TGM: Isten hozta Ferenc testvért

Ennek az írásnak az is lehetett volna a címe, hogy „Isten hozta a szabadkőműves, zsidóbérenc, istentagadó, bevándorláspárti, balliberális, neomarxista, kriptokommunista, elmebajos, szenilis pápát Mária országában!”, vagy elszörnyedhettünk volna az eucharisztikus kongresszus „kultúrműsorának” hihetetlen ízléstelenségein.

De ennek semmi értelme, a jelenlegi magyarországi rezsimnek a hagyománnyal szembeni értetlensége – amelyet durva kisajátítási és történelemhamisítási projektekkel kombinál (hiszen tudjuk, a Magyar Nemzeti Múzeumnak „tudományosan cáfolt legendákat is be kell mutatnia, ha a nemzeti identitást ezek építik”, mondta az intézmény új főigazgatója, volt kormánypárti képviselő és földbirtokos) – közismert, szóra sem érdemes; maga az esemény zavaros szimbolikájú és szellemileg jelentéktelen. Az ún. ellenzéki erőknek – amelyeknek nincs rossz ízlésük, hanem egyáltalán nincs ízlésük – minderről, mint rendszerint, semmi nem jutott az eszükbe.

Ferenc pápa nagy formátumú, érdekes ember, aki ebben az egyszerre pokolian veszedelmes és kínzóan unalmas korszakban próbálja a legrégebbi és még mindig nagy tekintélyű intézményt, a római katolikus egyházat életben tartani és megreformálni, s mint minden nagy reformer, evangéliumi gyökereihez visszatéríteni, miközben a két évezredes eleven múlt nehezedik rá. Olyan múlt, amelyet egyre kevesebben értenek és még kevesebben szeretnek, de amely nélkül Ferenc pápa pozíciója abszurd lenne.

De mit jelenthet a kívülállóknak – akiknek, mint sokunknak, protestáns a tradíciójuk (a protestánsoktól idegen az eucharisztia ünnepe), ám a legtöbb emberé ma már a tömegkommunikáció, a popkultúra és az internet tradíciója, ami erősebb minden másnál – a pápalátogatás? Mit nyújthat nekünk, akik nem tartjuk már számon az Enchiridion symbolorum, definitionum et declarationum de rebus fidei et morum (összegyűjtötte Heinrich Joseph Dominicus Denzinger, 1854, javított és bővített kiadások azóta is évenként megjelennek) tételeit, sőt, nem is keressük ki őket „a Denzingerben” (CD-Rom is van róla latinul, görögül és németül az összes dogmával, 2012-ben latin-angol kétnyelvű verzió is megjelent...), ha nem emlékszünk rájuk pontosan; szóval mit nyújthat „a Denzinger” tartalmai által meghatározott egyház?

Mert segítségre valamennyiünknek szükségünk lenne.

Ferenc atyánkfia a Krisztus Jézusban arról nevezetes, hogy – mint a szegények apostola – a világ szenvedőivel (a megalázottakkal és megszomorítottakkal) érez együtt, és mindenkit arra hív föl, hogy adakozzék és tevékenyen dolgozzék a nyomor és a testi-lelki szenvedés enyhítésén, az államokat pedig arra, hogy ezt ne akadályozzák, felebarátaink gyötrésével pedig hagyjanak föl. Azt az igazságtalanságot is ellenzi, amely miatt a hatalomból kevéssé részesülő kisebbségek vállára többletsúly nehezedik.

Ez nagyon szükséges és vigasztaló útmutatás, de mintha némi feszültségben állna más keresztyén tanítók intuícióival.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egyéves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!