Fóti Tamás Sebastian Kurz lemondása: bukás három nap alatt

Sebastian Kurz osztrák kancellár belebukott a legutóbbi botrányba. Egy közvélemény-kutatás adatainak meghamisítása, újságírók lefizetése, és a „baráti sajtó” együttműködését az állam kontójára meghálálni – ez saját pártjának is sok volt. Már az Ibiza-botrány utóhullámai is megrezegtették a lécet, a Schmid-ügyben (Jelen, 2021. 17. Az Ibiza-ügy árnyékában) levegőben lóg a vádemelés lehetősége. Ha elítélik, akár három évre is lecsukhatják. Hazudott a parlamenti vizsgálóbizottság előtt, és most, hogy a gazdasági és korrupciós ügyészség legutóbbi razziája elérte a kancellári hivatalt, pozíciója tarthatatlannak bizonyult.

Mi is az ellene felhozott vád? 2016-ban, még külügyminiszterként köze volt egy közvélemény-kutatáshoz, amely pártjának, az Osztrák Néppártnak lejtmenetét hozta ki, történelmi mélyponton, 18 százalékon jelezte népszerűségét. Az adatokat manipulálták – hangzik a vád, amelyhez partner volt az Österreich médiavállalkozás. A „közvélemény-kutatást”, a lefizetett újságírókat és a beszámoló publikálását, továbbá a cserébe felajánlott állami hirdetések árcéduláját, másfélmillió eurót, az adófizetők állták. És a bizonyítékok?

A nyomozást és a házkutatásokat elrendelő 104 oldalas végzés szerint a Kurz közvetlen környezetéből származó telefonos üzenetek alátámasztják a feltételezést, a konkrét megbízás tőlük származik. És az egyetlen, aki ebből hasznot húzhatott, aki tudatosan építette, készítette elő a hatalom átvételét a pártban és a 2017-es választás nagy győztese, vagyis maga a kancellár. Ahhoz, hogy átvehesse a hatalmat, politikai riválisai – a pártelnök-alkancellár Reinhold Mitterlehnertől kezdve a régi konzervatív gárdáig – útjában álltak, tehát először őket kellett eltávolítani. (Volt pártelnökéről most nyilvánosságra került sms szerint úgy emlékezett meg: „a seggfej”.) A hamisított közvélemény-kutatás és Kurz híveinek tartós nyomulása célt ért, a pártban is teret nyert a felismerés: új, friss áramlatnak kell jönnie, és minél előbb állnak át a tervezett reformok támogatására, annál nagyobb esélyük van arra, hogy a hatalom közelében maradjanak.

Természetesen a fiatalabb nemzedék új arcai kezdték fokozatosan kiszorítani a régieket, és kevesen látták át, hogy itt az évek óta formálódó, nagyon tudatosan felépített aknamunka szinte puccsba torkollt. Valóban, a szemtelenül fiatal Kurznak sikerült feketéből türkizre átfestenie a pártot, felmondta a szociáldemokratákkal közös koalíciót, majd megkaparintva a pártelnöki tisztet, hatalmas győzelmet ért el az előrehozott választásokon, és alapíthatott koalíciót új partnerével, a szélsőjobb Szabadságpárttal (FPÖ). (Az Ibiza-ügyből is kiderült, hogy még hónapokkal a választás előtt az FPÖ elnöke, Heinz-Christian Strache már lukratív ajánlatokkal halmozta volna el a vélt orosz milliárdos-rokont. Vagyis Strache is biztosra ment, hiszen tudta, ő lesz a konzervatívok következő partnere.)

Kurz tehát leszámolt riválisaival, a bázissal pedig elfogadtatta, hogy az égető reformok megvalósításának több esélye lesz az FPÖ-vel, mint a baloldallal. Az újabb politikai bomba a múlt szerdán robbant: az államügyészség razziázott többek közt a kancellárián, és nem sokat kellett várni a kiszivárogtatásra, azaz a fent említett vádakra, amelyek jól követhetőek a Kurz környezetéből származó sms-ekből. Innen expressz tempóra váltottak a fejlemények. Kurzra vár még vádemelés hamis tanúzás miatt, amely 3 év börtönbüntetéssel sújtható. Ez már amúgy is elbizonytalanította a Zöldeket, akik 2019-ben váltották a szétvert FPÖ-t, és csak ímmel-ámmal álltak ki Kurz mellett, de még nem mondták fel a koalíciót. Most azonban a veterán politikus, Werner Kogler alkancellár egyértelművé tette: Kurznak mennie kell, mert elveszítette kormányzóképességét.

