Tóth Ákos Szorongató vírus – A megélhetés kérdése vált az egyik fő problémává

A koronavírus-válság alapvetően rendezte át Magyarország úgynevezett problématérképét – ez derül ki a Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung közös kutatásából, amely néhány igencsak meglepő állítást tartalmaz – ezek egyike például az, hogy az öt legfontosabb probléma a megélhetési nehézségekkel és a gazdasági helyzettel kapcsolatos. Ezeket ráadásul a fideszes szavazók is ugyanolyan súlyúnak érzik, mint az ellenzékiek és a választásukban bizonytalanok.

Talán nem véletlen, hogy Spiró György a legsikeresebb magyar írók közül való, hiszen mintha rátapintott volna az úgynevezett „néplélekre”, amikor a Jelennnek adott interjúban azt mondta, hogy ő csak rövid távon pesszimista. A Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung közös kutatásából kiderül ugyanis, hogy a magyarok jelentős többsége ezzel így van: hosszú távon inkább optimisták, de ami a rövid távot illeti… Nos, a kutatás ebből a szempontból nem sok jóval kecsegtet.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy az elmúlt egy-másfél év lényegében mindent fölülírt, amit eddig szorongásról, esetleges bizonytalanságról gondoltunk, mint ahogy az úgynevezett „problématérkép” is megváltozott – a koronavírus-járvány alapvetően rendezte át nemcsak az életünket, hanem azt a felfogást is, amellyel a világ felé fordulunk. A vírus megváltoztatta félelmeinket, bizonyos szempontból rámutatott arra, hogy mik a valóban fontos dolgok a világban, mit szeretnénk óvni. A kutatók ennek vizsgálata során azt tapasztalták, hogy a leginkább elterjedt személyes félelem a magyar társadalomban az, hogy a szeretteinknek baja esik – ez a válaszadók közel kétharmadának, vagyis 63 százalékuknak kimondottan erős érzelme. Ezzel szorosan összefügg, hogy a második a sorban a komolyabb megbetegedéstől való félelem, még pontosabban a komolyabb megbetegedéstől, valamint a kórházba kerüléstől való rettegés, ötven százalékkal, ami jelzésértékű arra vonatkozóan, hogy mennyire bíznak az emberek a magyar egészségügyi ellátás színvonalában. A személyes félelmek között a harmadik helyen a kiszolgáltatottságtól való félelem áll, a megkérdezettek 48 százaléka tart ettől, s ehhez kapcsolódik a sorrendben negyedik félelemfaktor is, 47 százalékkal, jelesül az amiatti aggodalom, hogy valaki az anyagi bizonytalanság miatt nem fogja tudni befizetni a számláit. Jellemzően tehát a négy leggyakoribb félelemok a lehető legszorosabban összefügg a koronavírus-járvánnyal, és arra is rámutat, még ha ilyen közvetlen összefüggésre nem is kérdeztek rá a kutatók, hogy az emberek mennyire érzik magukat biztonságban, miközben a kormány váltig állítja, hogy az egészségügyi és a gazdasági válságkezelése mintaértékű volt.

Szinte nyilvánvaló, hogy a megbetegedéstől való félelem leginkább a 60 év feletti korosztályban jellemző (68 százalék), a középső korosztályokban 40 és 50 százalék közé esik, míg a fiatalabbak, a 30 év alattiak körében már „csak” 37 százalék ez az arány.

A kutatásból az is világosan kiderül, hogy a járvány átrajzolta ugyan, de meg nem szüntette a már „hagyományosnak” tekinthető félelmeket: a felgyorsuló világtól a válaszadók 39 százaléka tart, a bevándorlástól 31 százalékuk – ez azért is érdekes, mert a legutóbbi uniós csúcsról szóló videóbeszámolójában, holott a migráció nem volt a találkozó témája, Orbán Viktor miniszterelnök újra hosszasan beszélt a bevándorlás veszélyeiről, vagyis nem kizárt, hogy a kormány ismét föl akarja izzítani ezt a témát –, míg az eladósodástól 30 százalékuk. A válaszadók közel negyede számára okoz szorongást az, hogy kivándorol valamely családtagja, illetve az, hogy erőszakos támadás áldozatává válik (24 százalék-24 százalék). A lista végén a hajléktalanná válástól való félelem, a párkapcsolat felbomlása vagy sikertelen párkeresés, illetve az iskolai vagy munkahelyi diszkrimináció áll (18 százalék-19 százalék.)

