Az, ami múlt héten történt, hadüzenet az EU-nak – állítja régi kollégám, Jacek Pawlicki, a Newsweek Polska külpolitikai szerkesztője. Szerinte az Alkotmánybíróság ítélete után Lengyelországnak három választása van:
- módosítja az alkotmányát,
- megpróbálja rábírni az Uniót, hogy változtassa meg az uniós szerződést,
- kilép az Európai Unióból.
Ő tart attól, hogy a kilépési folyamat már elkezdődött. Ez pedig öngyilkosság, mert akkor Lengyelország maga marad és védtelen lesz. Pawlicki az ezredforduló körül a Gazeta Wyborcza brüsszeli tudósítója volt, végigkísérte az uniós csatlakozási tárgyalásokat, drukkolt a nehéz kérdések megoldásának, annak, hogy a 38 milliós ország méltó helyet kapjon az európai intézményekben. A lengyel EU-tagságot úgy élte meg, mint amelyhez ő és mélyen Európa-hívő lapja is sokban hozzájárult. Azt pedig, ami 2015 késő ősze óta, a jobboldali-nacionalista és EU-szkeptikus Jog és Igazságosság (PiS) érájában történt, úgy éli meg, mint ami személyében és jogaiban is támadja. Én így veszem ki abból, amit beszélgetéseinkben elmond, amit cikkeiben megír.
De mit is tartalmaz az október 7-i lengyel alkotmánybírósági ítélet, amelyet világszerte „jogi Polexit” néven minősítettek az elemzők? A hosszú és nagyon jogászi nyelven fogalmazott döntést úgy lehetne összefoglalni, hogy az AB szerint bizonyos esetekben nem alkalmazható azon elv, amely szerint az uniós jog a lengyel jog felett áll, s az uniós bíróság ítélete törölheti a lengyel jog alapján, illetve a lengyel alkotmánybíróság által hozott döntéseket. Az AB vitatta azt, hogy az Európai Bíróság (ECJ) ítéleteit jogforrásként kellene alkalmazni Lengyelországban – különösen olyan ügyekben, amelyek alkotmányos kérdéseket érintenek. Az EU joga nem magasabb rendű a lengyel alkotmánynál – hangoztatták az ítéletben. Az ítélet azt állította, hogy Lengyelország nem funkcionálhat szuverén és demokratikus államként, ha nem az alkotmány a legfelsőbb jogforrás, és az EU szervei túllépik a szerződésben kapott jogaikat, beavatkoznak a lengyel bíróságok működésébe.
Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!
Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.
Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!
vagy
Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!
A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét
Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.
Elolvasom
Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra
Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.
Elolvasom
Egy választás anatómiája
Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.
Elolvasom