Rékassy Balázs: Nem lesz jobb az egészségügy, ha túltolják a központosítást

Szabó Brigitta | 2022.10.11. 17:15

Olvasási idő kb. 17 perc

Egy rendőrnek meg lehet mondani, hogy te ma a sarkon állsz Budapesten, holnap tüntetésre mész Szegedre, egy orvos viszont fogja magát, és elmegy több pénzért dolgozni a magánszektorba, onnantól pedig kívülről nézi a közfinanszírozott egészségügy nehézségeit – mondta lapuknak Rékassy Balázs orvos, egészségügyi menedzser, népegészségügyi szakember annak kapcsán, hogy a napokban kiszivárgott jogszabály-tervezet szerint Pintér Sándor belügyminiszter tárcája még tovább központosítaná az egészségügyet. A szakértő szerint a kormányzati elképzelések nagy része egyébként szükséges, időszerű és jó irányba mutató, de az egész rendszer krónikusan alulfinanszírozott.

Hogyan történhetett meg ismét, hogy az egészségügyet alapjaiban érintő reformkoncepciót, illetve az ez alapján készülő jogszabály-tervezetet a szakma megint nem látta? Alig két éve, a hálapénzek megszüntetését és az orvosok béremelését ágyazták be egy olyan törvénybe, amely gyakorlatilag titokban készült, s végül felmondási hullámhoz vezetett. Ennyire erőtlenek a szakmai szervezetek vagy ennyire nem érdekli a kormányzatot, hogy kire hogyan hat a döntése?

Úgy tudom, hogy a Magyar Orvosi Kamara hivatalos levélben többször is jelezte, hogy kész a szakmai egyeztetésre bármely reformterv kapcsán. A témában Takács Péter államtitkár tartott már előadásokat, amelyeken ott voltak a szakmai szervezetek képviselői, másrészt a jogszabály-tervezetről, amely a sajtón keresztült kiszivárgott, azt mondják, csupán egy tárcaközi egyeztetésre szánt anyag, s idő előtt került nyilvánosságra.

Nem úgy van, hogy az ilyen dokumentumokat közzé kell tenni társadalmi egyeztetésre, véleményezésre, legkésőbb akkor, amikor a kormányzati szervek között megkezdődik az egyeztetés, a jogszabály előkészítőjének pedig, ebben az esetben a Belügyminisztériumnak, érdemben mérlegelnie kell a beérkezett véleményeket, javaslatokat?

Én is azt gondolom, hogy előszőr egy irányvonalnak, stratégiának kell lennie, amit a szakma megismer, a szakértők megvitatnak, majd utána kezdődhet a jogszabályalkotás a megvalósítás első fázisaként.

Amit tudni lehet az előterjesztésről, aszerint tartalmaz-e bármi újat azokhoz a reformjavaslatokhoz képest, amelyeket az elmúlt 20 évben letettek, és többnyire nem tudtak végig vinni az aktuális kormányok?

Az SZDSZ-nek a több biztosítós rendszerre és a decentralizációra épült az elképzelése, ahhoz képest a mostani tervezet ismert részletei mindent centralizálni akarnak. A mindent központilag döntsünk el, az állam mindent jobban tud gondolata a meghatározó. És lássuk be, a kormányzatnak jelenleg meg is van hozzá az ereje.

Mit gondol a kiszivárogtatott javaslatokról?

Az ismert részek irányvonalával 80 százalékban egyet tudok érteni.

Akkor lényegében a centralizációval is?

A teljes egészségügyi ellátórendszer, az alapellátás, a szakrendelők, a kisebb városi kórházak, illetve a prevenciós céllal létrehozott egészségfejlesztési irodák, járási egészségközpontok megyei kórházak alá vonása elvileg logikus. Az erőforrások, a kapacitások így könnyebben, hatékonyabban szervezhetők. Be kell végre látni, hogy minden kórház nem tud szakmailag megfelelő színvonalon minden szolgáltatást nyújtani. Viszont, ha „túltoljuk” a központosítást és változatlanul kevés pénzt tesszük a rendszerbe, attól még nem lesz jobb. Könnyen hasonló helyzet állhat elő, mint amilyen a közoktatásban csúcsosodik ki a napokban.

És mit szólnak ehhez a városi kórházakat üzemeltető önkormányzatok?

Egy helyi önkormányzat és a polgármestere számára felvállalhatatlan, hogy bezárja a helyi kórházat. Abból csakis politikai bukás következik. Nem véletlen, hogy eddig keményen ellenálltak az átalakítási kísérleteknek.

Most miért nem fognak ellenállni?

Mert most nem azt mondják, hogy bezár a helyi kórház, hanem azt, hogy átalakítják a funkcióját. Aztán jó esetben megmarad benne néhány alapszakma, átalakul krónikus belgyógyászattá, ápolási otthonná, rehabilitációs központtá, vagy idővel tényleg bezár. Tisztelet a kivételnek, de sok szakrendelő és kórház ma is Patyomkin-szolgáltatást nyújt, mert csak úgy tudnak működni, hogy nyugdíjas orvoskollégát alkalmaznak, kevesebb időben, mint ahogy a minimum-feltételekben az megfelelne. Vagy egy kórházban az éjszakai sürgősségi ügyeletet, mondjuk, egy nyugdíjas nőgyógyász nyújtja.