A kutatás megerősíti Patkós Veronika és Farkas Eszter, a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársainak korábbi felmérését is, amelyről lapunk legutóbbi számában közöltünk cikket: e szerint a kormánypárti szavazók általában véve is boldogabban élik meg az életüket, mint a bizonytalanok vagy kiváltképp a vesztes oldal szavazói. A Policy Solution és a Friedrich-Ebert-Stiftung anyaga szerint ugyanis az ellenzéki, a bizonytalan és a fiatalabb szavazók körében jóval erősebbek az anyagi félelmek. A kormánypártiak csupán 37 százalékának volt olyan aggodalma, hogy nem tudja majd kifizetni a számláit, az ellenzéki és bizonytalan válaszadók több mint felére volt ugyanez elmondható (53 százalék és 50 százalék). Az életkori bontás azt mutatja, hogy leginkább a 40 év alatti korcsoportok számára aggasztó az anyagi bizonytalanság veszélye (50 százalék-51 százalék), de a középkorúak csoportjai ettől alig maradnak el – 45 és 48 százalékuknak ez komoly félelme –, míg a nyugdíj, úgy tűnik, viszonylagos biztonságérzetet ad, de valóban csak viszonylagosat: a 60 év felettiekre a legkevésbé jellemző ez a félelemtípus, de még így is jelentős, hiszen körükben is 43 százalékos.

Talán nem meglepő, hogy az iskolázottsági csoportok közül a diplomások körében vált ki legkevésbé félelmet az anyagi bizonytalanság (33 százalék) – már közhelyszerűen hangoztatott tény, hogy diplomával a legkönnyebb elhelyezkedni, ezért is sajátságos, hogy a kormány szisztematikusan zárja el a felsőfokú oktatásba vezető utakat –, az alacsonyabb végzettségi kategóriákon belül ennél 14–19 százalékponttal nagyobb arányban (47 százalék-52 százalék) félnek a komoly anyagi nehézségek lehetőségétől.

Ezek után az is kevéssé meglepő, hogy a leggyakrabban említett első öt problémából négy gazdasági jellegű, illetve a megélhetéshez kapcsolódik. A legtöbben (55 százalék) a megélhetés magas költségeit említették, nem sokkal maradt el ettől az alacsony fizetések ügye (52 százalék), a harmadik helyen pedig az egészségügy helyzete áll (42 százalék). Rendkívül érdekes, és szemben áll a közhelyekkel, hogy bár ezektől jóval lemaradva, de a problématérképen a negyedik helyen az egyenlőtlenségek kérdése áll, 29 százalékkal. Ebből ugyan nem következik az, hogy a magyar alapvetően szolidáris nép lenne, de az igen, hogy nem feltétlenül vall eleve kudarcot, aki a szegénység, illetve az ahhoz kapcsolódó faji diszkrimináció elleni küzdelmet a zászlajára tűzi, egy masszív bázist igenis, elérhet vele.

Az ötödik helyen áll – a megkérdezettek 23 százalékával – az alacsony nyugdíjak problémája, és sokatmondó az is, hogy a korrupció (16 százalék) a hatodik helyre szorult, amit a munkáltatóknak való kiszolgáltatottság (14 százalék) és az oktatás (13 százalék) követ. A válaszadók tizede számára kiemelt problémát jelent a környezetvédelemmel és klímavédelemmel kapcsolatos fellépés erőtlensége, a magas lakásárak, a bevándorlás és a demokrácia minősége. A lista végén a kistelepülési élet nehézségei állnak (8 százalék), illetve a kivándorlás (7 százalék). Rendkívül érdekes, hogy az öt legfontosabb probléma a fideszes, az ellenzéki és a bizonytalan szavazók körében is ugyanaz, lényegében még a sorrendet tekintve is, vagyis a megélhetéssel kapcsolatos nehézségeket – szemben azzal, amit a kormánypropaganda sulykol – még Orbán Viktor hívei is érzékelik, ami azt is jelenti, hogy az ellenzék ezek mentén, ha meg nem is fordíthatja, de legalábbis elbizonytalaníthatja őket.

A kevésbé gyakran említett problémák sorrendjében azonban már jelentősebbek a különbségek. A kormánypárti válaszadók listájának hatodik helyén az átlagos adatokhoz képest nem a korrupció, hanem a gyenge környezetvédelem áll (17 százalék). Ezt követi a bevándorlás (16 százalék), valamint a kivándorlás is fontosabb probléma a fideszes szavazóknak (11 százalék). Az oktatást valamelyest kevesebben említették a kormánypártiak (10 százalék) s csak a lista végére szorulnak a korrupcióval (6 százalék) és a demokrácia minőségével kapcsolatos aggályok (6 százalék), ami igencsak elgondolkodtató lehet az ellenzék számára, illetve megnyugtathatja a kormánypártokat: az ilyen ügyek nem igazán roncsolják a szavazótáborukat. Az ellenzék szavazóinál a korrupció a hatodik helyen maradt a listán az átlaghoz képest (23 százalék). Az átlagnál magasabb arányban említették az ellenzékiek az oktatás alacsony színvonalát (18 százalék) és a demokratikus lejtmenetet is (13 százalék). Az ingadozók listájának a végén a kormány és az ellenzék számára fontos szimbolikus témákat találunk: a migrációt és a demokrácia minőségének problémáját. A bevándorlást csak 4 százalék említette, ami 6 százalékponttal az átlagos és 11 százalékponttal a fideszes említés alatti arány. A demokratikus hiányosságokat pedig csak a bizonytalanok 5 százaléka említette, 5 százalékponttal lemaradva az átlagtól, 9 százalékponttal pedig az ellenzékiektől.

