Politikai panoptikumból választhatnak a palesztin fiatalok

A Közel-Kelet viszonyait évtizedeken át az arab-izraeli szembenállás témája uralta. Ez már jó ideje nem világpolitikai kérdés. Május 22-re választást írtak ki, tehát ismét több szó esik a palesztin nép megoldatlan helyzetéről.

 

A regionális hangsúlyok az iszlám világ súlyos belső törésvonalai, a szunnita-síita szembenállás, a szaúdi-iráni egymásnak feszülés irányába tolódtak. Ezt tetézte a muszlim társadalmak többségében tapasztalható frusztráció, amelyet a globalizációhoz való adaptáció kurdarcának élménye táplál. A palesztin társadalom állatorvosi lóként produkálja e folyamat valamennyi szimptómáját. Érthető, hogy nagy a nemzetközi várakozás az elkövetkező hónapokban rendezendő választásokkal kapcsolatban. Parlamentet tizenöt, elnököt tizenhat éves szünet után választanak.

Az állami struktúrában a törvényhozást megtestesítő Palesztin Törvényhozó Tanács (a Palesztin Nemzeti Hatóság parlamentje) 2006-os január 25-i megválasztása súlyos következményekkel járt. A választást a Hamasz nyerte, s veszített a Fatah. Ez a világi nacionalista mozgalom jelentette évtizedeken át az Izrael elleni küzdelmet, ez volt más szervezetekkel együtt a Palesztin Felszabadítási Szervezet. És ők egyeztek ki Izraellel, kötötték meg 1993-95-ben az oslói megállapodásokat. Ezzel a Fatah tényleges hatalma a Jordán-folyó nyugati partjának (Ciszjordánia) enklávéira szorult. A világ egyik legsűrűbben lakott pár száz négyzetkilométeres területe, az Izrael által elzárt, több mint kétmilliós Gázai-övezet a választásokon győztes Hamász kezébe került. A Fatah és a vele szemben egykor iszlamista alternatívaként indult szervezet között kvázi-polgárháború robbant ki. Ez tíz éven át egyfajta patthelyzetbe hozta, megbénította a palesztin politikát. Szinte ezzel egy időben – regionális szinten – marginalizálódott az arab-izraeli kérdés.

A palesztin politikát szponzoráló országok figyelme az Öböl térségébe fókuszáló szaúdi-iráni versenyre irányult, majd a részben ennek kapcsán a Szíriában, Jemenben és máshol felpörgő proxy, más szóval megbízottak folytatott háborúkra. Az utóbbi években végül látványos változások történtek az arab országok és Izrael között. Az Öböl-monarchiák közül az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein, Észak-Afrikában Marokkó és Szudán kezdte rendezni kapcsolatait a zsidó állammal. Miután egyre több arab kormány látta be az Izraellel szemben addigi teljes elutasítás politikájának értelmetlenségét, az addig közös arab sorskérdésként kezelt palesztin ügy támogatása is alábbhagyott. Ezen az úton indult el az arab országok vezető szerepét egyre inkább magának vindikáló Szaúd-Arábia is.

Van még egy külső, kellően nem hangsúlyozható tényező, amely szintén a befagyott palesztin politikai élet újra indulását sürgeti. Míg Donald Trump látványosan negligálta a palesztin felet s elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, az új elnök, Joe Biden kormánya deklarálta: a kérdés kétoldalú rendezése mellett áll. Ebbe a globális és regionális folyamatba illeszkedik, hogy az Izraelt korábban elismerő Egyiptom és Jordánia, valamint az új kiegyezők, az Emírségek és Bahrein nyomására idén februárban Kairóban a palesztin politikai pártok között megszületett az megegyezés az új választások kiírásáról. Ezekre azonban – szinte valamennyi közel-keleti elemző szerint – senki sincs még felkészülve. A Fatah-ot Jasszer Arafat halála óta vezető Mahmúd Abbász (Abú Mázen), aki 2005 óta a Palesztin Hatóság elnöke, idén lesz 86 éves. A hatalomban korrumpálódott s megfáradt politikus távozását mértékadó közvéleménykutatások szerint a lakosság kétharmada támogatja, szervezetének pedig maximum a Nyugati Parton adnak esélyt.

A Fatah-ot évtizedek óta belső hatalmi harcok gyengítik. A soha nem távozott első generációs elaggott vezetés utáni korszakra bejelentkező népszerű politikusok személye is vitatott. A középkorúak körében és általában a ciszjordániai középosztályban a legnagyobb társadalmi támogatottsággal rendelkező, Marván Bargúthi ötszörös életfogytiglani börtönbüntetését tölti Izraelben. Bargúthi sokáig volt a palesztin fiatalság favoritja, s annak idején már Arafattal is szembekerült. Börtöncellájából továbbra is aktív, sokak szemében máig megtestesíti a Fatah régen elveszetett politikai dinamizmusát. A szervezet másik befolyásos személyisége, Mohamed Dahlán évek óta emigrációban él az Emírségekben. Az évtizede korrupcióval és összeesküvéssel vádolt politikus hosszú ideje a Fatah legagilisabb politikusa, aki külföldről is rendkívül aktív: az arab média szerint – emírségi támogatással – szerepet játszott a jemeni polgárháborúban éppúgy, mint az Emírségek, Bahrein és Izrael közeledésében. Személye megkerülhetetlennek tűnik a választásokon. Már csak azért is, mert ő azon Fatahhoz köthető vezető, aki a legközelebb áll a Hamászhoz. Az iszlamista szervezet engedélyével évek óta szervez segélyszállítmányokat az Emírségekből a Gázai-övezetbe. Idén márciusban több tízezer Covid-elleni oltást küldött – valószínűleg nem függetlenül a lassan beinduló választási kampánytól.

Bár a másfél évtizede nagy győzelmet aratott a Hamász most is a legerősebb politikai erőnek tűnik, belső feszültségek ezt a szervezetet is erodálják. Hatalma a Gázai-övezetben kizárólagos. Ott a nyugati világ legtöbb országának terrorista-listáján szereplő iszlamista szervezet egyaránt uralja a teljes politikai és civil szférát. Miután külföldről, szélsőséges szunnita forrásokból és iráni támogatásokból felépített szociális intézményhálózata révén már korábban kezében tartotta a helyi állami újraelosztási funkciókat, a 2006-os győzelem után a politikai vezetés is kizárólagosan a kezébe került. Valódi iszlám államot működtet. Úgy – teszi hozzá Mohamed Allús libanoni politológus-újságíró, az iszlám szélsőséges mozgalmak szakértője –, hogy mindeközben az enklávéban még a közművek sem működhetnek Izrael nélkül.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!