Semmit rólunk nélkülünk – Az állampolgárok is beleszólhatnak az átalakításba

| 2021.10.27. 06:46

Címkék:

döntéshozatal EU

Olvasási idő kb. 16 perc

– Fantasztikus az egész! Én a magyar Parlamentbe csak általános iskolai kiránduláson jutottam el – mondta egy húszas éveiben járó fiatal lány, aki tagja volt az Európa jövőjéről rendezett konferencia múlt heti, kétszáz fő részvételével megrendezett paneljének Strasbourgban, az Európai Parlamentben. A lelkesedéssel nem volt egyedül, amikor ugyanis egy-egy panel végén az újságírók megrohamozták a plenárisról kiáramló embereket, csupa jókedvű, energikus arcot láttak, s szinte csak kedvező véleményt hallottak. A résztvevők közül sokan semmit nem tudtak arról, hogyan is működik az európai döntéshozatal, mi a szerepe az Európai Parlamentnek. Strasbourg és Brüsszel is valami távoli, megfoghatatlan hely, amelyekről ugyan gyakran hallani a hírekben, de elképzelhetetlenek. És most, ezen a négy egymást követő hétvégén, ahol minden hétvégén kétszázan jelentek meg az Európai Parlament hivatalos székhelyén, az uniós intézmények nagyon is valóságossá váltak. 

EP/Brigitte Hase

Miért is gyűlt össze az unió 27 tagállamából az összesen nyolcszáz, különböző hátterű és korú ember? Az EU három fontos döntéshozó intézménye, a Parlament, a Bizottság és a Tanács tavaly úgy határozott, hogy meghallgatja az európai polgárokat, hogy megismerjék a véleményüket az uniót feszítő belső konfliktusokkal és külső kihívásokkal kapcsolatban. Évek óta látszik, hogy a közös fellépést igénylő ügyek száma egyre több, és ez olyan megoldásokat igényel az EU-tól, amelyekkel egyre kevésbé képes megbirkózni.  A konferencia olyan fórumot kínált, ahol függetlenül attól, hogy ki hol él és mivel foglalkozik, megvitathatta a kihívásokat és javaslatokat tehettek arról, milyen jövőt is képzelnek el az Unió számára. A konferencia „polgári paneljei” egy hónapon át tartottak, ahol a résztvevők különböző problématerületekről osztották meg gondolataikat. 

A kulcselem maga a találkozás, hiszen 27 különböző ország polgárai beszélgettek egymással az EU jövőjét érintő témákról. A résztvevők személyes élettörténetüket hozták el Strasbourgba, s ezek a történetek az alapjai annak a véleménynek, amelyet a konferencia végén ki kell alakítani az adott témák kapcsán. Ezek a konszenzussal megszületett vélemények adják majd az alapját azoknak az ajánlásoknak, amelyeket az Európai Bizottság felé eljuttatnak. Ez a módszer az úgynevezett deliberatív demokrácia, ahol a döntéshozatalt erőteljesen befolyásolják a nyilvános vitákon kialakult álláspontok. Az eljárás lényege tehát a párbeszéd, amelyben nemcsak a történeteikkel vesznek részt az állampolgárok, hanem, ha úgy tetszik, az érzelmeikkel is, s az így kialakuló véleményt az is formálja, hogy mit szeretnek vagy épp gyűlölnek. Ezek együttese alkotja a polgári panelek lényegét. 

A nyolcszáz résztvevőt tudományos alapossággal, de véletlenszerűen választottak ki a 27 tagállamból, ügyelve arra, hogy a csoportok összetétele tükrözze az EU-t, azaz a résztvevők jelenítsék meg az Unió teljes lakosságának földrajzi sokszínűségét, férfi-női arányait, korfáját, társadalmi-gazdasági hátterét és képzettségi szintjét. A kiválasztásánál külön szempont volt, hogy a vitacsoportok harmadát 16 és 25 év közötti fiatalok alkossák.

A jelentkezéshez mindössze annyit kellett tenniük az érdeklődő polgároknak, hogy kitöltöttek egy űrlapot, de ennek ellenére sokan nem hittek abban, hogy valóban meghívják őket a strasbourgi tanácskozásra. 

– Aztán megcsörrent a telefonom – ezt már Parposz Georgia meséli. – Hihetetlen, hogy itt vagyok, hihetetlen, hogy nem volt apróbetűs rész, ami miatt még sem jöhetek, és hihetetlen az is, hogy tényleg mindent fizettek – teszi hozzá a harmincas éveinek elején járó Georgia, aki egy fővárosi múzeum alkalmazottjaként dolgozik. 

A résztvevők közül néhányan a nyitó plenárison is megosztották azt, miként kerültek ide, és milyen motivációkkal érkeztek. Egy fiatal osztrák férfi például arról beszélt, hogy kísérő személy lett volna, de úgy alakult, hogy kiválasztották a vitacsoportba, s meglepte, hogy milyen sok ember gyűlt itt össze, ráadásul ennyi országból. 

 – Én Olaszországból érkeztem, 22 éves vagyok. Az Európai Parlament távolinak tűnt eddig, aztán az ember egyszer csak itt találja magát. Jó dolog megismerni más országból érkező embereket, még ha a folyosón csak felszínes dolgokról beszélünk is egymással, de azt érezheti az ember, hogy valóban unióban élünk – mondta egy fiatal lány.

EP/Brigitte Hase

Aztán felállt egy ősz hajú, idősebb férfi, aki Lengyelországból érkezett.

– Sosem gondoltam, hogy megérem ezt, hogy itt lehetek majd egyszer, ebben az épületben. Örülök, hogy a szervezők gondoltak az utca emberére. Nem tudom, mit tehetek hozzá ehhez a vitához, de az, hogy fiatalok együtt gondolkodnak Európa jövőjéről, csak jót hozhat a gyermekeim és az unokáim számára – mondta a lengyel férfi, s szavait taps fogadta. – A rendszerváltás után azt a várost, ahol élek, drámaian érintette az átállás. De néhány éve egy fordulat kezdődött ebben a magára maradt településen, egyszer csak elkezdett magára találni. Ebben a fejlődésben fel-feltűnik az Európai Unió, láthatjuk, hogy a csillagoknak van értelmük – fűzte hozzá. 

A horvát származású Dubravka Šuica, az Európai Bizottság Demokrácia és demográfia területért felelős alelnöke vette át a szót a bemutatkozó körök után az a „EU a világban, migráció” című vitacsoportban.  

– Csodálatos ennyi állampolgár között lenni. Ma nem csak alelnökként szólok, hanem ennek a konferenciának társelnöként is. Nem volt mindig ez a munkám, valaha pedagógus voltam. Dubrovnik polgármestereként is szolgáltam a hazámat. Ez az európai demokrácia központja, nem gondoltam volna, hogy egyszer itt állok, és az európai jövőről beszélek – kezdte Šuica, aki azt is hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy az embereket bevonják a szakpolitika formálásba regionális és tagállami szinten egyaránt. 

– Ezzel ugyanis erősíthetjük a részvételi demokráciát. Mit jelent nekem európainak lenni? Horvátként a csatlakozás volt az egyik legfontosabb dolog az életemben. Megéltem egy rettenetes háborút, és tudom, hogy a közös értékeinket óvni kell. Mert azok nem magától értetődőek. A fő célom, hogy a fiataloknak soha ne kelljen átélniük azt, amit nekem kellett a háborúban. Ez a konferencia a sokszínűségről szól. Európa minden szegletéből érkeznek ide emberek: a szigetekről, a hegyvidékről, falvakból, városokból. Mindannyiuk véleménye fontos. Ezt a módszert még nem próbáltuk ki, de Európa komolyan veszi azt, hogy támaszkodni akar az emberek véleményére. A Bizottság vállalja, hogy a négy vitacsoportot követően kialakult véleményeket és javaslatokat a döntéseknél figyelembe veszi. Az Európai Unió békét, jogegyenlőséget hozott, de nem ülhetünk a babérjainkon, külső és belső kihívásokkal kell szembenéznünk. Ki gondolta volna pár éve, hogy olyan válsággal állunk szemben, mint amilyen a Covid-járvány? De ennek tanulsága is van: ha összefogunk, és együtt próbálunk a kihívásokkal szembenézni, többre megyünk. A közös döntések során erősebb a fellépésünk a világpolitikában is. A szolidaritás a legfontosabb lecke, amit megtanulhattunk a válságból – mondta az alelnök, majd vázolta, hogy mik azok a főbb kihívások, amelyekről közös álláspontot kell kialakítaniuk a vitacsoport résztvevőinek. Az egyik a demográfiai válság: egyre többen egyre egészségesebben és hosszabban élünk EU-ban, ami kedvező folyamat, de eközben egyre kevesebb gyerek születik. Az, hogy a születési arányszám csökken, felveti azt a kérdést: hogyan pótoljuk a munkaerőt? Kell-e több bevándorló az EU-nak? A túl sok migráció viszont szociális feszültségekhez vezet. Nem mindegy az sem, hogyan osztják el menekültstátuszt kérőket. Hiába van kvóta, ha az érintettek nem akarnak abban az országban maradni, ahová lehetőséget kaptak a kvótán keresztül. Hogy lehet akkor így osztozni a terheken? A másik dilemma, hogy elviselhetetlen nagy a nyomás a határokon. Több biztonságos útvonalat kellene biztosítania az EU-nak. Az ENSZ migrációs ügynöksége, az IOM szerint a tavalyihoz képest idén már több mint kétszeresére – 1146-ra – növekedett a tengeren meghalt menekülők száma, akik Európába akartak jutni. A biztonságos folyósok kialakításának ötletét viszont a jobboldali tábor elutasítja. 

