Lakner Zoltán Szabó Andrea: Identitás nélkül nem lesz erős ellenzék

Egyre nagyobb a Fideszt elkötelezetten támogatók száma

Miközben az ellenzék pártblokk-alkotási kísérlete megbukott a 2022-es választáson, és az is kiderült, hogy a 2019-es önkormányzati győzelmek nem változtatták ellenzéki szavazóvá az akkori támogatókat, a Fidesz nem csak a megszerzett voksok számát tekintve erősödött, hanem egyre többen állnak mögé elkötelezetten, következetes támogatóként. Szabó Andrea politológus, szociológus arról is beszél, hogy a Fidesz ideológiai üzenetei azért is egyre szélsőségesebbek, mert ezek révén tud áttörni az információs zajon, miközben ettől még a gazdasági szavazáson keresztül is nagy tömegeket állít maga mellé. Mindezzel szemben csakis egy belső értékekkel, szilárd maggal rendelkező ellenzéki pártépítési kísérlet vehetné fel a versenyt.

Akció

Nemrégiben egy ellenzéki értelmiségi rendezvényen azt mondta, hogy a magyar lakosság jelentős része elégedett, vagy legalábbis nem tud jobbat elképzelni annál a helyzetnél, amiben van, s akár tetszik ez, akár nem, ebből kiindulva lehet bármiféle politikai terven, tevékenységen gondolkodni. Mi az oka ennek az elégedettségnek?

Nemrégiben Enyedi Zsolttal együtt, a CEU Demokrácia Intézet, a Társadalomtudományi Kutatóközpont, illetve a Závecz Research együttműködésével készítettünk egy választások utáni közvélemény-kutatást, ennek során a lehető legszélesebb módon próbáltuk megkérdezni, és az eredményeket feldolgozva megérteni, hogy mi történt 2022. április 3-án.

Számomra az adatsor egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a magyar társadalom jelentős része számára a már érett NER egy olyan létező rezsim, amelyet az emberek jól meg tudnak különböztetni az 1990 és 2010 közötti időszaktól. Úgy látják, hogy a rendszerváltás és az azt követő időszak a rendetlenség periódusa volt. Ehhez képest 2010 után egy fejlődési időszak következett, amelyben megtalálták a helyüket, szerepüket, valamilyen mértékig kiismerték, mostanra már tudják, hogyan alkalmazkodjanak hozzá, és anyagilag is jobban jártak általa. Ebből a szempontból volt komoly jelentősége a kampány idejére időzített pénzosztásnak is.

Ami azonban, ha jól értem, nem önmagában volt hivatva bizonyítani a rendszer részéről az anyagi előnyöket, hanem egyúttal emlékeztette az embereket a korábbi konjunktúra előnyeire.

Ez pontosan így van. Habár természetesen igazuk van azoknak a közgazdászoknak, társadalomkutatóknak, akik ilyenkor elmondják, hogy mennyire kevéssé hatékony az uniós pénzek hazai felhasználása, mennyivel nagyobb mértékben emelkedett az életszínvonal más közép-európai országokban, mint nálunk, vagy azt, hogy mennyire igazságtalanul oszlottak el a gazdasági növekedés előnyei a különböző jövedelmi csoportok között, az a helyzet, hogy ez az embereket nem érdekli. A saját maguk tíz, tizenöt, húsz évvel ezelőtti életével vetik össze a mai viszonyokat, és zömmel arra jutnak, hogy az ő életük 2010 után, különösen a 2010-es évek közepén kezdődő konjunktúra hatására jobb lett. Erre az érzetre erősítettek rá a kampány időszakára időzített kormányzati intézkedések. Ennek alapján sokan érezték úgy, hogy van vesztenivalójuk abban az esetben, ha nem a Fidesz nyer a választáson.

A kampány utolsó szakaszában a háború ennek vált a szimbólumává, vagyis annak, hogy anyagi, sőt fizikai értelemben veszélybe kerülnek, ha kormányváltás lesz, mert az ellenzék, úgymond, elviszi a gyerekeket katonának és egyúttal kockára teszi a létbiztonság alapjait. Ezért, úgy látták, az ellenzék ellen kell szavazniuk, mert veszélyezteti a nyugalmat, a békét, a konszolidációt. Tudom, hogy sokan nem szeretik, mégis muszáj használnunk a konszolidáció szót, nem abban az értelemben, hogy a rendszer magatartása konszolidálódik, hanem úgy, hogy a társadalom nagy része érzi egyre inkább konszolidáltnak a saját helyzetét a fennálló hatalmi viszonyok között.

Választás utáni vizsgálataik – jó néhány választás előtti kutatással összhangban – azt mutatják, hogy az anyagi javak meghatározó szerepet játszanak a választópolgárok döntésében, hiába gondolunk gyakran úgy a rendszerre, hogy az elsősorban ideológiai téren aktív, offenzív, sőt agresszív. Minthogyha épp az látszana a leglényegesebbnek, hogy az ideológiai üzenetek és a gazdasági szavazás nem kioltják, hanem erősítik egymást.

Én is úgy gondolom, hogy ezek kiegészítik egymást. Az anyagi javak a hétköznapi élet kereteit biztosítják – annak ellenére, hogy ezek a keretek sokkal kedvezőbbek is lehetnének, ha a javak jelentős része nem csatornázódna el a korrupciós hálózatokon keresztül –, az ideológia pedig a társadalom tartását adja meg. Hiába épít a rendszer ideológiája szélsőséges gondolatokra, akár összeesküvés-elméletekre, s hiába a nevetségességig abszurd számos esetben a propaganda, a társadalomnak éppen akkora része fogékony erre, amely biztosítja a Fidesznek a kétharmados parlamenti többséghez elegendő szavazatmennyiséget. Tehát ez egy behatárolt része a magyar társadalomnak, nem a többsége, de a hatalom megszerzéséhez és megtartásához elegendő.

És akkor az ő számukra a kormány által közvetített ideológiai üzenetek nemcsak a szükséges rossz szerepét töltik be, hanem azonosulnak vele?

Nem véletlenül fogalmaztam úgy az előbb, hogy az ideológia tartást ad a társadalomnak, vagy legalábbis ennek a társadalomrésznek. Az ő számukra ez nagyon erős identitásképző erő. Akármilyen szélsőségesek is gyakran az Orbán-rezsim ideológiai üzenetei, gyakran talán éppen az extremitásuk révén mindenkihez eljutnak, áthatolva azon az információs hangzavaron, amely a mai világunkra jellemző. Azt hiszem, a kormányoldalon úgy látják, pontosan azért kell annyira eltávolodni a mediánszavazótól, hogy az emberek egyáltalán meghallják, amit a rezsim mond nekik. Talán még csak nem is az a cél, hogy mindenki elhiggye, elfogadja, amit a kormány mond, de az igen, hogy mindenki hallja meg, mindenkihez jusson el, és ez váljon viszonyítási ponttá.

A Fidesz elsősorban nem azt akarja, hogy mindenki szeresse, hanem azt, hogy mindenki hozzá alkalmazkodjon. Pontosan ezt tették az ellenzéki szavazók, akik a rezsimmel szemben voksoltak, orrukat befogva, ha a saját oldalukra gondoltak. Ezzel szemben a fideszesek identitás alapú, elkötelezettségen nyugvó, megerősítő szavazatot adtak le. Ennek megvannak a maga következményei a választás utáni időszakra vonatkozóan is, amikor az ellenzéki szavazóknak nem csak a vereséget, hanem egy rosszkedvűen leadott voksot is ki kell heverniük, olyannyira, hogy nagyon jelentős elfordulás is mutatkozik az ellenzéki oldal pártjaitól a választás óta. Ezzel szemben a Fidesz támogatói megnyugodtak, mivel azt kapták, az folytatódik, amit szerettek volna. 

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!