Kevés az orvos, kevés az egészségügyi szakdolgozó, ezért csak az a megoldás működhet, hogy az alapellátás megerősödjön és kompetens legyen. Ahelyett, hogy onnan szinte mindenkit azonnal tovább küldenek a magasabb szintű ellátást nyújtó intézményekbe, oda kellene eljutni, hogy tényleg csak a komplex, nehezebb ügyek menjenek tovább. A magasabb szintű ellátásokat viszont valóban koncentrálni kell, nem lehet minden városban minden szolgáltatást nyújtani, az infrastruktúra és a szakértő orvoscsapatok így hatékonyabban dolgozhatnak.

Ezt azért a lakossággal is meg kell valahogy értetni. Főleg azokkal, akik elveszítik a számukra biztonságot jelentő helyi kórházat.

Az Ipsos nemzetközi közvélemény-kutató cég nyár végén 34 országban készített felmérést az egészségügy témájában. A megkérdezett magyarok 53 százaléka mondta gyengének az egészségügyi ellátás színvonalát. Ez az érték a 34. helyre volt elég, azaz minden más állam Magyarország előtt végzett. Beleérve Perut, Kolumbiát és Argentínát is. A magyar társadalomnak nincs jövőképe az egészségügyről és őszintén megmondva, nem is csodálkozom ezen.

Az állam hosszú évek óta tudatosan vonul vissza a közszolgáltatásoktól. Ezt láttuk a legutóbbi tanártüntetésen, ezt érezzük régóta a szociális szektorban, ezt látjuk az egészségügyben a magánegészségügy vadkapitalista jellegű, robbanásszerű fejlődésével. Egyre lyukasabb a szociális védőháló, a nemzetközi mértékhez képest pedig Magyarország közfinanszírozottan sokkal kevesebbet költ egészségügyre, mint kellene, az ellátás minősége változó és kiszámíthatatlan, az emberek joggal érzik magukat elveszettnek a rendszerben.

De akkor ez miként van összhangban a centralizációval?

Hát úgy, hogy egy centralizált struktúrában a kormány mondja meg, hogy hol, milyen szolgáltatás lesz. Ha kevés a dolgozó és kevés a forrás, valóban a hatékonyságnövelés a lehetséges első lépés. Nekem inkább az a kérdésem, hogy miként tudja érdekeltté tenni a rendszert, hogy valóban hatékony és jó minőségű szolgáltatást nyújtson, miközben alulfinanszírozott. Vannak olyan szakmák, ahol sajnos az orvosoknak nem érdekük a közfinanszírozásban dolgozni. A beteg meg kénytelen utána menni a magánba, amit szintén kénytelen zsebből kifizetni. Ez társadalmi szinten igazságtalan és még tovább növeli az esélyegyenlőtlenségeket.

Lehet, hogy nem is érdekeltté akarja tenni, hanem végrehajtóvá. Nem véletlenül mondják Magyarországot rendőrállamnak. A Belügyminisztériumnál egy rendőr irányítása alatt van az egészségügy és az oktatás is.

A Belügyminisztérium így gondolkozik, így van felépítve, azt képzeli, hogy az egészségügy vagy az oktatás éppen olyan centralizáltan működtethető, mint a rendőrség. Csak éppen az van, hogy egy rendőrnek meg lehet mondani, hogy te ma a sarkon állsz Budapesten, holnap tüntetésre mész Szegedre, egy orvos viszont fogja magát és elmegy több pénzért dolgozni a magánszektorba, és onnan nézi a közfinanszírozott rendszer szenvedését. Az egészségügy nem rendőrség, az orvosokat nem lehet a szőnyeg szélére állítani, utasítani, sokkal inkább valós szakmai, teljesítménybeli motivációs rendszert kell kialakítani számukra.

A „munkaanyagban” benne van az egészségügyi dolgozók megyei szintű foglalkoztatása, vezénylése, tehát komolyan gondolják, hogy lehet.

Egyébként nem arról van szó, hogy bárki bárhova küldhető, hanem arról, hogy a megye lesz a foglalkoztató, s dönthet úgy, hogy a megyén belül valakire éppen nagyobb szükség van a szakrendelőben, a városi kórházban vagy a megyei kórházban, és akkor oda küldi dolgozni. Félő, hogy ezt mennyire értik majd meg a dolgozók, vagy inkább elhagyják a szakmát.

Ezt olvashatja még a cikkben:

Mi a tervezet legnagyobb baja?

Hogy lehet az, hogy 800 ezer forintot fizet a társadalombiztosítás azért, ami a magenállástban 2 millió forintba kerül?

Jó ötlet-e a szabad orvosválasztás megszüntetése?

Mi lesz a háziorvosi rendszerrel?

Pintér Sándorral eredményes lehet-e az átalakítás?

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés