Orbán-kormány: mobilszolgáltatót venni állami feladat, a szegényeken segíteni nem

Lakner Zoltán | 2022.11.03. 09:07

Címkék:

szociálpolitika

Olvasási idő kb. 7 perc

„Az eddigi fejlődés eredményeként a népjóléti minisztérium munkája nagyrészben feleslegessé vált, mert a nép jólétét biztosítja népgazdaságunk fejlődése” – világította meg Ratkó Anna 1950-ben, miért nincs többé szüksége a népjólétnek minisztériumra. Mi több: „népi demokráciánk egész társadalmi és gazdasági rendszerének minden tette és intézkedése szociálpolitika” – írta ugyancsak Ratkó.

Ebből adódóan szociálpolitikára sem volt szükség.

Markáns előzményei vannak tehát nem csupán a szociálpolitika ide-odarángatásának, de az eltörlésének is.

Ezért lett volna érdemes sokkal többeknek felkapni a fejüket arra, amikor az ötödik Orbán-kormány a szociális területet gondoskodáspolitikává nevezte át. „A gondoskodás nem állami monopólium többé”, hirdette meg a „fordulatot” Fülöp Attila államtitkár, egy szót sem ejtve arról, hogy a szociális területen az állam sohasem volt egyedüli szereplő. Az 1993-as szociális törvény alapelve és a harminc éve fennálló gyakorlat egyaránt az állam, az önkormányzatok, valamint az egyházi és civil szervezetek közötti sokszínű együttműködés volt.

A szociális törvény az öngondoskodásról is szót ejtett, hiszen miközben nevesíti az állam és az önkormányzatok közös felelősségét, világossá teszi, hogy az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségek tagjai egymásért is felelősséget viselnek.

Így tehát már az gyanút ébreszthetett volna, amikor a „gondoskodáspolitikai” államtitkár arról beszélt júliusban, hogy „olyan gondoskodáspolitikában hiszünk, amelynek van mersze feltenni a kérdést, hol húzódik az öngondoskodás és a közösségi felelősségvállalás határa”. Ha ugyanis ahhoz kellett a „mersz”, hogy a felelősségvállalás határait újragondolják, akkor nyilvánvalóan az állam háttérbe vonulását készítették elő.

Ez a folyamat amúgy is jó ideje tart, a „munkaalapú társadalom” nem csak szóvirág. Csakhogy ez nem azt jelenti, amiről a kormány beszél, hogy „segély helyett munkát” adnak a rászorulóknak. Hanem azt, hogy az állam a pénzügyi támogatások mellett folyamatosan leépíti a szociális szolgáltatásokat is, beleértve ebbe a szociális szakemberek gyalázatosan alacsony fizetését. Nem a segély helyett jár a közmunka, hanem minden helyett.

Minőségi és nem szegregált oktatás, elérhető közegészségügy, iskolapszichológus, adósságkezelési szolgáltatás, lakhatási támogatás vagy akár rokkantnyugdíj és álláskeresési járadék helyett is csak közmunka van. Ha éppen van. Vagy éppen a nagy semmi.

Fülöp államtitkár még 2021-ben fogalmazott úgy, hogy „a felelős gondoskodáspolitika ott kezdődik, hogy nem a rászorultsági hálót próbáljuk meg toldozni-foldozni fő célkitűzésként, hanem az odavezető utat szüntetjük meg”. Nyilván (?) nyelvbotlás, hogy a szövegből úgy tűnik, mintha az államtitkár nem a rászorulttá váláshoz, hanem a segítséghez vezető út megszüntetését hirdetné meg, de valójában pontosan ez történik. Ennyiből ez a rossz fogalmazás a kormánypolitika pontos lenyomata.

Mindezek ismeretében értelmezhető, mit jelent az, hogy a kormány most, közel harminc év után, átírja a szociális ellátás biztosításáért viselt felelősség sorrendjét. Első helyre kerül az egyén, másodikra a hozzátartozók, harmadikra az önkormányzatok, negyedikre a karitatív szervezetek és csak utánuk jön az állam. Az eddigi egyéni és közösségi, helyi és központi, hatósági és civil közös felelősség ezzel deklaráltan is szétesik. Az állam hátralép, amivel egyúttal azt is megüzeni, hogy nincs többé törekvés sem arra, hogy legyenek legalább közös fogalmaink arról, mit jelent a jólét és a méltó élet a magyar társadalomban.

Történik mindez akkor, amikor a kormányzati rezsiáremelés és az élelmiszer-infláció miatt családok százezreinek, egyének millióinak a megélhetése kerül veszélybe, és amikor már harmadik éve tart az önkormányzatok politikai célú kivéreztetése.

Ha az állam – amelynek adót fizetünk – hátrébb lép, nem lesz, aki a helyére álljon.

Nem szívesen teszem, de még egyszer idézem Fülöp – szigorúan nem szociálpolitikai – államtitkárt, aki az állam hátravonásáról azt találta mondani: „A kommunizmus öröksége volt még az a szemléletmód, hogy a szociális problémákat az állam oldja meg, ez persze álságos és tarthatatlan volt.” Hogy miért tarthatatlanabb a szociális problémák állami megoldása annál, hogy az állam bankot és mobilcéget vegyen, vagy hogy egyházaknak adjon pénzt stadionépítésre, elég nehéz belátni. De Fülöp ezen felül hazudik is, vagy pedig tényleg nem tudja, hogy az állam aktív szociálpolitikai jelenléte egyáltalán nem (csak) szocialista találmány.

„Ami a szociálpolitikát lényegileg megkülönbözteti az egyszerű humanizmustól vagy egyszerű emberbarátságtól, hogy a szociálpolitika tervszerű, vagyis intézményszerű orvoslást követel. (…) A szociálpolitika állami törvényeket követel a bajok megelőzésére, abból indulva ki, hogy azokat az okokat, amelyek mint a bajok forrásai, gyökerei mutatkoznak, ki kell küszöbölni. (…) A szociálpolitika annak helyébe, hogy valakinek erkölcsi igénye van valamire, tényleges jogigényeket állít.”

Nem folytatom tovább, mindezeket Heller Farkas közgazdász, az első világháború előtti és a két világháború közötti hazai tudományos közélet megbecsült, Horthy által állami kitüntetésben részesített szereplője írta, 1920-ban.

Aki még őt is lekommunistázza, az, tisztesség ne essék szólván, tényleg fogalmatlan. Már csak azért is, mert Heller a maga koncepcióját a liberalizmus és a szocializmus kritikájából vezette le. Ennek ellenére a NER és szolgái most őt is félrelökhetik, hiszen nemcsak a szociálpolitika tiltott szavát használja, de egy olyan, a mostani hatalom számára végképp értelmezhetetlen fogalmat is, mint az emberbarátság.

Még több olvasnivaló a témában.

Európai Bizottság: a kkv-k számíthatnak a brüsszeli mentőövre

Fóti Tamás

Az Európai Bizottság (EB) minden évben megrendezi – közösen az éppen soros EU elnökséggel – a kis- és középvállalatok találkozóját. Több száz cég tulajdonosa vagy vezetője egyeztethet az európai döntéshozókkal, az Európai Parlament képviselőivel, a résztvevők megosztják egymással tapasztalataikat és elvétve siralmaikat, ha elégedetlenek a kkv-kre vonatkozó direktívákkal, ösztönzőkkel, szabályzókkal.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Győri diák nyerte az Európai Unió esszépályázatát

Fóti Tamás

Az Európai Unió kis- és közepes méretű vállalatainak idei éves találkozóján, Prágában hirdették ki a fiatalok számára kiírt esszépályázat győztesét. A beérkezett több mint 30 pályamű közül meghívták a nemzetközi zsűri által legjobb háromnak ítélt szerzőjét, és közülük került ki a győztes. Idén magyar siker született, Vass Viktória nyerte el a legjobb pályázat díját.

Elolvasom

Szupermérföldekre került az uniós pénztől a magyar kormány

Lakner Zoltán - Tóth Ákos

Az Európai Bizottság egyrészt továbbra is fenntartja a kohéziós alapokból Magyarországnak járó összeg egy részének visszatartására vonatkozó javaslatát, másrészt jóváhagyta az úgynevezett helyreállítási tervet, amelynek célja a Covid-válság hatásainak enyhítése. A kohéziós alapok kapcsán az Európai Bizottság a jelek szerint ezúttal nem hagyta átverni magát, míg a helyreállítási alap esetén a magyar kormány számos pozícióját feladta, így például jöhetnek a szélerőművek és számos, a közoktatás deszegregációját szolgáló intézkedést is végre kell hajtania. Nagyon úgy tűnik, hogy a kontroll folyamatos lesz, minden egyes fillér, illetve euró csak a beruházás végrehajtásának ellenőrzése után érkezhet.

Elolvasom
Keresés