Miklós Gábor Oroszország választ: egyhangú politikai menü

A hétvégén Oroszországban választásokat tartanak. De miből választhatnak az oroszok? Miért van szüksége az „érett tekintélyuralmi rendszernek” a „parlamenti debilizmusra”?

A csütörtöktől szombatig tartó hétvégén az Orosz Föderáció polgárai megválaszthatják a törvényhozás alsóházát, az Állami Dumát. Tizenkét tagköztársaságban, illetve a föderáció alanyának számító területen a helyi állami vezetőt és a helyi törvényhozás tagjait választják, míg 39 körzetben a helyi törvényhozó testületek tagjaira szavazhatnak. A választási kampány hosszú ideje tart, gyakorlatilag ennek volt előzménye az elhúzódó Navalnij-ügy is, minden hordalékával együtt. Hogy emlékeztessünk rá: a börtönbe juttatott Alekszej Navalnij ellenzéki politikusról van szó, aki országos hálózatot szervezett Korrupcióellenes Alapítvány néven. Ez a szervezet országos és helyi szinten tárta fel és mutatta be a világhálón a rendszernek és vezetőinek korruptságát. Navalnij politikai akciót hirdetett „okos szavazás” címmel. Ennek lényege az volt, hogy az elégedetlen polgárok szavazzanak a „rendszeren belüli ellenzék” valamennyire megfelelő, például nem korrupt jelöltjére. Ezzel ugyan nem támogatnak valódi ellenzékieket, őket nem engedik indulni sem, de demonstrálhatják elégedetlenségüket a mindent eluraló korrupcióval szemben, s meggyengíthetik az állampártot.

Oroszország elnöki-parlamenti rendszer, ahol az államfőnek egyértelmű túlhatalma van, s az országot akár egyedül is eligazgathatja rendeletek, ukázok útján. Az állami duma a törvényhozó testület, tagjait pártlistákon és egyéni választókerületekben választják. Vlagyimir Putyin elnök és környezete létrehozta az Egységes Oroszország nevű állampártot, amely a bürokrácia és a tulajdonosi osztály, az oligarchák első számú képviselete. A rendszer befogadott a putyinizmust támogató ellenzéki pártokat is. Ezek a kommunisták (KPRF), a nacionalista liberális-demokrata párt (LDPR) és a kissé szociáldemokrata húrokon játszó Igazságos Oroszország. Félig rendszeren belülinek számít a jobboldali-demokrata Jabloko (alma) párt is, de ezt kiszorították az Állami Dumából. Van néhány a mostani választáson is induló, rendszeren belülinek látszó párt is, amelyről szakértők úgy tartják, hogy az elnöki hivatal projektjei, mint például a Zöld alternatíva, vagy az Oroszország kommunistái nevű párt.

Navalnij szervezete azon volt, hogy az ellenzéki szavazatokat a megfelelő jelöltekhez irányítsa, s ezzel gyengítse a „tolvajok és csalók pártját”. Sokan gondolják úgy, hogy ez az akció olyan jól alakult, hogy Putyin környezetéből kénytelenek voltak kilövési parancsot kiadni Navalnij ellen. Azt nem engedhették meg ugyanis, hogy a korrupcióellenes aktivista szétzilálja a bejáratott politikai mechanizmust. A Navalnij mellett tartott rokonszenvtüntetéseket elfojtották, s ez után a hatalom döntött: minden olyan próbálkozást, amely kihívás a létező putyinizmussal szemben, külföldi beavatkozásnak minősít, részeseit pedig „idegen ügynökké” minősíti. Ez Oroszországban gyakorlatilag az árulással és kémkedéssel helyezi azonos szintre a rendszerbírálatot. Minden olyan médium, társadalmi szervezet, amely valamilyen külföldi segítséget, támogatást, képzést kapott – idegen ügynök lett. Így ennek minősítették a választások tisztességét ellenőrző Golosz (Hang) szervezetet is. Az idegen ügynök megjelölést minden esetben fel kell tüntetni az illető szervezet, média, vagy magánszemély neve mellett. Ha ezt valaki nem teszi meg, megbüntetik. A napokban 10 napos elzárásra ítélték a Jabloko egyik jelöltjét, mert a közösségi oldalán megosztotta a Golosz emblémáját.

A híradások néha egészen torz ötletekről szólnak. Szentpéterváron indult a Jabloko nevében Borisz Visnyevszkij régi ismert ellenzéki, jó eséllyel. Hirtelen megjelent két másik Borisz Visnyevszkij is, akik az eredetihez hasonlóan szintén szakállasok. Nemrég változtattak nevet, csak az apai nevük különbözik az eredetiétől. Ez az egész állítólag törvényes.

A rendszer évek óta építi odahaza a képet, amely szerint Oroszország a nyugati agresszió célpontja. Emiatt kell elképesztő katonai fejlesztéseket végrehajtaniuk. Másrészt a liberális demokrácia, a sajtószabadság, a korrupcióellenes fellépés aktivistáit, szervezeteit is nyugati ügynökké minősítik, akikkel szemben minden hazafinak fel kell lépnie. Ez tehát a háttere a Duma-választás előtti megtorlásoknak. Eközben le akarják választani Putyin személyét és hivatalát a napi politikától és a kampánytól.

Persze tisztában vannak vele, hogy az állampárt nagyarányú vesztesége a választáson a közvéleményben úgy csapódik le, hogy „Putyin pártja” veszített. Ezért a teljes államapparátus beszállt a kampányba. Szergej Lavrov külügyminiszter és Szergej Sojgu védelmi miniszter a párt listavezetői, akik végig kampányolják az országot, ahogy a kormányzók is ezt teszik a maguk kormányzóságaiban. Az elemzők a kampányt úgy írják le, hogy az egyszerre a kormánytisztviselők ígérgetési és rendőri, titkosszolgálati megfélemlítési hadjárata. Az első elem része volt, hogy Putyin megjelent az állampárt kongresszusán és nyugdíjemelést, a katonák fizetésemelését ígérte. Majd meg is tette. Mit tud adni az ellenzék? Ráadásul, ha nincs is jelöltje, akire szavazhatnának a polgárok? Ez is javíthatja a kormánypárt esélyeit: csökken az ellenzéki részvétel, de közben szavazásra ösztönzik a konformista, illetve az államtól függő szavazókat.

Felmerül a jogos kérdés: miért van egyáltalában szükség parlamenti választásokra? Az elmúlt évek tapasztalata arra utalt, hogy a rendszer könnyedén túllép saját maga alkotmányos előírásain. Népszavazást tartottak például, és „lenullázták” Putyin alkotmánymódosítást megelőző elnöki éveit. Andrej Kolesznyikov, a Carnegie Russia vezető kutatója azt állítja, hogy a közönyös állapotba süllyedt közvélemény akár bele is egyezne, mondjuk népszavazáson, hogy szüntessék meg a drága választásokat. A választásra azonban – állítja - nem az orosz társadalomnak van szüksége, hanem a hatalomnak. Ez újból megerősíti legalitását és legitimitását, miközben viszonylag mozgósított állapotban tartja az úgynevezett „többséget”. Kolesznyikov azt mondja: nem a politikai képviselet a tét, hiszen a lakosság hatalmas tömegeinek nincs képviseletük az orosz parlamentben, az csak a jól kiválasztott elitcsoportokat és klánokat képviseli.”

Az állami VCIOM közvéleménykutató intézet az Egységes Oroszország pártnak 35,5 százalékot jósolt, 48-51 százalékos részvétel mellett, a választani kívánók megkérdezése alapján. A KPRF a második 20,5 százalékkal. A FOM közvéleménykutató harminc százalék körüli eredményt jósol az állampártnak. A végeredmény természetesen a számolással dől el, ez pedig szoros kormányzati ellenőrzés alatt történik majd. Az EBESZ nem küld ellenőröket, megszüntették a szavazókörzetek videós közvetítéseit a járványra hivatkozva. Kolesznyikov szerint a választás népszavazásként működik ebben a rendszerben, az „érett orosz tekintélyuralom” rendszerében a polgárok nem felkínált étlapból választanak, hanem igennel felelnek arra a kérdésre, hogy támogatják-e a rendszert.”

 

 

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.