1. Valódi népképviseletet és többpártrendszert. Biztosítsák a választások szabadságát és tisztaságát.

A többpártrendszer kiüresedett, a választások 2010 óta nem tiszták. Az újjászületett állampárt ciklusról ciklusra egyoldalúan, a többi induló kárára módosítja a politikai verseny szabályait. Egyenlő feltételekről beszélni sem lehet, az MSZMP utódpártja a mérhetetlenül sok pénzen szerzett előnyét azzal teszi behozhatatlanná, hogy az alkotmánybíróságtól az államfőn át az ügyészségig a teljes államgépezet az ő győzelméért dolgozik. A választás szabadsága azt jelentené, hogy a szavazata miatt senkit nem érhet hátrány. Ehhez képest azok a települések, ahol nem a kormánypárt nyer, különféle megtorló intézkedéseket kénytelenek elszenvedni. Tehát 2010 óta a választások nemcsak nem tiszták, de nem is szabadok.

Verdikt: a követelés ma is érvényes.

2. Rendőrállam helyébe jogállamot. Érvényesüljenek az emberi jogok, legyen bírói függetlenség.

Egy volt kommunista tábornok irányítja a rendőrséget, az oktatást és az egészségügyet. Ahogy azelőtt, most is elfogadhatatlanul sok embert tartanak elfogadhatatlanul hosszú ideig elfogadhatatlan körülmények között előzetes letartóztatásban, azaz fosztanak meg a szabadságuktól a bírói ítélet megszületése előtt. A melegek ellen uszító kampányokat folytatnak, a határokon menekült gyerekeket éheztetnek, a roma diákokat apartheiddel választják el a fehér tanulóktól. Ha emiatt a roma diákok pert nyernek, akkor ellenük is uszító kampányt indítanak. A bírói függetlenség romjainak eltakarítását az állampárt egyik vezetőjének feleségére, majd egy bírói gyakorlattal nem rendelkező komisszárra bízták. Részben emiatt gondolnak vissza Brüsszelben nosztalgiával azokra az időkre, amikor a legvidámabb barakkot még vasfüggöny választotta el tőlük.

Verdikt: a követelés ma is érvényes.

3. Szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot. Számolják föl a hírközlés állami monopóliumát. Oszlassák föl az Állami Egyházügyi Hivatalt.

A propagandaminisztérium, a közmédia, a TV2, az összes megyei lap, a helyi és országos rádiók, a közösségi médiás hirdetések, a bulvár magazinok, a „közcélú” kormányzati kampányok, a hetente készített közvélemény-kutatások és a köztéri plakátok tízezreinek segítségével az állampárt tökéletesen uralja a nyilvánosságot. A döntő fölény elérése érdekében a Népszabadságot eltaposták, a Klubrádiót megfosztották a frekvenciáitól, az Origot és az Indexet átállították. Tavaly, az áprilisi választás előtt néhány héttel fényképet kerestem az egyik cikkhez az ellenzék miniszterelnökjelöltjéről, akkor tűnt fel, hogy a monopolhelyzetben lévő állami hírközlő szervezet fél év alatt három (!) darab fotót közölt róla. Azaz, úgy zajlott le az egész kampányidőszak, hogy az MTI kevesebb képet készített a kormányfő kihívójáról, mint a hóvirágokról. Az utóbbiakról 28-at. Nemrég egy katolikus pap miséjéből (!!!) cenzúrázták ki azt a részt, amelyet akár a kormány bírálatának is lehetett érteni. Az oktatási szabadság az iskolarendszer totális központosításával, az egyentankönyvek bevezetésével és a KLIK felállításával megszűnt. Az egyházak ma szorosabban működnek együtt az állammal, mint 1989-ben; az Állami Egyházügyi Hivatal szelleme Semjén Zsoltban öltött testet, aki ugyanolyan elszántan üldözi Iványi Gábort, akár az elődei a Hit gyülekezetét.

Verdikt: a követelés ma is érvényes.

4. Jogot a sztrájkra. Ne korlátozzák az érdekvédelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát.

A sztrájkjog ma kizárólag oly módon gyakorolható, ha a munkabeszüntetés észrevétlen marad. Fennakadást okozni tilos, noha a sztrájknak a fennakadás a lényege. A pedagógusok éjfél és hajnal kettő között sztrájkolhatnak ugyan, de csak akkor, ha a másnapi órákra már felkészültek. Egyébként a tettük rendszerellenes izgatásnak polgári engedetlenségnek minősül, amit a volt kommunista tábornok a korábbi pártállamban is gyakran alkalmazott két eszközzel, a megfélemlítéssel és a munkahelyi elbocsátással fojt el. Mivel érdekvédelem alatt a kormány érdekeinek védelmét kell érteni, az Orvosi Kamarát 24 óra leforgása alatt lehetetlenítették el.

Verdikt: a követelés ma is érvényes.

5. Méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését. Szüntessék meg az egyéni és csoportos kiváltságokat. Adják meg mindenkinek az emberhez méltó élet alapfeltételeit.

A rendeleti kormányzás kommunista hagyományának visszaállítsa után a költségvetésről újabban nem a parlament dönt, legfeljebb utólag rábólint. A közkiadások ellenőrizhetetlenek, a közérdekű adatok nyilvánosságáért a független sajtónak és a civilszervezeteknek folyamatosan pereskedniük kell. A közteherviselés abban az esetben tekinthető napjainkban méltányosnak, ha morális szempontból azt tartjuk helyesnek, hogy a szegényektől is beszedett rekordmagas forgalmi adó az állami újraelosztás során a társadalom felső rétegének további gyarapodását segítő juttatásokká alakul.

Verdikt: a követelés ma is érvényes.

