Az Európai Bizottság elfogadta Magyarország helyreállítási tervét, amivel elérhetővé válik a Covid-károk enyhítésére szánt pénz és a hozzá kapcsolódó kedvezményes hitel, illetve befagyasztásra javasolt mintegy háromezer milliárd forint értékű összeget a Magyarországnak járó kohéziós alapok közül háromban. A döntés most a pénzügyminiszterek tanácsa és az Európai Tanács kezében van, ez utóbbinak december 19-én döntést kell hoznia. Hallani olyan híreket, hogy ez elmarad, esetleg enyhítenek a javaslaton. Mi történik ekkor?  

Most valódi gazdasági válság söpör végig Európán, s mindenhol, valamennyi tagországban nehéz tél vár mindenkire. Az energetikai költségek az egekben vannak, az infláció magas. Azonban bármi lesz is az Európai Tanács ülésén a következő hetekben, Magyarország, a magyar vállalkozások, a magyar emberek sokkal nehezebb helyzetből várják ezt a telet, mint a többi európai országban. Egy vidéken élő magyar nyugdíjasnak sokkal nehezebb lesz befizetni a számláit, mint például egy ciprusinak, és ez az egész Orbán Viktor hibája.

Az Európai Bizottság javaslata alapján az Európai Tanácsnak három olyan kérdésben kell döntenie, amely meghatározza Magyarország sorsát. Az egyik a jogállamisági eljárás, amelynek keretében Orbán jogállamisági mulasztásai és a Magyarországon uralkodó korrupció miatt 3000 milliárd forint visszatartása a tét, ebben a kérdésben legkésőbb december 19-éig döntenie kell a Tanácsnak. Ugyanígy a helyreállítási alap megítéléséről is, mert ha ez a döntés nem születik meg, akkor Magyarország az alap pénzeinek a 70 százalékát is elveszíti. Ez tragikus lenne a magyar gazdaság számára. A harmadik döntés ahhoz a hosszú távú költségvetéshez kapcsolódik, amelynek alapján azokat az összegeket lehetne folyósítani a strukturális alapokból, amelyek a befagyasztásra javasolt pénzeken kívül esnek.

Az Európai Bizottságnak tehát van egy javaslata. Most mi következik? 

A végső pont a december 19-i Tanácsülés, addig az Európai Tanács különböző szintjein vizsgálják a bizottság javaslatait. A következő hetekben dől el az, hogy Magyarország hozzá tud-e jutni azokhoz a pénzekhez, amelyek annyira kellenének a lakosságnak ebben a gazdasági helyzetben, a következő hetekben dől el az, hogy Orbán Viktor hajlandó-e kompromisszumot hozni a magyar emberek érdekében. Abban bízom, hogy végre abbahagyja a háborúzást az Európai Unióval, és meghozza azokat a kompromisszumokat, amelyek elengedhetetlenek a pénz megszerzéséhez.

Ehhez képest most azt látjuk, hogy a magyar kormány egyedüliként blokkolja az Ukrajnának szánt 18 milliárd eurós uniós hitelt, amiből az ország enyhíthetné a háború okozta károkat, például az infrastruktúrában, munkahelyekben, fűtési rendszerben. Hogy Orbánt ez nem érdekli, önmagában is visszataszító. De ez a döntés nem jó Magyarországnak sem. A Fidesz nyilván azt gondolja, hogy a nyílt fenyegetődzés, a tagállami vétó használata közelebb hozza őket az uniós pénzek megszerzéséhez. Csakhogy annak világos feltételei vannak: végre kell hajtani az Unió által kért korrupcióellenes programot. Azt ugyanis már az uniós országok vezetői és szavazói sem tolerálják, ahogy a Fidesz szétlopja az általuk befizetett adót. Az ukrajnai hitel megvétózásával Orbán – azután, hogy a Fideszt kitessékelték az Európai Néppártból – még jobban elszigeteli Magyarországot, ellenünk fordítja a korábbi vagy megmaradt szövetségeseinket is. Mindenki tudni fogja, hogy Magyarországra a legalapvetőbb elvi ügyekben sem számíthat.

