó része az egyetemekre áramlott volna. Sőt, a helyreállítási alapból is sok pénzre számíthatnának a felsőoktatási intézmények, ugyanis annak egyik kiemelt eleme „a kutatás-fejlesztési és innovációs kapacitások fejlesztése”, „a felsőoktatási képzések ágazati modernizációja” és „a gyakorlatorientált felsőfokú képzések infrastrukturális- és készségfejlesztése”.

A Bizottság ezért érzékenyen figyelte a magyarországi egyetemek “kekvásodását”, azaz az állami intézmények „közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok” fenntartásába vételét. Mint ismert, 21, korábban állami egyetem működik ilyen struktúrában, ezekbe az intézményekbe jár a hallgatók 70 százaléka. A Bizottság fő kritikája az egyetemek autonómiájának csorbulására (horizontális célok) és az uniós pénzek felhasználásának magas korrupciós kockázatára irányult. Ehhez kapcsolódóan említi a 27 szupermérföldkő az összeférhetetlenséget is. A Bizottság kritikája, hogy a fenntartó alapítványok kuratóriumai tele vannak aktív kormánypárti politikusokkal, sőt aktív kormánytagokkal is.

Másodállás

A győri Széchenyi István Egyetem kuratóriumának tagja Szijjártó Péter külügyminiszter. Az Óbudai Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke Varga Mihály pénzügyminiszter. Varga Judit igazságügyi miniszter a Miskolci Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke. Navracsics Tibor a veszprémi Pannon egyetemet működtető közalapítvány kuratóriumának elnöke. Lázár János építési és közlekedési miniszter és Nagy István agrárminiszter a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának tagjai. E grémium elnöke Csányi Sándor, az OTP vezére. Energiaügyi miniszter a Szegedi Tudományegyetemet működtető alapítvány egyik kuratóriumi tagja, Lantos Csaba. Az Állatorvostudományi Egyetemet fenntartó Marek József Alapítvány kuratóriumának két fideszes képviselő is tagja, Bajkai István és Fazekas Sándor. Lezsák Sándor fideszes képviselő a kecskeméti egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának tagja.

 

A kormány november 19-ig kapott határidőt arra, hogy válaszoljon az aggályokra. Válaszolt is – úgy, ahogy azt az elmúlt években már sokszor láttuk: meg akarta oldani okosba’, ahogy szokta, valami kis jogszabály-módosítással, ami a lényegen nem változtat.

Gyakran hangoztatott érv a kormányoldalon, hogy „Nyugat-Európában is számos példa van arra, hogy aktív politikusok is részesei a közérdekű alapítványok kuratóriumainak”. Ez azonban az úgy tűnik, de mégsem olyan kategóriája.

Előfordul, hogy politikusok vannak ilyen testületekben, ők jellemzően magánegyetemeket felügyelnek, és általában már nem aktívak. Szerepük van abban, hogy kapcsolatrendszerükön keresztül támogatást gyűjtsenek az egyetemnek. Előfordul az is, hogy aktív politikus van a boardban – például egy adott város mindenkori polgármestere, a tartomány mindenkori kormányzója –, azaz párthovatartozástól függetlenül kerülnek a pozíciójukba. Ráadásul ezekről a politikusokról az egyetemi testületek döntenek, jóváhagyva a kinevezésüket – ellentétben a magyar gyakorlattal. És olyan sehol nincs, hogy a kurátorokat ne határozott időre, hanem élethosszig nevezzék ki.

Nem mérték fel, hogy baj lesz

„Az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében egyes törvények módosításáról” elnevezést kapó salátatörvényben a kormány mindössze csak szigorította a közalapítványoknál az összeférhetetlenségi szabályokat, azonban nem kell lemondaniuk az aktív kormánytagoknak és aktív politikusoknak. Az sincs rendben, hogy az ősszel elfogadott „szigorításból” adódó összeférhetetlenségi szabályokat a kuratóriumok döntő többsége még december elején sem vezette át az alapítványok alapítóokirataiba.

