Ferber Katalin Selyemfiú állam – Japán és nők

Épp negyedszázada, 1996-ban az amerikai Illinois államban, nem messze Chicagótól működő Mitsubishi autógyárban botrány tört ki. Az eseményekről a japán média is kénytelen volt tudósítani, mert az autógyárban dolgozó nők nemcsak helyben demonstráltak, de Washingtonig mentek, több ezer nő csatlakozott hozzájuk és óriási tüntetés volt a munkahelyük szexuális zaklatásai ellen. Az akkori amerikai legfőbb ügyész, Janet Reno azonnali vizsgálatot rendelt el a történtek kivizsgálására.

Kiderült, hogy a Mitsubishi japán férfi alkalmazottai, művezetők, üzemvezetők, a műszak megkezdése előtt egyenként behívták irodájukba a szalag mellett dolgozó nőket, utasították őket, hogy vetkőzzenek le, majd meztelenül videófelvételeket készítettek róluk. Aki ellenállt, azt azonnali hatállyal elbocsátották. Mindennapos volt, hogy fogdosták őket, s panaszt sem lehetett tenni, mert az szintén az állás elvesztésével járt. A japán média „közszolgálati” televíziója remek riporternője megkérdezte a vállalat elnök-vezérigazgatóját, mi is történt. A válasz sokkoló volt: Nem értem, mi ez a felháborodás, hiszen a munkatársaink pontosan ugyanazt teszik abban a gyáregységben, amit itthon tennének.

A balhét lehetetlen volt eltitkolni, s peren kívüli egyezség zárta le. 1998-ban 34 millió dollár kártérítés kifizetésében állapodott meg a bíróság a gyárral. No és? – kérdezhetnénk. Csakhogy a japán mindennapi életben a szexualitással kapcsolatos események enyhén szólva furcsák. Mivel a nevem még japán átiratban sem teszi világossá a szórólapokat kézbesítőknek, fiú vagyok-e vagy lány, postaládánkban gyakran találtuk középiskolás, „garantáltan szűz” lányok szolgálatait felajánló képes, színes, mozgalmasan díszített özönét a hirdetéseknek. „Kizárólag osztály- vagy főosztályvezetők számára ajánlott.” „Garantáltan szórakoztató társaság.” Dekoltázsát kacéran és mélyen megmutató tizenhét év körüli lány mosolyog a fényképezőgépbe.

Mindezen először nevettem, aztán egyre kevésbé. A híres középiskolák kötelező egyenruhájában feszítő, látszólag naiv tizenhét-tizennyolc éves lányok  akkoriban egy mobiltelefon áráért örömmel töltöttek el néhány órát náluk húsz, harminc, vagy akár negyven évvel idősebb férfiakkal. Számos középiskolai tanár jutalék ellenében közvetíti ki saját, ez iránt érdeklődő diákjait az ügynökségeknek. Látszólag mindez magánügy, de mégsem az. Japán, nem egyedül a világon, óriási kéjipart üzemeltet, s bár egy 1958-as törvény illegálisnak minősíti a prostitúciót, csak a pacsinkó nevű szerencsejáték hoz eme iparágnál nagyobb adóbevételt az államnak.

A szigetországban a prostitúció mindig államilag szervezett és ellenőrzött iparág volt. Egy nagytekintélyű társadalomtudós éppen ezért a japán államot “selyemfiú” államként elemzi. A szex, idézzük fel újra, magánügy. Hogy ki milyen módon jut hozzá, szintén magánügy. Csakhogy itt az állam magától értetődő feladatának tekintette a kurtizánok toborzását, alkalmaztatását, mert az, mint akármelyik iparűző tevékenység, jogosítványhoz és rendszeres orvosi vizsgálathoz volt kötve. A toborzás még a huszadik század ötvenes éveiben is látszólag erőszakmentesen, valójában a pénzügyi kényszer eszközével zajlott. A súlyosan eladósodott vidéki családok kislányaikkal váltották meg adósságaikat, vagyis eladták őket a falvakat járó ügynökök valamelyikének. A kislányok “betanítása” és ellátása a nyilvánosházakban újból pénzbe került, így a “szakmát” már megtanult fiatal nők nagy része nem tudott szabadulni, hacsak nem sikerült feleségül vetetnie magát egy gazdag ügyféllel. A rendszer sok tekintetben hasonlít az adósrabszolgasághoz.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!