Szupermérföldekre került az uniós pénztől a magyar kormány

Megeshet-e, hogy Orbánnak annyira erős a zsarolási pozíciója, hogy a szóban forgó fórumok, s végül a miniszterelnököket tömörítő Európai Tanács nem fogadja el vagy talán enyhíti az Európai Bizottság javaslatát, esetleg azt napirendre sem veszi? Mi történik akkor? 

Csak annyi biztos, hogy Orbán Viktor a kétharmados felhatalmazását mindig arra használta, amire csak épp akarta. Most az egyszer valami jóra is használhatná, s ha gyorsított eljárásban meghozna pár olyan reformot, mint például az európai ügyészséghez való csatlakozás, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel várhatnánk azt, hogy Magyarország megkapja a neki megítélt összegeket. A kompromisszumkészség a magyar kormány részéről csak látványpékség. A valóságban Orbán Viktor még ma sem gondolja komolyan az EU-val való együttműködést az uniós pénzek érdekében. Ez pedig történelmi bűn.

Láthatjuk, hogy a pénzpiacok hogyan reagáltak azokra a hírekre, hogy Magyarország elveszítheti a pénzeket. Ha ez megtörténik, az kizárólag Orbán Viktor bűne, ő kormányozza az országot, immár 12 éve, ő alakította ki azt a képet Európában Magyarországról, hogy itt ellopják az uniós pénzeket, és ő az, aki nem akarja garantálni, hogy azok ne az ő oligarcháihoz és azok haverjaihoz menjenek a jövőben, hanem a magyar emberekhez, a civilekhez, a vállalkozásokhoz. A képviselőtársammal, Donáth Annával azt szeretnénk elérni, hogy a minket megillető pénzek közvetlenül a magyar településekhez, a magyar civil szervezetekhez jussanak, oda, ahol arra a legnagyobb szükség van.

Elvileg elképzelhető, hogy a Tanács nem dönt róla, elutasítja vagy enyhíti az Európai Bizottság javaslatát? 

Ha nem dönt a jogállamisági eljárás folytatásáról, akkor ez az eljárás megszűnik, de másnap újra lehet indítani. Ha nem dönt a helyreállítási alap finanszírozásáról, akkor viszont ennek az alapnak a 70 százalékát elveszíti Magyarország.

Az elképzelhetetlen, hogy a Tanács a helyreállítási tervre vonatkozó javaslatot visszadobja az Európai Bizottságnak?

Tudtommal erre még nem volt precedens.

Ahogy erre az eljárásra sem, ami Magyarország ellen zajlik. 

De ha Orbán Viktor a magyar emberek érdekeit tartja a szeme előtt, akkor meg kell hoznia azokat a kompromisszumokat, amelyek garantálni tudja az európai partnerek felé, hogy Magyarországon nem lopják el a pénzüket. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozás például egy olyan lépés lehetne, amely segíthetne visszaállítani az ebbe vetett bizalmat. Orbán a végeláthatatlan brüsszelezéssel, a zsarolgatással, a vétózgatással, a nemváltó óvodásokkal való riasztgatással és az összes többi, ehhez hasonló blődséggel azt kockáztatta, hogy a magyar gazdaság ugyanolyan eséllyel tudjon kilábalni ebből a válságból, mint más európai gazdaságok, s azokat a hosszú távú reformokat is, amelyeket a helyreállítási alapból kéne megvalósítani, kockáztatta a zöld átállást és a digitális átállást egyaránt. Orbán elpazarolta a jövőnket.

Megkérdezem másképp: biztos, hogy a tagállamoknak érdekük az, hogy adott esetben saját maguk ellen fordítható precedenst teremtsenek a Magyarország elleni eljárással? 