6. Észszerű gazdálkodást, működő piacot, a tulajdonformák egyenjogúságát. Állítsák le a pénzemésztő és környezetpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását, vessenek véget a vállalkozás és a lakosság megsarcolásának.

Észszerű gazdálkodás: Európa legmagasabb inflációja, gyenge és sérülékeny forint, elherdált magánnyugdíjvagyon, kisvasút és stadion, 16 ezer lélegeztetőgép.

Működő piac: hatósági árak, adóéven belül megszüntetett KATA, közpénzen létrehozott „nemzeti tőkésosztály”.

Tulajdonformák egyenjogúsága: a mobilszolgáltatót államosítják, az autópályát privatizálják.

Pénzemésztő és környezetpusztító nagyberuházások: akkumulátorgyárak, Paks 2, Fertő tó.

Vállalkozás és a lakosság megsarcolása: különadók és 27 százalékos áfa.

Verdikt: a követelés ma is érvényes.

7. A bürokrácia és az erőszakapparátus leépítését. Oszlassák föl a Munkásőrséget és az Ifjúgárdát.

A bürokráciát nem sikerült leépíteni, az állami vezetők száma nőtt, az állam fenntartására Európában csupán két országban költenek többet. A régi pártállam ügynökaktáit az utódja sem hozza nyilvánosságra. A propagandaminiszter által felügyelt titkosszolgálatok ma bárkit, bármilyen ürüggyel megfigyelhetnek az egykorinál sokkal hatékonyabb technológiával. Az a tény, hogy a Pegasus leleplezése nem okozott akkora botrányt, mint a Dunagate, jól mutatja a két korszak közötti különbséget. Akkor kifelé jöttünk, most befelé megyünk. A Munkásőrség és az Ifjúgárda feloszlott, lett helyettük Fidelitas és CÖF.

Verdikt: a követelés ma is érvényes.

8. Szabadságot és önrendelkezést Kelet- és Közép-Európa népeinek. Szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása.

Verdikt: megvalósult.

9. Semleges, független Magyarországot. Vonják ki a szovjet csapatokat hazánk területéről. Töröljék a magyar ünnepek sorából november 7-ét.

Hoppá. Ezek szerint nem Orbán Viktor követelte először nyilvánosan a szovjet csapatok kivonását a hazánk területéről? Hát, nem. Az ellenzék nevében Cserhalmi György már három hónappal korábban megtette. Azóta Magyarország a saját elhatározásból csatlakozott az Európai Unióhoz és a NATO-hoz, az előbbi miatt a szuverenitása egy részéről, az utóbbi érdekében a semlegességről mondott le. Egyik sem végleges, amennyiben a menetközben moszkovita pártfőtitkárrá változó egykori liberális rendszerváltónak sikerül kiragadni az országot az imperialista Nyugat karmai közül, még vissza lehet térni az orosz érdekszférába.

Verdikt: a semlegességet leszámítva megvalósult.

10. Felelős kisebbségi és menekültpolitikát. A kormány lépjen föl a nemzetközi fórumokon a magyar kisebbségek védelmében. Szűnjék meg a rendőri szemlélet és a jogtalan megkülönböztetés a romániai menekültek ügyében.

A kisebbségi politika a határon túli szavazatok biztosítását jelenti, a menekültpolitika pedig a határon innenit. Az utóbbihoz szükség van az összes vonatkozó nemzetközi egyezmény megsértésére, valamint a fajkeveredéssel kapcsolatos nézetek felelevenítésére, amelyek már a kommunista pártállamot megelőző pártállam idején is általános népszerűségnek örvendtek. A rendőri szemlélet és a fajelmélet a letelepedési kötvényes bizniszre nem vonatkozik.

Verdikt: a követelés ma is érvényes.

11. Nemzeti önbecsülést. Vessenek véget a történelemhamisításnak. Adják vissza a nemzetnek címerét.

Ma minden a nemzeti önbecsüléstől szól, e tekintetben akár túlteljesítésről is beszélhetünk. A kórházakban 30 betegre jut egy kizsigerelt nővér, az orvosok elvándoroltak, Európa második legszegényebb országa lettünk, de a nemzeti önbecsülés mindenért kárpótol. Az Angliában dolgozó unokákra is könnyebb a nemzeti önbecsülés érzésével eltelve gondolni. Petikeminiszter beszólt az amerikai nagykövetnek, már megérte. A történelemhamisításért külön kormánybiztos felel, ennek köszönhetően minden kisiskolás tudja, hogy Orbán Viktor egyetlen szavára menekültek haza a nem orosz, hanem szovjet megszállók. Apropó, megszállás. Azon a téren, ahol Cserhalmi György olvasta fel a kiáltványt, 9 éve új emlékművet helyeztek el, amely a hivatalos ideológiának megfelelően azt hirdeti, hogy a magyar állam nem felelős a második világháború alatt történtekért. A nemzet kapott új címert, de nem azt, ami a kiáltvány bal felső sarkánál látható, hanem a koronás változatot, ami időben jelezte, hogy a köztársaság nem lesz hosszú életű.

Verdikt: a követelés ma is érvényes.

12. Igazságot ’56-nak, tisztességet a forradalom mártírjainak. Nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át.”

Nagy Imrét folyamatosan rágalmazzák, a szobrát a Parlament mellől elszállították, az ’56-os Intézetet kivégezték. A ruszkikat nem hazaküldik, hanem atomerőművet építenek velük.

Verdikt: a követelés ma is érvényes.

Összegezve a fentieket: a 12 pontból 2 valósult meg. Pontosabban megvalósult több is, de azokat a 2010-es ellenforradalom után eltörölték. Nem baj, a következő rendszerváltás után újra megpróbáljuk.