A fórum másik fő témája: Európa szerepének erősítése a nagyvilágban. Erről Federica Mogherini beszélt, aki 2014 és 2019 között az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője volt, jelenleg a posztgraduális képzést nyújtó Európa Főiskola (Collège d’Europe) rektora. Mogherini hosszan sorolta, hogy mit tesz az EU napjainkban a világban. 

– Az EU-nak 140 nagykövetsége van, ezek folyamatosan koordinálnak, közös álláspontokat képviselnek. Az EU az egyik legfontosabb segélyszervezet is, különböző ázsiai-afrikai térségi országok számára fejlesztési segélyeket folyósít, hogy meg lehessen előzni a konfliktusokat. Az EU a világ egyik legnagyobb gazdasága, és a világ országainak a második legnagyobb kereskedelmi partnere, szuperhatalomnak tekinthető – mondta, feltéve a kérdést, hogy vajon jó irányba halad-e az európai külpolitika. – A tagállamok között vita van az európai védelmi pillér kiépítése kapcsán, vita van a NATO jövőjéről is. Ha nincs egyhangúság, ha a 27 tagállam nem ugyanazt gondolja a biztonságpolitikáról és a védelmi politikáról, akkor nincs döntés, ami miatt sokan felvetik, hogy a minősített többség felé kellene elmozdulni – vázolta Mogherini a vitás pontokat, hozzátéve, hogy ha egyszer az EU el fog térni az egyhangú döntésektől, az még egyértelműbbé teheti kifelé és befelé is a megosztottságot, ami szerinte rossz irány. 

EP/Brigitte Hase

– Sok kezdeményezés megreked a tanácson belül. Ahol minősített többségre tértünk át, ott előre tudtunk lépni – fűzte hozzá, némileg ellentmondva az előző mondataiban kifejtetteknek. Hangsúlyozta ugyanakkor azt is, hogy az Unió védelmével kapcsolatban sürgősen lépni kell, mert Kína egyre fenyegetőbben erősödő hatalom. Az erősebb védelem egyik eszköze lehet a közös európai hadsereg. 

Elmar Brok német néppárti politikus, az Európai Parlament Külügyi Bizottságának korábbi elnöke mindezt annyival egészítette ki, hogy a nagyhatalmak, így az USA, illetve Kína és Oroszország konfliktusai között egy-egy tagország önmagában nem képes állni a sarat, csak a kritikus tömeg, azaz kizárólag az együttműködés hozhat eredményeket a külpolitikában. De ennek akadálya az, hogy valaki mindig vétóz. 

– A Fehéroroszországot sújtó szankciók kapcsán Ciprus emelt vétót, a gazdasági kapcsolatai miatt pedig Magyarország akadályozta meg a közös európai fellépést Kínával szemben – jelentette ki.

Csákai-Szőke Péter, negyedéves orvostanhallgató kérdésünkre elmondta: a csoportfoglalkozásokon azzal kezdték, hogy képzeljék el, milyen Uniót szeretnének 2050-ben. 

 – Volt, aki reálisabban, volt, aki szentimentálisabban közelítette meg ezt a kérdést, de az összetartás és az egyenlőség fontossága minden résztvevő mondandójában jelen volt Úgy érzékelem, hogy a megjelentek az EU-ban egyfajta védelmező szerepet látnak, és azt is érzi mindenki, hogy Kína és Oroszország fenyegetést jelent – mondta, hozzátéve: a magyarok a kelet-európai résztvevőkkel még jobban megtalálták a közös hangot, hiszen a problémáik, köztük a korrupció és a jogállamiság kérdése, közösek. 

A végleges javaslatokról összefoglalóan annyit mondott, hogy az egyhangú döntési mechanizmusnak meg kell szűnnie, mert a vétók bénítják az uniós döntéshozatalt.

