Tajvan és Kína: évfordulós beszédcsata

| 2021.10.21. 17:30

Címkék:

Kína Tajvan

Olvasási idő kb. 8 perc

Az esemény

A közelmúltban ünnepelték az úgynevezett Xinhai forradalom, a kínai császárság bukásának és a köztársaság létrejöttének 110. évfordulóját. Mind a Kínai Népköztársaságban, mind Tajvanon megünnepelték a jeles napot. Ez alkalmat adott a vezetőknek, hogy kifejtsék álláspontjukat az egyébként ettől függetlenül is forrósodó tajvani kérdésben. Xi Jinping kínai államfő arról beszélt, hogy szerinte „a Tajvan-ügy egy gyenge és kaotikus nemzet eredménye volt, s a nemzeti megújhodással biztosan megoldódik”. Tsai Ing-wen tajvani elnök pedig azt mondta, hogy Tajvannak „ellent kell állnia a bekebelezésnek és a szuverenitásunkba való beavatkozásnak”, s a Kínai Köztársaság (ez Tajvan) „jövőjét a tajvani nép akarata szerint kell eldönteni”. Ezt megelőzően a kínai légierő napokon keresztül berepült a tajvani légvédelmi azonosítási zónába, korábban nem látott mennyiségű géppel. A térségben több kisebb-nagyobb hadgyakorlat zajlott, erős amerikai részvétellel. Egy brit hadihajó végighajózott a Tajvant a kínai szárazföldtől elválasztó szoroson.

A tét

A Kínai Népköztársaság stratégiai helyzetét meghatározó kockázatok sorában az első helyen áll a tajvani kérdés. A másik, a tajvani oldalról nézve pedig lényegében a kizárólagos kockázatról beszélhetünk: Tajvan mint önálló entitás léte a tét. Eggyel szélesebb összefüggésben viszont az amerikai-kínai viszony, s így a nemzetközi közösség állapota a tét, lévén az Egyesült Államok biztonsági garanciát vállalt Tajvan kapcsán. Bár a kínai elnök a békés eszközökkel való egyesítésről beszélt, a kínai lapok sorozatban szólaltatnak meg olyan szakértőket, akik nem zárják ki, hogy fegyveres erőt használjanak. A probléma ugyan 72 éve létezik, s a körülötte lévő feszültség számos esetben jutott már az elviselhetőség határáig, a felek mindeddig sikeresen visszafogták magukat. Ugyanakkor a helyzet annyira érzékeny, hogy adott esetben akár véletlenszerűen kirobbanó háború okaként is szolgálhat.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvassa el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen összes cikkére,
csak havi 1790 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A válság felértékelte a zuglói modellt

Lakner Zoltán

Szakmai és civil siker, hogy Zugló önkormányzata egyelőre nem foglalkozik a helyi szociális modell elvetéséről szóló javaslattal. Scharle Ágota közgazdásszal, a Budapest Intézet vezetőjével, a modell egyik kidolgozójával Lakner Zoltán, a Jelen főszerkesztője arról is beszélgetett, hogy a Zuglóban kialakult vita alkalmat teremthet akár egy a szociálpolitika valódi szerepét tisztázni hivatott párbeszédre. A beszélgetés az Új egyenlőség podcast-sorozatának része.

Elolvasom

Az árpádsáv színei és az MLSZ

Krajczár Gyula

Érdekes vitát folytatott le önmagával a Magyar Labdarúgó Szövetség a közelmúltban arról, hogy vajon nagy-Magyarország kontúrja és az árpádsávos zászló – vagy hogy őket idézzük: „az árpádsáv színei” – rasszistának, kirekesztőnek minősülnek-e, netán hordoznak-e politikai üzenetet.

Elolvasom

Rékassy Balázs: Az orvosi kamara úgy érezte, mintha pofon vágták volna

Tóth Ákos

A Magyar Orvosi Kamara mindvégig egyetértett nemcsak az egészségügy átalakításának szükségességével, hanem az irányával is, ahogy azzal is, hogy a háziorvosi ügyeleti rendszert modernizálni kell – derült ki az Új Egyenlőség legújabb, a Jelen oldalán is meghallgatható podcast-adásából, amelyben az Új Egyenlőség szerkesztője, Kiss Ambrus Rékassy Balázs szakközgazdásszal, egészségügyi menedzserrel beszélgetett a kormány és a MOK közötti konfliktusról, amelyet a kormány a maga részéről azzal oldott föl, hogy brutálisan, egyik napról a másikra megszüntette a kötelező orvoskamarai tagságot.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Élettérképek – honnan jöttünk, hol tartunk, merre megyünk?

Kormos Lili

Egy ideje az okostelefonok már azt is számon tartják, mikor és merre jár a tulajdonosuk, hogy melyik boltba, kávézóba, színházba, kocsmába tért be, és mindezt hányszor ismételte. Hóvégén készül a precíz összegzés, amikor aztán mindenki rácsodálkozik, hogy januárban is többet támasztotta a Gyalogbéka Eszpresszó pultját, mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár olvasótermének asztalait. Viccet félretéve, ez egyfelől elég ijesztő, mert ugyan, ki akarná, hogy minden átkozott lépésének nyoma legyen? Másfelől viszont el is gondolkodtatott. Az járt az eszemben, hogy vajon hányszor és milyen paraméterek mentén rajzolódott már át az életem térképe? Merre járok most? Milyenek voltak az útvonalaim tíz éve? És ami ennél is fontosabb: pusztán helyrajzi kérdésről van szó, vagy mélyebb összefüggések után is érdemes kutakodni?

Elolvasom
Keresés