Miklós Gábor Polexit: nincs À la carte Unió

Az, ami múlt héten történt, hadüzenet az EU-nak – állítja régi kollégám, Jacek Pawlicki, a Newsweek Polska külpolitikai szerkesztője. Szerinte az Alkotmánybíróság ítélete után Lengyelországnak három választása van:

  1. módosítja az alkotmányát,
  2. megpróbálja rábírni az Uniót, hogy változtassa meg az uniós szerződést,
  3. kilép az Európai Unióból.

Ő tart attól, hogy a kilépési folyamat már elkezdődött. Ez pedig öngyilkosság, mert akkor Lengyelország maga marad és védtelen lesz. Pawlicki az ezredforduló körül a Gazeta Wyborcza brüsszeli tudósítója volt, végigkísérte az uniós csatlakozási tárgyalásokat, drukkolt a nehéz kérdések megoldásának, annak, hogy a 38 milliós ország méltó helyet kapjon az európai intézményekben. A lengyel EU-tagságot úgy élte meg, mint amelyhez ő és mélyen Európa-hívő lapja is sokban hozzájárult. Azt pedig, ami 2015 késő ősze óta, a jobboldali-nacionalista és EU-szkeptikus Jog és Igazságosság (PiS) érájában történt, úgy éli meg, mint ami személyében és jogaiban is támadja. Én így veszem ki abból, amit beszélgetéseinkben elmond, amit cikkeiben megír.

De mit is tartalmaz az október 7-i lengyel alkotmánybírósági ítélet, amelyet világszerte „jogi Polexit” néven minősítettek az elemzők? A hosszú és nagyon jogászi nyelven fogalmazott döntést úgy lehetne összefoglalni, hogy az AB szerint bizonyos esetekben nem alkalmazható azon elv, amely szerint az uniós jog a lengyel jog felett áll, s az uniós bíróság ítélete törölheti a lengyel jog alapján, illetve a lengyel alkotmánybíróság által hozott döntéseket. Az AB vitatta azt, hogy az Európai Bíróság (ECJ) ítéleteit jogforrásként kellene alkalmazni Lengyelországban – különösen olyan ügyekben, amelyek alkotmányos kérdéseket érintenek. Az EU joga nem magasabb rendű a lengyel alkotmánynál – hangoztatták az ítéletben. Az ítélet azt állította, hogy Lengyelország nem funkcionálhat szuverén és demokratikus államként, ha nem az alkotmány a legfelsőbb jogforrás, és az EU szervei túllépik a szerződésben kapott jogaikat, beavatkoznak a lengyel bíróságok működésébe.

Ezt tette szerintük az ECJ, amikor az uniós szabványok alapján értékelte a PiS által hozott bírósági „reformokat”. Az ítélet tehát meg akarja akadályozni, hogy egyes lengyel bíróságok végrehajtsák az ECJ ítéleteit, hogy vizsgálják, vajon uniós mérce szerint is függetlennek lehet-e tekinteni a kormánypárt által kinevezett bírókat. Kénytelenek vagyunk itt összefoglalni ennek az ügynek a hátterét. Jarosław Kaczyński, a PiS alapító elnöke és teljhatalmú vezére a hatalomra kerülésük után úgy döntött, követi Orbán Viktor példáját, és a független igazságszolgáltatást lojális rendszerré formálja. Az egyik első lépése az Alkotmánybíróság megszállása volt – ott ma már szinte kizárólag csak olyan jogászok ítélkeznek, akik hűségesek a kormánypárthoz. Ketten a PiS parlamenti képviselői voltak, s egy volt önkormányzati képviselő is ül az AB-ban. A szerény jogi múlttal bíró Julia Przyłębska elnöknő Kaczyńskinek szinte családi barátja. Ez az AB semmilyen törvényt, jogszabályt nem vizsgált alkotmányossági szempontból. Második lépcsőben úgy alakították át a bírókat kinevező igazságszolgáltatási tanácsot (KRS), hogy ott is a parlamenti többséghez hűséges bírók üljenek. Az elmúlt hat évben már ezer bírót helyeztek így hivatalba. A Legfelsőbb Bíróságot is megszállták, s létrehozták annak fegyelmi tanácsát a rebellis bírók megbüntetésére.

