Miklós Gábor Nincs meglepetés, de nem is lehetett az oroszországi választáson

Hétfőn délelőtt nem a három napos Duma-választási eredmény volt az első helyen az orosz honlapokon, hanem az, hogy egy 18 éves diák mészárlást rendezett a permi egyetemen. A jogik kar hallgatója legálisan vásárolt lőfegyverrel nyolc embert ölt meg és húszat megsebesített. A hírek szerint súlyosan megsérült és intenzív osztályon ápolják az elkövetőt, aki az akció előtt közösségi oldalán közölte, hogy nem tagja semmilyen terrorcsoportnak, csak éppen végezni akar magával, s azokkal is, akik az útjába kerülnek…

A merényletnek nyilván nincs köze a politikához, a három napig tartott választáshoz, amelyen végül minden jel szerint győzött az elnöki párt. Eléggé győztek, de nem túlságosan. Az Egységes Oroszország nevű állampárt a pártlistákon majdnem ötven százaléknyi szavazatot gyűjtött be, ezzel legalább háromszáz képviselő biztosítottak maguknak, meglett az alkotmányozáshoz szükséges többség. A rendszerkonform ellenzék a várakozások szerint kicsit erősödött, de nem túlságosan. A kommunisták a szavazatok 19,5 százalékát, a nacionalista párt (LDPR) 7,5, a szociáldemokrata arcot mutató Igazságos Oroszország is 7 százalékot kapott, s bejutott a Dumába. Ellentmondásosak a közlemények egy új párt, az Új Emberek eredményeiről, talán ez a szervezet is bent lehet a törvényhozásban. Ellenzékiként jelentek meg, de a szakértők tudni vélik, hogy ez is az elnöki hivatal politikai technológusainak egy projektje, amely az ellenzék megosztására készült. Nem került be, de elég sok szavazatot kapott egy másik projekt a Nyugdíjasok Pártja.

Oroszországban helyi választásokat is tartottak. Természetesen valamennyi hivatalban lévő helyi vezető, kormányzó, köztársasági államfő megőrizte mandátumát. Ramzan Kadirov, Csecsenföld nevezetes első embere egyenesen a szavazatok 99,7 százalékát szerezte meg. De megválasztották a habarovszki terület kormányzójává Mihail Gyegtarjovot is, aki az LDPR színeiben indult. Őróla azt kell tudni, hogy azután lett kormányzó, miután Putyin leváltotta párttársát, népszerű elődjét Szergej Furgalt, aki mellett hónapokig tüntettek a hatszázezres Habarovszk lakói.

A korábbi gyakorlattal szakítva húzták el a választást három napra. Ezt először a korábbi alkotmánymódosító népszavazáson próbálták ki, ahogy a sok gyanúra okot adó elektronikus választást is. Az orosz hatalom számára nagyon fontos volt ez a Duma-választás. Meg kellett erősíteni a fennálló hatalom legitimitását, s demonstrálni kellett, hogy valamilyen „többség” áll mögötte. Ezért a hatalom nagy erőt mozgósított a részvétel növelésére, de a független megfigyelők szerint így is csak a jogosultak fele ment el szavazni. A valamennyire is független források számos csalásról, megfélemlítő rendőri fellépésről számoltak be, s nyilvánvaló, hogy a hatalom erősen szorgalmazta, hogy az állami, költségvetési alkalmazottak nagy számban szavazzanak a megfelelő jelöltekre.

Valódi ellenzéki nem indulhatott, őket előre kiselejtezték, ahogy a választási jogot megtagadtak mindenkitől, akinél aktív rendszerkritikus fellépést dokumentáltak. Elég volt megosztani a közösségi oldalon egy Navalnij-posztot, vagy korábban pénzbeli támogatást adni Navalnij valamelyik szervezetének, esetleg a független médiának, hogy töröljék az illetőt a névjegyzékből. Az orosz hatalom nem engedte meg, hogy olyan szervezetek bukkanjanak fel, amelyek komolyan kérdésessé teszik a Putyin-világot, annak a múlt- és jelenképét, beszélnek a rendszer alapját képező korrupcióról, a hatalmi visszaélésekről. Ugyanakkor a rezsimnek szüksége van a rendszeren belüli saját ellenzékre, amely beépül a rezsimbe, nem kérdőjelezi meg a nemzeti érdekeket, a Nyugattal és liberális demokráciával, emberi jogokkal szembeni hivatalos álláspontokat. Ennek a lojális ellenzéknek megengedik, hogy mérsékelten bírálja a helyi visszaéléseket, esetleg nagyobb társadalmi egyenlőséget, szovjet viszonyokat követeljen (kommunisták), vagy hogy nacionalizmusban, Nyugatellenességben túllihegje az állampártot (LDPR). Az új politikai projektek arra reagáltak, hogy a középosztály érzékennyé lett a zöld problematikára, megunta az eddigi elhasznált politikai arcokat, s hogy az idősebb generáció sajátos elbánást követel. Mindezt azonban nem tehetik meg úgy, hogy a rendszer alapjait bírálják, esetleg Vlagyimir Putyin hatalmának eredetét firtatják.

A Duma alkotmányozó többsége azért volt annyira fontos a rezsimnek, mert láthatóan nem készült fel a Putyin utáni korszakra, nincs forgatókönyve a „tranzitra”. Nem építettek fel utódot – ilyen rendszerben nem is lehetséges. Dmitrij Medvegyev, akit váltópolitikusként ként jelenítettek meg tíz éve, mára jelentéktelen alakká zsugorodott a Kreml világában. A mai kremlinológusok gyakran találgatják, ki lehet a következő államfő, most éppen Szergej Sojgu védelmi minisztert tartják potenciális utódnak legtöbben. Túl nagy tétet azért nem tennék rá. Az alkotmány éppen azért szabták át, hogy Putyin addig maradhasson államfő, amíg akar, vagy amíg bírja. A törvényes és rendezett átmenet ugyanis nem tervezhető meg ebben az „érett tekintélyuralmi rezsimben”. Az ilyen szisztémák többnyire összeomlanak, ha a vezérfigura kiesik. Ez az összeomlás néha tragikus, néha pedig rendezett formában történik meg, mint, amilyen a spanyolországi Franco-rendszer fokozatos megszűnése, demokratizálódása volt. Aligha kétséges, hogy az orosz rezsim stratégáit ilyen gondok foglalkoztatják. A rezsim megőrzését az engedelmes Duma biztosíthatja. Ezt most megkapta Putyin és lehetséges örököseinek köre.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.