Szabó Brigitta Reményeket felülmúló nyár Horvátországban

Eltekintve attól, hogy zárt térben az emberek többsége maszkot hord, ezen kívül Horvátországban, augusztusban nem látszott, hogy a világban tombol a koronavírus-járvány. Ottjártunkkor a boltokban hosszú tömött sorok kígyóztak, a tengerparton úgy léteztek a turisták, mintha semmi baj nem lenne, a búvárközpontok naponta többször indították a hajókat. Az éttermek ugyan nem voltak tele, de a tavaly ilyenkor tapasztalt üresség a múlté. A legtöbb magyar idén nyáron Rovinjba, Vir szigetére, Crikvenicába, Opátiába és Porecbe látogatott el.

A sekély vízben egy orosz nő pózolt, kalappal a fején, hosszú hajába túrva fotóztatta magát – Insta-poszt készülhetett. Barátokkal érkezett. Két család, összesen nyolc gyerekkel, a kétévestől a tízévesig. Nem messze tőlük egy valamelyik északi országból érkező fiatal pár pihent, amit csak azzal szakítottak meg, hogy újra és újra felkeltek, hogy vegyenek maguknak egy pohár jó hideg Karlovackót. Kicsit hátrébb, a fák árnyékában egy német pár próbált intim pillanatokat megélni, s bár azt hihették, a sátor, amibe behúzódtak, eltakarja őket a kíváncsi szemek elől, tévedtek. Miközben ők a boldog nyugalmat tudhatták magukénak, egy kétgyerekes német család családfője az elemekkel és a felesége elvárásaival küzdött. Megpróbált felállítani egy paravánszerű sátrat maguk és a tenger közé, a célja az volt, hogy árnyékot nyújtson a totyogó gyerekeinek, de ehhez sem a szél, sem a köves talaj nem volt segítségére. Nagyjából egy órán át próbálkozott a lehetetlennel, mire feladta. Persze addigra tiszta ideg volt. Nem csak ő, de azok is, akik mindezt végignézték, segíteni próbáltak vagy azon hüledeztek, hogy vajon hogyan gondolja, hogy egy óriási lepellel eltakarja mások elől a kilátást. Szóval néhány játékot szétdobált, egy-két dolgot megrugdosott, majd összepakolta a cuccaikat – nekik arra a napra annyi volt a tengerezés. Nem úgy egy másik német családnak, amely két anyukából és két kislányból állt. Őket semmi sem zavarta meg abban, hogy úgy nyaraljanak, ahogyan szeretnének.

Sokféle ember és sokféle helyről gyűlt össze azon a reggelen Opatijától nem messze, Lovran kristálytiszta, türkizkék vizű tengerpartján. Valójában nem foglalkoztak a széllel, a nagy hullámokkal, az el-elbújó nappal, úsztak, fürödtek, élvezték a tengert. Volt, aki jógázott, volt, aki erősített, mások lengedeztek a tengerbe épített hintán, megint mások pedig a kávézó vízre néző teraszáról szemlélték mindezt, s gyönyörködtek az eléjük táruló látványban. A még szerencsésebbek tengerparti villákban pihenték ki a Covid-hányattatásokat, s megkímélve magukat a cipekedés terheitől, csak besétáltak a privát lejárókon a vízbe.

Opatija és környéke tele van kisebb-nagyobb fürdőhelyekkel, az ember megy az úton az autóval, ha talál parkolóhelyet megáll és lesétál fürödni egyet. Van olyan part, ahol csak néhány ember fér el és vannak nagyobb, mesterségesen kialakított strandok is. Opatija nem véletlenül lett az egyik legnépszerűbb pihenőhely a magyarok számára. Egyrészt, Budapestről alig több mint öt óra alatt elérhető, másrészt egy kisebb csoda. Vagy inkább nagyobb. Szinte hihetetlen, de megérkezik az ember, s azonnal egy szubtrópusi környezetben találja magát, ahol a pálmafák úgy nőnek ki a földből, mintha eredetileg is oda teremtették volna őket. Mondják róla, hogy Horvátország luxus nyaralóhelye, a horvát Monte Carlo vagy az Adria Nizzája. Még az osztrák-magyar monarchia idején lett az, amikor a császári család felfedezte magának. I. Ferenc József császár konkrétan onnan irányította a birodalmat a hűvösebb hónapokban. Oda költöztette az egész udvartartását. Az első villát egyébként egy rijekai nemes, Iginio Scarpa építette 1844-ben, a Villa Angiolina megjelenése új távlatokat nyitott az addig kis halászfaluként létező település előtt. A 12 kilométeres tengerparti sétány, a Lungomare nem csak a tenger miatt szép, hanem mert gyaloglás közben ott van az ember előtt Bécs, a monarchia kora, az élő történelem, az eleganciájával és az átgondoltságával, a csodaszép élővilágával s egy óriási parkkal, amelyben a világ különböző részeiből odatelepített növények adnak árnyékot a pihenni vágyóknak.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egyéves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!