Az ECJ viszont úgy döntött, hogy a KRS által kinevezett bírókból álló fegyelmi tanács semmiképpen nem tekinthető független bíróságnak. Volt több olyan lengyel bíró és bírósági tanács, amely az elmúlt években az Európai Uniós Bírósághoz fordult véleményért, majd annak ítélete alapján ítélkezett. Voltak, akik nem voltak hajlandók együtt ítélkezni a pártos pedigréjű kinevezett bírókkal, illetve nem fogadták el azok ítéletét. Igor Tuleya törvényszéki bíró ellen hajsza indult, amelyet az igazságügyminiszter-legfőbb ügyész Zbigniew Ziobro vezényelt. (Az ügyészséget is – követve a magyar példát – sikerült a kormánypártnak alárendelni.)

Az alkotmánybíróság ítélete válasz volt Mateusz Morawiecki miniszterelnök kérdésére. Morawiecki semmit nem tesz Kaczyński utasítása nélkül. Ez az egész arról szól, hogy a PiS harcba indul Brüsszel, de még inkább a liberális ellenzék ellen. Ennek ma már az egyértelmű vezetője Donald Tusk, aki azért tért vissza a lengyel politikába, hogy megdöntse Kaczyński hatalmát. A PiS vezére pedig azt választotta, hogy megpróbál Európa-ellenes „szuverenista” hangulatot kelteni, a függetlenség és a lengyelség védelmében mozgósítani konzervatív, vallásos táborát. Erre utalt az értelmetlen döntés, amellyel a csehekkel állította szembe Lengyelországot egy határmenti nyíltszíni barnaszénbánya „védelmében”. Varsót ezügyben napi ötszázezer eurós pénzbüntetéssel sújtotta az ECJ. Azt már látni, hogy az Európai Bizottság komolyan veszi a lengyel „jogi Polexit” fenyegetést. Ursula von der Leyen bizottsági elnök gyors nyilatkozatban közölte, hogy szakértői tanulmányozzák a varsói döntést. Ugyanebben a nyilatkozatban leszögezte, hogy az uniós jog, az uniós bíróság döntései felülírják a nemzeti törvényeket és ítéleteket. (Vita van arról, hogy a lengyel alkotmánybíróság rendes bíróságnak számít-e. Több szakértő épp egy nemzetközi bírósági ítélet alapján azt mondja, hogy az AB döntése érvénytelen, mert a szavazásban részt vett három úgynevezett dublőr, akiket még 2015-ben betöltött alkotmánybírói helyekre nevezett ki Andrzej Duda köztársasági elnök.)

Von der Leyen a múlt héten arra figyelmeztetett, hogy „a bizottság felhasználja az összes rendelkezésére álló jogosítványát az EU jogrendjének védelmében” – részletesen nem fejtette ki, miről lehet szó. A legtöbben arra emlékeztetnek, hogy Lengyelország vezetői komoly dilemma előtt állnak. Az EB szinte bizonyosan nem hagyja jóvá az úgynevezett Országos Újjáépítési Tervet, illetve az ahhoz szükséges 60 milliárd eurónyi támogatás és olcsó hitel kiutalását, ha Varsó nem fogadja el a „kifizetés nincs a jogállamiság nélkül” elvét. Erre a pénzre nagy szüksége lenne a kormánynak. Az EU viszont csak akkor fizet, ha a tagállam aláveti magát az uniós jognak és az uniós bírósági ítéleteknek – Lengyelország esetében végrehajtja a bírósági rendszer átalakítását. Voltaképpen a reform itt a korábbi eljárásokhoz való visszatérést jelentheti, amikor a bírói önkormányzatok beleszólása garantálta a függetlenséget. Jacek Pawlicki biztos benne, hogy az unió nem engedhet ebből az elvből. „Brüsszelben, Párizsban vagy Berlinben senki sem egyezik bele, hogy a tagállamok az ECJ-nek csak azokat az ítéleteit fogadják el, amelyek tetszenek, vagy hogy a tagsági jogokból és kötelezettségekből kimazsolázzák a nekik szimpatikus elemeket. Az ’À la carte Unió’ koncepciója kivitelezhetetlen, mert ez az EU végét jelentené” – szögezi le.

Az unió intézményei számára a lengyel ügyek nyersebbek és jobban értelmezhetők, mint a jogállamiság sérelmei Magyarországon, Szlovéniában vagy másutt. Nagyobb ország, Európa könnyebben reflektál arra, ami ott történik, nagyobb a hatása a teljes közösségre. A lengyelek többsége erősen Európa párti, de aligha sejti mind, hogy a kormányuk milyen szakadék felé lökdösi őket.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.