Megbízható információink szerint még azon az egyetemen sem, ahol Varga Judit, az igazságügyi tárca vezetője a fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke. (Hangsúlyozzuk: ha átvezetik, az is kevés lett volna.) Ezt követően született meg a tanácsi határozat, és annak nyomán a Bizottság december végi döntése az Erasmus+ és a Horizon Europe programok finanszírozásának felfüggesztéséről. Navracsics Tibor ugyan nagyon meglepődött, szerinte a Bizottság minden kérését teljesítették, azt mondta az RTL-nek, hogy a tárgyalások alatt még csak fel sem merült a kuratóriumokban ülő aktív politikusok ügye. Erre gyorsan jött a Bizottság válasza: cáfolták a minisztert. Az RTL Híradónak meg is mutatták azt a tavaly november 20-án kelt dokumentumot, amelyből kiderül, hogy nagyon is felmerült a téma, a dokumentumban elégtelennek értékelték a kormány korrekciós intézkedéseit.

Cinikus értetlenség?

Egy, a felsőoktatásban zajló folyamatokra szakértői oldalról rálátó forrásunk szerint Navracsics reakciója cinikus, hiszen a napnál világosabb, miért összeférhetetlen ez a helyzet. Így ugyanis a döntési kompetenciák összeérnek, az uniós pénzek elköltésének útja tehát nem transzparens, nem tiszta, nem versenyelvű.

– A Bizottságnak az a baja például, hogy a magyar uniós források elosztásáért felelős miniszter, Navracsics Tibor, ott ül egy uniós forrásokra pályázó, uniós pénzt felhasználó intézmény fenntartói grémiumának élén. Vagyis olyan pályázó, aki eközben felügyeli is a megpályázott pénz elosztását. Ugyanennek az egyetemi alapítványnak a kuratóriumi tagja Birkner Zoltán, a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke. Az ő hivatalán keresztül rengeteg uniós pénz folyik a felsőoktatásba. Ezek ordító összeférhetetlenségek. Ahogy az is, hogy a pénzügyminiszter, aki a magyar költségvetésért felelős személyként dönt annak a tárcának a költségvetéséről is, amely szerződik az ő kuratóriumi elnöklete alatt működő egyetemmel. Mi ez, ha nem összeférhetetlenség? – kérdi forrásunk, aki szerint ezt a kormányban is tudják, csak azt hitték, ugyanúgy el lehet bábozni az EU-nak azt, hogy megfelelünk a feltételeiknek és a Bizottság majd ugyanúgy benyeli ezt, ahogy arra számos példát láttunk a jogállamisági mechanizmus életbe lépése előtt.

Forrásunk cinikusnak tartja azt is, ahogy Orbán Viktor a péntek reggeli rádióinterjújában azt mondta, ha nem sikerül megegyeznie a kormánynak a Bizottsággal akkor a magyar költségvetés majd állja ezt a programot, ami nagyságrendileg ötmilliárd forintnyi lenne. – A kormány miatt kiesünk az Erasmus+-ból, amire az a válasz, hogy nem baj, majd az adófizetők kifizetik, amit amúgy az Uniótól kapnánk meg? –kérdi forrásunk.

Mély sebek

A Bizottság felfüggesztő döntése kapcsán sokan csak az Erasmus+-ról beszélnek, s ezt erősíthette a felfüggesztést követő első miniszteri nyilatkozat is, amelyben Navracsics Tibor reményét fejezte ki, hogy a Bizottság nem a magyar diákokkal akarja megfizettetni a kormánnyal való vitájának költségeit. E nyilatkozat azonban a lényegről tereli el a figyelmet. Nem az Erasmus+ ugyanis a mély seb, amelyet a kormány okozott a felsőoktatáson, hanem a Horizon Europe programok felfüggesztése.

Több egyetemi vezetővel is beszéltünk az Erasmus+ felfüggesztéséről. Remélik, mire a pályázatokra vonatkozó döntések megszületnek, lesz olyan megállapodás, amelynek alapján az intézmények újra részesülhetnek uniós támogatásban. Erre van is esély, mert a Bizottság három havonta értékeli, hogy Magyarország milyen döntéseket hozott a jogállamisági mechanizmus mentén. Egy a pályáztatást jól ismerő forrásunk arra hívja fel a figyelmet: a mobilitási pályázatok beadási határideje február 23., a partnerségi pályázatoké március 22., az Európai Egyetemi Szövetségeké január 31. Függetlenül a felfüggesztéstől, az intézmények beadhatnak pályázatot, és ha a döntéshozatal időpontjáig a Bizottság a magyar kormány esetleges kedvező intézkedése nyomán felülvizsgálja a döntését, lehet majd szerződni az egyetemekkel – azaz van pár hónap a megállapodásra.

A Horizon Europe azonban egészen más, ebben a programban folyamatosan vannak pályázatok, s többféle program is fut. Itt rövid távon reparálhatatlan károkat okoz ez a helyzet: azért, mert a modellváltott egyetemek nem lehetnek szerződéses alanyai európai pályázatoknak.

Hogy miért? Az EU kiemelt stratégiai célja a kutatásfejlesztésben és a felsőoktatásban, hogy elősegítse a tagállamok intézményeinek együttműködését, hálózatosodását, közös képzések indítását. Az uniós pénzek ezekre a közös együttműködésekre hívhatók le. A magyar egyetemek tudományos műhelyei több éve dolgoznak azon, hogy nemzetközi konzorciumokba bekerüljenek és közös pályázaton keresztül juthassanak 3-5 éves fejlesztési pénzekhez. De melyik nyugati nagy egyetem vesz be a konzorciumba olyan magyar intézményt, amely ki van zárva a HE finanszírozásból, és amely miatt a teljes konzorcium (tehát akár 5-6 külföldi intézmény is) bukhatja a pályázatát?

Ezek a konzorciumok jelenleg is készülnek, több éves – akár évtizedes – projektek előkészítő munkái folynak, de a korrupciós kockázatuk miatt a magyar alapítványi egyetemek nem lesznek részei ezeknek az együttműködéseknek, amelyek most állnak össze, s ha kimaradnak a magyarok, utólag nem lehet őket visszahelyezni. Hiába kommunikálja a kormány, hogy március végéig meg fogják oldani a vitás kérdéseket Brüsszellel: az addig összeálló projektekben már nem valószínű, hogy lesz magyar résztvevő. Igaz, a Bizottság döntése „csak” az alapítványi intézményeket érinti, az állami fenntartásban maradt ELTE és a BME elvileg továbbra is részt vehet ezekben a programokban.

Vagyis az EU központi kutatási projektjeitől a magyar modellváltott egyetemek elvágták, lényegében nem részesei az európai tudományos közösségnek. Ez hosszú távon is visszafordíthatatlan következményekkel jár, ugyanis az egyetemi kutatók tudományos publikációinak nagy része, a tudományos reputációjuk ezekből a konzorciumi projektekből jön. Ezért az egyes kutatóknak személy szerint is felmérhetetlenül káros a helyzet. Az egyetemi elit krémje, ha ez a helyzet rövid távon nem fog megoldódni (márpedig ez nem lehetséges), akkor át fog evezni más országokba, Ausztriába, a balti országokba, ahol tárt karokkal várják őket.

A Bizottság döntése érinti az intézményi szintű európai kapcsolatokat is: a néhány éve indult Európai Egyetemi Szövetségek most formálódnak. Ezek a kapcsolatok emelhetik fel a magyar egyetemeket is a felsőoktatási világranglistákon. Ha ebből a formálódásból a magyar alapítványi egyetemek kimaradnak, az egyenértékű a nemzetközi izolációval.

Egy évvel ezelőtt Stumpf István, a felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos azt mondta, hogy sikersztorivá vált az egyetemi modellváltás, amely „a magyar versenyképességnek a záloga, a nemzeti tudástermelés megújításának a kulcskérdése”. Csák János innovációs miniszter is gyakran beszél arról, hogy az egyetemek modellváltása hatalmas siker volt. A magabiztos kommunikáció azt jelzi, elhitték, hogy mindent lehet. Csák János tárcájához részletes kérdéssort küldtünk cikkünk írásakor, s ahogy korábban, most sem reagáltak egyetlen szóval sem. Navracsics Tibor későbbre ígért nyilatkozatot.

Mindenesetre Gulyás Gergely azt mondta, „a kormány nyitott rá, hogy kikerüljenek a kormánytagok az egyetemi kuratóriumokból, ha Brüsszel ezt akarja”. A mindent eldöntő kérdés az, hogy amíg ez a folyamat – törvénymódosítással, parlamenti szavazással, illetve a Bizottsággal való egyeztetéssel együtt lezajlik – mekkora károk keletkeznek a felsőoktatásban.

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés