Parászka Boróka Székelyek, romák, tűz – Fordulópontot hozott a csíksomlyói romatelep

Éveken át exportálták Magyarországról Székelyföldre a romaellenességet, egyik gyújtogatás követte a másikat a helyi gettókban. Amikor idén Csíksomlyón is felcsaptak a lángok, valami végleg megváltozott.

Lángoló házak, lángok között vergődő állatok, álmukból felriadt, éjszaka menekülő emberek – megrázó arcát mutatta Csíksomlyó január közepén. A sokak által csak „nemzeti zarándokhelyként”, a pünkösdi búcsú helyszíneként ismert Csíkszereda határában található Csíksomlyón ütött ki hatalmas tűz. Csíksomlyónak azt a részét azonban, ahol elszabadultak a lángok, nem ismerhetik a televíziónézők, nem mutogatták a pünkösdi felvonulások alkalmával a magyar televízióadók. A „Mária lábánál” – ahogy a katolikus hívek nevezik a települést – nem csak kegytemplom található ugyanis, hanem egy népes roma telep is. Több tucat fából, hulladékból épített ház állt itt szorosan egymás mellett. Senki nem tudja pontosan, hányan húzták meg magukat ezen a telepen, de becslések szerint körülbelül négyszáz ember vált egyik pillanatról a másikra hajléktalanná.

 A szigorú januári télben menekülő emberek látványa megrázta a helyieket. Azonnal és rendkívüli szervezettséggel indult meg a mentés, a bajba jutottak elszállásolása. Azokat, akik nem tudtak rokonokhoz, ismerősökhöz menni, a tragikus sorsú hegymászóról, Erőss Zsoltról elnevezett sportcsarnokban szállásolták el. A városlakók, a helyi karitatív szervezetek már a katasztrófa éjjelén takarót, ruhát gyűjtöttek a földönfutókká válók számára. Szükség is volt a gyors segítségre: a telepen élők között nagyon sok a gyerek, a várandós anya és az idős ember. A tűz olyan gyorsan terjedt, hogy többen a rajtuk lévő ruhákban, papucsban, alsóneműben menekültek.

„Büszke lehet magára Csíkszereda” – jelent meg másnap több híradásban is, mennyire segítőkészek voltak a helyiek. És valóban: bármilyen megrázó volt is a tűz okozta kár, a menekültek kiszolgáltatottsága – ilyen és ehhez hasonló látványhoz, élményekhez az elmúlt években hozzászokhattak Székelyföld szerte. A mostani tragédia egyetlen, igazi meglepetést okozó újdonsága az emberbaráti gesztusok, a segítségnyújtás volt. Eddig ugyanis az egymást követő romatelepi tüzek többségét szándékos károkozás, gyújtogatás okozta. A környéken élők nem mentették a gettólakókat, hanem rájuk gyújtották a lakóházakat. Legutóbb Gyergyószentmiklóson történt hasonló gyújtogatás, és akkor a városi Facebook-csoportban toborozták a „látványossághoz” közönségnek a helyieket. „Cigánypecsenyét” ígérek a bujtogatók az érdeklődőknek. Sokan az interneten, sokan a helyszínen követték végig, hogyan égnek porig a gyergyói roma házak, tevőlegesen senki nem avatkozott be. Többen helyeslően, támogatóan írtak a gyújtogatásról. Az eset után pedig hetekig rettegésben, újabb tüzektől félve éltek a helyi roma telep lakói. Nagyon éles, hasonló konfliktusok történtek az elmúlt tíz évben a környező Csíkszentsimonban, Csíkszentkirályon, Csíkszentmártonban, Alsórákoson is.

Az első település, ahol nem a károkozásban, hanem a kármentésben és a segítségnyújtásban vettek részt az emberek, Csíkszereda volt. A reménykeltő fordulat mögött ott a magyar, és az erdélyi magyar „roma politika” minden kudarca, tévedése és felismerése is. Bár a roma telepek felgyújtásának több évtizedes „hagyománya” van Erdélyben (rögtön, a rendszerváltás utáni években felizzottak ezek a konfliktusok, a leghírhedtebb a három halálos áldozattal járó 1993-as hadrévi gyújtogatás, amelynek károsultjai végül a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordultak, és ott nyertek kárpótlási pert), a székelyföldi atrocitások az utóbbi másfél évtizedben váltak rendszeressé. Az alcsíki konfliktusok azzal egyidőben zajlottak, hogy Magyarországon tervszerűen gyilkoltak cigány embereket. A gyergyószentmiklósi gyújtogatás helyszínének közelében szervezett éveken át tábort a Jobbik. És ugyancsak ebben a viharsarokban, a felgyújtott településektől néhány kilométerre hangzott el 2017-ben az a sokat idézett mondat Balog Zoltán akkori humánminisztertől, hogy „a magyar közösségek és a kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertételt vagy erőforrást jelentenek-e”.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!