Az ellenzék bizalmatlansági indítványt kezdeményezett, miközben már folytak is egyeztetések a lehetséges négypárti koalícióról. Közben még saját táborán belül is úgy látták, hogy az ÖVP-nek előre kell menekülnie, például a tartományi főnökök is lemondásra szólították fel a kancellárt. Ez már sok volt Kurznak, szombaton este jelentette be távozását. Vette a kalapját, és maradt. Drámai beszédében is ártatlanságát bizonygatta, de – úgymond - nem akar útjában állni a vizsgálatoknak, ezért lemond posztjáról.

Eddig világos, hogy vállalja a felelősséget. Csakhogy megtartja pártelnöki funkcióját, sőt, az ÖVP parlamenti frakciójának is az élére áll. Megnevezte utódját is, a hozzá több mint lojális Alexander Schallenberget, aki külügyminiszterként eddig is Kurz irányvonalát követte és politikai elemzők egybehangzó állítása szerint ebben a jövőben sem várható változás. Vagyis Kurz pártelnökként gondoskodhat Schallenberg rövid pórázon tartásáról, frakcióvezetőként pedig biztosíthatja közös politikájuk képviseletét és a parlamenti többség garantálását. Kurznak elvileg, mint a szövetségi parlament képviselőjének kijár a mentelmi jog, de lemond róla. Mindazonáltal Schallenberg kancellárrá történő kinevezése a Zöldeket is elégedettséggel tölti el. Láthatóan szívesebben maradnak a jelenlegi koalícióban, mintsem alternatívában gondolkodjanak. A hétvégén, még a kancellár lemondása előtt, már folytak informális egyeztetések az ellenzék és a Zöldek között. A szociáldemokraták és a liberálisok számára elfogadható lett volna négypárti koalíció az FPÖ és a Zöldek bevonásával. A Zöld politikusok számára azonban a kisebbik rossznak tűnt más kancellár vezetésével kormányon maradni, semmint a szélsőjobb FPÖ-vel osztozkodni.

Alexander (von) Schallenberg

Bár 1945 után eltörölték Ausztriában a nemesi címeket, az Alexander Schallenberg életrajzát ismertetők némi kajánsággal állapítják meg, ismét arisztokrata áll a kormány élén. A nemesi címet a 12. században elnyerő család sarja 1969-ben, Bernben született, ahol apja diplomataként dolgozott. Schallenbergre is ez a pálya várt, a jogi egyetemet nemzetközi, köztük európai jogi diplomával is kiegészítette. Ausztria brüsszeli állandó képviseletén dolgozott, mielőtt két osztrák külügyminiszternek is szóvivője lett. Kurz kancellár a bécsi külpolitika stratégiai tervezését bízta rá, majd 2019-ben külügyminiszter lett.

Szűkebb környezetében szívesen beszélt arról, milyen nagy formátumú politikusnak tartja a kancellárt, akivel fontosabb kérdésekben azonos hullámhosszon áll. Így például az uniós bevándorlási politikában a kancellárhoz hasonlóan azt hangoztatja, hogy Ausztria már elég menekültet fogadott be, most másokon a sor, hogy humanitárius gesztusokat tegyenek. Az európai autokráciákkal szemben is Kurz politikáját követi. Miközben fontosnak tartja az uniós jog betartásának elvárását, egyúttal „hídépítőként” tekint az osztrák kormányra és tiltakozik az ellen, hogy Magyarországot vagy Lengyelországot elszigeteljék. A bécsi Der Standard idézi Schallenberget: „Nem kiáltunk a kórussal együtt. Fontosabbnak tartom a párbeszédet, mint azt, hogy odapörköljünk. Azt remélem, hogy Budapesten magukba szállnak és elgondolkodnak.” Ami – állapítja meg a lap – nem egészen így zajlik, sőt, éppen az ellenkezőjének vagyunk tanúi. És ki ne tudná ezt jobban, mint az eddigi külügyminiszter, aki szűkebb területének, az Európai Unió joganyagának avatott szakértője.

A politikus csak a közelmúltban lépett be az ÖVP-be, addig párton kívüli volt. Hogy meddig lesz kancellár, azt valószínűleg maga sem tudja. Egyrészt kérdéses, hogy a következő választásig marad-e a mai koalíció, másrészt Kurz ugyan átmenetinek tekinti távozását, de ez inkább arcvesztése kompenzálásának tekinthető.

 

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.