Szabó Brigitta Pár napot kaptak az orvosok, hogy döntsenek a jövőről

Legkésőbb február 28-ig alá kell írniuk az egészségügyben eddig közalkalmazottként dolgozóknak az új szolgálati jogviszonyukról szóló munkaszerződésüket. Abból tudják meg, mennyi pénzért mi a munkájuk, melyek a kötelezettségeik, a jogaik. A múlt vasárnapig a legtöbb érintett még meg sem kapta meg a szerződését, így sokuknak egy hetük sem marad eldönteni, vállalják-e az új feltételrendszert vagy sem.

„Azt gondolja bárki is, hogy ha egységesen nem írunk alá, akkor majd jönnek és könyörögnek nekünk, hogy gyere vissza? Nem, ez nem egy tündérmese. Jogtalan az eljárás, a határidő, az egész úgy, ahogy van. Bízom egy szebb jövőben, bízom benne, hogy a szemetet (ezek vagyunk mi, mert így kezelnek) egyszer összefújja a szél. Bízom egy olyan kormányban, amely majd egyszer helyre hozza ezt jogtalan, elvtelen, erkölcstelen döntést! Addig pedig imádkozzunk egymásért, magunkért, a beteg családtagunkért, mert nekünk nem lesz pénzünk drága magánkórházakra továbbra sem!” – íme, egy hozzászólás abból a több tízezerből, amely az új egészségügyi szolgálati jogviszony létrejöttét övezi. Néhány nappal az előtt, hogy ezeknek az embereknek el kell dönteniük, vállalják-e a nem közalkalmazotti létet, a részvételt a félkatonai rendszerben működő egészségügyben, vagy inkább elhagyják a pályát, alig valakinek van a kezében az új munkaszerződése, sőt, akinek van, az is olyanokat olvashat benne, hogy – idézzük – „a vonatkozó jogszabály szerint”. Csakhogy a „vonatkozó jogszabály”, rendelet vagy határozat sehol sincs. Ahogy attól sokan tartottak, biankó szerződéseket kell majd aláírniuk.

„Nekünk ma (február 19.) szóltak, hogy jövő pénteken, vagyis február 26-án kapjuk meg a szerződést. Azt is mondták, hogy öt percünk lesz átolvasni, egyeztetni az adatainkat és eldönteni, hogy hétfőn bemegyünk-e még dolgozni. Hogy milyen ennél durvább dolgok is elhangzottak, azt nem szeretném elmondani, mert sokan ráismernének a munkahelyemre, és azt nem akarom megkockáztatni. Ilyen egy jogállam?” – tette fel a kérdést egy szakápoló.

Nem egyedi esetről van szó.

Az egészségügy problémáinak felvetése, megbeszélése a Facebookon zajlik, ugyanis a Covid miatt minden olyan lehetőség eleve tilos, ahol ki tudnák fejezni az emberek az álláspontjukat. Marad tehát az egymás közti internetes beszélgetés.

Az egyik egészségügyi csoportban írja egy nővér: „Ez az üzenet jött ma délután, kevéssel 5 óra előtt a kórházi osztályunk főnővérétől: ’nálam a munkaszerződés. Szombat és vasárnap reggel 7-9 között osztom. Hétfőn dolgozom. Kedden délutánra vissza kell adni’.” Majd hozzáteszi a poszt írója: „tehát konkrétan munkaidő után, a hétvége kezdetén, nehogy valaki esetleg jogásszal tudjon konzultálni. Ugyan hivatalosan február 28. a határidő, ami gyakorlatilag 26. a hétvége miatt, de még ebből is lecsípnek három napot. Késnek három hetet a szerződés átadásával és ez után még csökkentik a gondolkodási időt. Van valakinek még valami illúziója az új jogviszonnyal (iszonnyal, jogfosztással) kapcsolatban?” – kérdezi. A számára írt válaszokból egyértelmű: senkinek sincs.

Hosszan lehetne írni, hogy az ország legnagyobb és legelismertebb kórházaitól kezdve a kis vidéki intézményekig hogyan zajlik ez a kormányzat szerint történelmi esemény, amely végre elindítja a hálapénzrendszer megszüntetését és soha nem látott mértékben növeli az orvosok bérét. Hogy hogyan szabnak tarthatatlan feltételeket hosszú évtizedek óta az egészségügyben dolgozók számára, miként történhet meg az, hogy ugyan az új feltételrendszer mindenkire vonatkozik, kompenzációt azonban csak az orvosok kapnak? Hogy milyen beszélgetés hangzik el orvos és ápoló között, amelyben utóbbi előrevetíti, hogy a szakdolgozók a jövőben csak a kötelező és szükséges feladatokat végzik majd el, vagyis az orvos elveszítheti a jobb kezét, a betegápolás pedig a szilárd alapját. Az új rendszer úgy fordította egymás ellen azokat, akik eddig vállvetve dolgoztak, hogy még életbe sem lépett.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!