A kutatók azt is felmérték, mennyire ébresztenek félelmet a magyarokban különböző, az ország jövőjével kapcsolatos negatív események. Nos, a válaszadók több mint kétharmada tart a három legelterjedtebb félelemtípustól: az egészségügy helyzetének romlásától (70 százalék), az egyenlőtlenségek növekedésétől (67 százalék) és az emberek elszegényedésétől (66 százalék). Kevéssel marad el ezektől az a jövőt érintő félelem, hogy a következő generációknak nem lesz nyugdíjuk (63 százalék). A válaszadók több mint fele fél attól, hogy tovább romlik a környezet állapota (55 százalék), valamint annak a lehetőségétől, hogy az emberek nem tudnak lakást venni (52 százalék). A megkérdezettek közel fele (46 százalék) számára aggasztó az oktatás színvonalának csökkenése. A kormánypárti válaszadóknak csupán a felében (52 százalék) ébreszt félelmet az, hogy elszegényednek a magyarok, ezzel szemben tízből hét bizonytalan szavazó (71 százalék), valamint az ellenzékiek háromnegyede (75 százalék) számára aggasztó ez a gondolat. A társadalmi olló szétnyílásával kapcsolatos aggodalmak esetén is látványos a politikai meghatározottság. A kormánypártiak 53 százalékára jellemző ez a félelem, míg az ellenzékiek 77 százalékáról, a bizonytalan szavazóknak pedig 72 százalékáról mondható el ugyanez.

Hosszú távon azonban optimistábbnak tűnnek a magyarok személyes életük, az ország és az Európai Unió jövőjével kapcsolatosan is. Mindhárom kérdésnél relatív többségben voltak az optimista válaszadók (38 százalék és 44 százalék között), a pesszimista jövőkép nagyjából a magyarok harmadára jellemző (32 százalék és 36 százalék között), ugyanakkor a megkérdezettek 22–26 százaléka nem tudott válaszolni a kérdésre. Tízéves távlatban, Magyarország jövőjét illetően a megkérdezettek 44 százaléka gondolja úgy, hogy a helyzet javulni fog, a személyes várakozások ehhez igen hasonlóak (42 százalék) és az EU jövőjével kapcsolatosan is közel tízből négyen (38 százalék) vélik úgy, hogy a következő tíz év pozitív változásokat hoz. Míg a 30 év alattiak több mint fele (53 százalék) pozitívan tekint a jövőjére, a negyvenes-ötvenes korosztályokban ez az arány már csak 43 százalék, a 60 év felettieknek pedig kevesebb, mint a harmada vélekedik hasonlóan (31 százalék). Ami pedig az „optimisták” iskolázottsági bontását illeti: az érettségizettek 50 százaléka bizakodó a személyes hosszú távú jövőjét illetően, a diplomások csoportjában ez az arány 55 százalékos. A legfeljebb alapfokú és szakmunkás végzettségűek között az optimisták aránya már csak 34, illetve 30 százalékos – és kis többségben voltak mindkét csoportban a pesszimista válaszadók 38 és 37 százalékkal. Az alacsonyabb végzettségi csoportokban jóval magasabb a Magyarország helyzetének romlására számító válaszadók aránya is. A legfeljebb alapfokú végzettségűek között fele-fele arányban pesszimisták és optimisták az emberek (36 százalék szemben 38 százalékkal), a szakmunkás végzettségűek között többségben vannak a pesszimisták (42 százalék szemben 32 százalékkal. Ezzel ellentétben, nagy többségben derűlátóak az ország hosszú távú jövőjét illetően az emberek mind az érettségizettek (31 százalék az 50 százalékkal szemben), mind a diplomások körében (26 százalék az 56 százalékkal szemben).

Végül: a politikai hovatartozás, immáron egyáltalán nem meglepő módon, egyértelműen hatással van arra, hogy ki mennyire látja pozitívan a saját személyes lehetőségeit. A kormánypárti válaszadók között jóval többen vannak (59 százalék) azon válaszadók, akik a személyes helyzetük javulására számítanak, mint az ellenzékiek között (35 százalék). A bizonytalan válaszadók a legpesszimistábbak saját személyes helyzetük alakulását illetően: közülük csak 30 százaléknyian vannak azok, akik szerint jobbra fordul a sorsuk.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.