Közösségi gyűlések

Társadalmilag megosztó vagy politikailag rizikós kérdésekben nehéz a döntéshozók helyzete. Emiatt gyakran inkább elodáznak reformokat, mert ha nincs konszenzus köröttük, az akár egy kormány bukásához is vezethet. Láttunk már példát arra nem egyszer, mi történik, ha az emberek azt érzik, a fejük felett és nem az ő egyetértésükkel döntenek a mindennapjaikat érintő kérdésekről.  Ma már a múlt ködébe vész, de a néhai Molnár Lajos egészségügyi miniszter – a rendszerváltás óta az egyetlen mély és komolyan vehető – reformkísérlete többek között azért is bukott meg, mert a rendszer kulcsszereplőinek nagy része szabotálta az intézkedéseket, a tágabb társadalmi környezet pedig nemigen értette, mi miért történik. 

Az országgyűlési választásokat általában négyévente tartják, ami miatt a kormányok félnek belevágni rendszerátalakító reformokba. Ez annak ellenére így van, hogy bizonyos közpolitikai területeken lényegében ég a ház. A négyévenkénti „választási stressz” akadályozza a politikusokat abban, hogy olyan változtatásokat indítsanak el, amelyeknek hatásai és következményei a négyéves ciklust meghaladják. Kevés ország volt képes például arra, hogy a választási logikát meghaladva, rögzítse bizonyos kérdésekben a nemzeti minimumot, amelyhez a különböző színezetű kormányok egyformán tartották magukat. Az egyik legnépszerűbb példa a nemzeti minimumra a finn oktatási rendszer, amelynek létrejöttét megelőzte egy éveken át tartó közös gondolkodás a finn társadalom minden szereplőjének részvételével, oktatási szakértőkkel, a tudománnyal, a szülőkkel és a pedagógusokkal.

A deliberatív modellben a döntéshozatalban központi szerepe van a nyilvános vitáknak. Kiindulópontja pedig az, hogy a döntés legitimitásához szükséges egy előzetesen megtartott hiteles tanácskozás, közösségi gyűlés. Az Európai Unió jövőjéről szóló négy vitacsoport négy területet érint. Az elsőben egy erősebb gazdaság, a társadalmi igazságosság és az oktatás/kultúra/sport kérdéseit járják körbe a résztvevők. A másodikban az európai demokrácia értékeit, a jogállamisággal kapcsolatos dilemmákat vitatják meg. A harmadik vitacsoportban a környezetvédelem és egészségügy előtt álló kihívásokról, illetve az éghajlatváltozásról esik szó. A negyedik pedig az Európai Unió világpolitikában betöltött szerepét, illetve a migráció kérdéseit beszélik át. 

Magyarországon kétszer is tartottak már közösségi gyűlést, egyet 2020-ban, Budapesten, ahol ötven hétköznapi ember tett javaslatokat a főváros klímastratégiájához. Egyszer pedig idén szeptemberben, Miskolcon, a polgármester kezdeményezésére, szintén a város klímastratégiájának megvitatásához. A vita lebonyolítását a városvezetők mellett a DemNet Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány szervezte és segítette. 

Még több olvasnivaló a témában

Krajczár Gyula

Szabó Barnabás

Hiába trükközik a KSH, az emberek 100 százalékos inflációt érzékelnek

Csak a kenyér több, mint 60 százalékkal drágult

Szabó Brigitta

Láng Zsuzsa

Cser-Palkovics András: Kulcskérdés, hogy megjöjjenek az EU-s pénzek

Energiacsúcs összehívását és a fűtési szezon végéig ársapka bevezetését kérik a kormánytól az önkormányzatok.

Tóth Ákos

Ónody-Molnár Dóra

Kvótát a magyar cigányságnak!

A faj szó átírását kezdeményezik a magyar joganyagban az Ámbédkar Technikum vezetői

Ónody-Molnár Dóra

Paul a pult mögött

McCartney, 3, 2, 1.

Benedek Szabolcs

Árnyékkormány angol és magyar módra

Őfelsége leghűségesebb ellenzéke

Szabó Barnabás

Mindenki hazaárulója

Eckhardt Tibor (1888-1972)

Révész Sándor

Vásárhelyi Mária

Ipsos: A magyarok tartanak a legjobban az áremelkedéstől

Többen hibáztatják a háborút, mint a kormányt

Lakner Zoltán

Lakner Zoltán

Tamás Ervin 

Folytatódik Iványi Gáborék zaklatása

A BM-ben nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb

Ónody-Molnár Dóra

Baljós tanévkezdés

Csak irracionális racionalizálás képzelhető el

Ónody-Molnár Dóra

Keresés