Én az európai munkám során azt hallom egyre határozottabban és egyre több forrásból, hogy borzasztóan elege van mindenkinek Orbán Viktorból, abból, hogy Vlagyimir Putyin kinyújtott karjaként vétózgat a közös európai fellépés kulcsfontosságú ügyeiben. Az EU jelenlegi működése sajnos lehetőséget nyit arra, hogy Orbán trójai falóként megakadályozhasson létfontosságú lépéseket akár, ezért kell megreformálni a szavazási arányokat is a Tanácsban. Szerintem mindenki látja azt, hogy az teremtene nagyon veszélyes precedenst, ha most engednének a magyar kormány zsarolásának.

Nekem viszont az a benyomásom az Európai Bizottság által elfogadott Helyreállítási Terv kapcsán, hogy a kormány lényegében feladta eddigi politikáját, vagyis inkább az EU-nak sikerült rákényszerítenie az akaratát olyan kérdésekben, mint az oktatás vagy a zöld átállás. 

A helyreállítási alap különleges, mert a célja nem csak a gazdasági károk kezelése, hanem hosszú távú megoldások elősegítése is. Nagyon komoly mérőszámokat határoztak meg arra vonatkozóan, hogy egyáltalán milyen vállalásokat kell tenni egy-egy terv elbírálásához. Nagyon örülök annak, hogy Orbán Viktor végül vállalta, hogy ezeket betartja, de azért ide már több mint egy éve el kellett volna jutni. Ha ezt a kormány engedményként próbálja a magyar emberek elé tárni, akkor az nevetséges blöff.

Nem a kabinet, hanem én látom úgy, hogy a magyar kormány komolyan meghátrált például olyan területeken, mint a közoktatás, ahol a teljes eddigi politikája föladására kényszerül a deszegregációs vállalásokkal, vagy csak hogy egy másik területet említsek, a szélerőművek telepítésével. 

Nagyon örülök annak, hogy egy ilyen alapvető emberi minimumot, mint az integráció elősegítése, sikerült most megugrania az Orbán-kormánynak. De azt azért tegyük hozzá, hogy a kifizetéseket speciális, csak Lengyelországra és ránk szabott feltételekhez kötik, ezek a szupermérföldek, amelyekből 27 van.

Ha jól tudom, a 27 szupermérföld egy részét mindenképp teljesíteni kell ahhoz, hogy egyáltalán megkezdődhessen bármilyen kifizetés, majd a többit időarányosan. Melyek a legfőbb feltételek? 

A legfőbb feltételek az antikorrupciós és az igazságügy függetlenségére vonatkoznak.

Nem érez csapdahelyzetet abban, hogy a korrupcióellenes Integritás Hatóság melletti munkacsoportban köztiszteletben álló, a NER-rel eddig csak konfrontálódó civilek is szerepet vállaltak? 

Nem. Mi, Momentumosok, egyértelműen kifejeztük azt, hogy szerintünk gyenge minőségű vállalásokat tett Orbán Viktor annak elkerülésére, hogy ne fagyasszák be a pénzeinket, s végül így találta ezt az Európai Bizottság is, ennek ellenére az országgyűlésben mi is megszavaztuk, hogy ezek a reformok elindulhassanak. Ennek az oka az, hogy mindent támogatnunk kell, ami akár egy egészen kicsit is hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon tisztességesen legyenek elköltve a közpénzek. Így aztán egyetértek azzal, hogy a transzparenciáért küzdő civil szervezetek is járuljanak ehhez hozzá mindaddig, amíg úgy érzik, hogy valódi beleszólásuk van a folyamatokba. De azért valljuk be, hogy ezek kozmetikai változások. Nem értem, hogy Orbán Viktorék miért félnek az európai ügyészségtől úgy, mint a tűztől.

Csakhogy nem írták elő feltételként a belépést. 

De azért sokan gondoljuk azt, nemcsak itt Magyarországon, hanem az európai intézményekben is, hogy az Európai Ügyészséghez való csatlakozás egyértelműen felgyorsította volna ezt a folyamatot.

A feltételek, amelyeket az Európai Bizottság megszabott, eredményezhetik azt, hogy Integritás Hatóság ne csak látszatszervezet legyen?

Mindenki tudja, hogy az Orbán-rendszerrel nem az a fő probléma, hogy ne lenne elég hatóság. Azt is mindenki látja, hogy e rendszer sajátja az, hogy létrehoz, majd kiüresít intézményeket. A Bizottság nyilvánvalóan azt szeretné elérni, hogy minél több hatásköre legyen ennek a szervezetnek és minél függetlenebb legyen. Én szívből remélem, hogy ez a számomra kissé ambiciózusnak tűnő cél a gyakorlatban is megvalósul.

Állhat-e az Európai Bizottság javaslata mögött valamiféle érzelmi motiváció, például a Magyarországon kihelyezett, az uniós szankciókat bombaként ábrázoló plakátok miatt? 

Nem, nincsen mögötte semmilyen érzelmi alap. Az Orbán-kormány nem teljesítette a vállalásait, slussz-passz. A jogállamisági mechanizmus egy nagyon-nagyon szigorú és technikai szabályozás. Az Európai Parlament ennél egy sokkal tágabb jogkörű szabályt szeretett volna elfogadtatni, azt akartuk elérni, hogy a médiaszabadság és az igazságszolgáltatás függetlensége még inkább szerepeljen benne, de az Európai Bizottság nagyon szigorú volt, így most ez a szabályozás kizárólag az európai pénzek védelméről szól.

Ha felszabadulnak a pénzek, van-e esély arra, hogy az eddigieknél nagyobb arányban jusson el közvetlenül az érintettekhez, a kormány kikerülésével akár? 

Mi az elmúlt három évben Donáth Annával nagyon-nagyon sok munkát fektettünk abba, hogy minél több közvetlen forrás álljon a magyar települések és a civilek rendelkezésére, s ennek is köszönhetően a közvetlenül elérhető pénzalapok aránya több mint 30 százalékra növekedett. Most azt szeretnénk elérni, hogy meglegyenek a közvetlen pénzcsapok a kohéziós alapok esetén is. Ennek látom esélyét.

Nem érzi-e annak a veszélyét, hogy most az olasz, a svéd, majd a spanyol választások után az Európai Tanácson belül az erőviszonyok eltolódhatnak a blokkoló kisebbség irányába? 

De igen, tartok ettől. Az EU jelenlegi működése nem alkalmas arra, hogy megakadályozza az egyes országok demokratikus berendezkedésének visszafejlődését, holott az orbáni modell egyre inkább kezd teret nyerni. A populista Európa-ellenes szélsőjobboldal egyre több országban fenyegeti nem csupán az európai egységet, de az európai értékeket is. Ezért fontos olyan új szabályokat meghozni, amelyek garantálni tudják a közös értékek csorbíthatatlanságát, hiszen, ha Magyarország most jelentkezne az Unióba, nem tudnánk teljesíteni a tagsági feltételeket.

Vannak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy az EU nem tetszhalott, az Ukrajnai agresszió elleni föllépése határozott és gyors volt. 

Valóban, Európának most talán sikerült rácáfolnia arra a képre, amely talán még Putyin elnök fejében is élt róla. Az EU mindig valamiféle lassú, avíttas politikai csoportosulás képét mutatta, de most egységes és határozott volt, ezért is elkeserítőek Orbán Viktor bomlasztó lépései. Ráadásul a háború kapcsán el kéne gondolkodnunk azon is, hogy miért volt ennyire tragikus az energiapolitikánk az elmúlt évtizedekben, hiszen számos európai ország hozott olyan döntéseket, amelyek végtelenül kiszolgáltatták az állampolgárokat más, az EU-val kevéssé barátságos országoknak. A németek például miért folytatták az Északi Áramlat megépítését a Krím 2014-es elfoglalása után?

A kérdés most az, levonjuk-e a hosszú távú tanulságokat. El tudjuk-e érni a jelenleginél nagyobb mértékű stratégiai szuverenitást, azt, hogy minél önfenntartóbbakká váljunk, akár az energetika, akár más területen. Ki építi majd ki az 5G hálózatainkat. Ugye nem követjük el ugyanezeket a hibákat, csak most Kínával? Ugyanígy szükséges a közös európai hadsereg és határvédelem is. Szerencse, hogy ilyen amerikai elnök volt hatalmon akkor, amikor a szomszédban kitört a háború. De hogyan nézne ki a helyzet akkor, ha Donald Trump lenne most az Egyesült Államok elnöke? Európa meg tudná magát védeni? Nem vagyok benne biztos. Európának a saját lábára kell állnia, és erős, szuverén, stratégiai aktorként kell fellépnie ebben a nagyon változó világban.

Másfél év múlva EP-választások lesznek, s a hazai eredmény érzékenyen érintheti az EU-t is. Milyennek ítéli meg az ellenzék esélyeit? 

A magyar ellenzéknek nagyon mélyen magába kellett néznie az április 3-i vereséget követően. A kérdés az, hogy megtettünk-e mindent a győzelemért? Én ebben nem vagyok biztos. Az ellenzék éveken át egymással volt elfoglalva, és nem tudtunk egyértelmű, jövőbe mutató alternatívát kínálni az Orbán utáni világra. Most ez a feladatunk, annak bemutatása, hogy igenis, van esély arra, hogy Magyarországon is lehessen boldogan, békességben, egy fejlődő, szolidáris országban élni.

Hiába csökken a Fidesz népszerűsége, az ellenzék két év múlva mindent elveszíthet

Abból a csapdahelyzetből hogyan tudnak kikecmeregni, hogy egy napon tartják az EP és az önkormányzati választást? 

Ez nem tiszta helyzet, de azért vagyunk politikusok, hogy az ilyeneket megoldjuk, s megtaláljuk annak módját, hogy miként tudunk egyértelmű és tiszta víziót kínálni az önkormányzatok és Európa felé is. Nyilvánvaló, hogy az önkormányzati választáson szükség lesz együttműködésre. Meg kell őriznünk a szabadságnak azokat a szigeteit, amelyeket 2019-ben kivívtunk magunknak. De az is fontos, hogy a pártok meg tudják mutatni, mit gondolnak Európáról, mert ha vannak egymással versengő víziók, az elősegíti a demokrácia visszaépítésének folyamatát. Mi a Momentumban arra törekszünk, hogy újra szervezzük a hálózatunkat, újra szervezzük azt a mozgalmi aktivitást, ami nagyon sokáig jellemezte ezt a közösséget.

De eközben a DK előrébb tart, árnyékkormányt alakít, és már a Momentum újpesti polgármestere is őket választotta. 

A mi közösségünkbe is számos új belépő van, minden párt járja a maga útját. Én nem a Demokratikus Koalícióval szeretnék foglalkozni, hanem például azzal, hogy miként tudnánk elérni az oktatás ügyében szükséges változásokat, illetve azt, hogy életet leheljünk a teljes joggal kiábrándult és a politikától elforduló ellenzéki közösségbe.

El tudja képzelni, hogy tömbösödjön az ellenzéki oldal? 

Nagyon szívesen együttműködünk bárkivel, akinek a miénkhez hasonlóak a víziói. Szövetségeket kell kötnünk helyi szinten is és együtt kell működnünk országosan is mindenkivel, akivel közösek a céljaink. De mindennek az alapja az, hogy tartalmi beszélgetés folyjék arról, hogy milyen jövőt tudunk építeni Orbán Viktor után. Nem elég azt mondani, hogy nem Orbánra kell szavazni. Nem megoldás a hozzá hasonló populista eszközök használata sem. Okos, átgondolt, a jövőbe mutató politikát kell folytatnunk, amely azt erősíti, hogy lehetséges egy boldogabb, mosolygósabb, tisztább országban élni. Talán az emberek az elmúlt 12 évben feladták ennek esélyét, de vissza kell adnunk a változásba vetett hitet.