Parászka Boróka Trianon 100 - Ami fájni fog

Miután a magyarországi választási mozgósításban a „nemzethez tartozás”, a „nemzeti politika” központi kérdés lett, a trianonozás immár a román választási kampányok témájává is válik. Tekintettel arra, hogy idén Romániában önkormányzati választások lesznek, ez több mint aggasztó.

Tíz évvel azután, hogy a magyar Országgyűlés elfogadta az Összetartozás Napjáról szóló törvényt, a román törvényhozás alkotott egy hasonló jogszabályt.Kifejezetten válaszként a magyar lépésekre – ahogy azt az előterjesztő, Titus Corlatean szociáldemokrata képviselő akkurátusan meg is jegyezte.

Gyorsnak nem nevezhető a reakcióidő. Ez alatt a tíz év alatt sok minden történta Trianon-emlékezet politika terén is, a két ország kapcsolatában is, a magyar-magyar viszonyrendszerben is.

A jogszabály hatályba lépése után kiterjedt, megerősödött a Trianon-kultusz. Emlékműveket állítottak fel Magyarország határain belül és kívül. Trianon emlékműsorokat rendeztek évről évre.Magyar politikusok szónokoltak az elcsatolt területekről, a nemzeti traumáról, Trianon jóvátételéről azokban az országoban, amelyek a trianoni szerződés kedvezményezettjei voltak. Ha úgy tetszik: ott, ahová a területeket „elcsatolták”, és ahonnan – értelemszerűen az aktuális magyar politikai kurzus szerint – valamiféle „jóvátételnek” kellene jönnie.

Ugyanebben az időszakban fogadták el a kettős állampolgárságról, illetve a szavazati jogról szóló törvényeket. A szavazati jog kiterjesztésével a magyar választási rendszer is kiterjedt a szomszédos országokra, tíz éve például állandó a magyar politikai (belpolitikai?) kampány Románia területén. Gazdasági programok, magyar állami befektetések zajlottak Erdély-szerte. Sajátos kontextusba került így a Trianon-emlékezés. Miközben a „traumák feldolgozásáról” és a „lelki nemzetegyesítésről” szóltak a hivatalos nyilatkozatok, aközben konkrét gazdasági, politikai terjeszkedés is zajlott.

Ennek ellenére etíz év alatt a román hatóságok semmi érdemit nem léptek sema magyar Trianon-politika kiterjesztése ellen, sem a kettős állampolgársággal vagy a szavazati joggal kapcsolatos döntésekkel kapcsolatban.A kettős állampolgárság intézményét elfogadták – hasonló kapcsolatok alakultak Moldova és Románia között. A kettős állampolgársággal járó választási jogot pedig az Uniós együttműködési rendszer szerint kezelték.

Ez nem jelenti azt, hogy feszültségmentes lett volna a viszony, vagy hogy észrevétlen maradt volna Romániában az, ahogy a magyar kormány és a magyar kormány által támogatottmagyar közösségek emlékeznek, demonstrálnak. De érdemi válaszlépés nem történt – egy két helyi incidenst leszámítva. (Akkor például, amikor a román tanügyminisztérium a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola ellen indított vizsgálatot, mert az Összetartozás Napjára készülő diákok Nagy-Magyarország térképet rajzoltak az iskola udvarára. Irredenta, az ország területi egységét megkérdőjelező gesztus történt egy közintézményben a vád szerint. Ez a 2018-as év volt Romániában a nagy egyesülés centenáriumi éve, fokozott volt az éberség és az érzékenység). Tavaly június végén azonban– hosszas huzavona után – a magyar kormány bejelentette, hogy centenáriumi évvé nyilvánítja 2020-at.

Nem volt egyszerű folyamat.

A javaslatot nem is a Fidesz, hanem a Jobbik nyújtotta be, 2017-benkétszer is, de a kormánytöbbség mindkétszer leszavazta. 2018-banharmadszorra is próbálkozott a Jobbik, de megint kudarcot vallott. Végül áthidaló megoldás történt: a 2018/2019-es emlékévet hosszabbították meg 2020 júniusáig. A parlamenti határozat szerint azért döntöttek a centenáriumi év meghosszabbítása mellett, mert számot vetettek „a békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával”, továbbá azért, mert értékelik a „határokon átívelő békés nemzetegyesítés eredményeit”.

A döntésre azonnal és élesen reagált a román kormány. Elfogadhatatlan – fogalmazott egy éve a román külügy – a történelem bármilyen jellegű átírása. Ellentétben azzal, amit a magyar fél állít, a trianoni szerződés nem okozott semmilyen, “máig megoldatlan” politikai, jogi, gazdasági problémát, ezt a döntést semmilyen szempontból nem lehet tragédiaként értékelni. A trianoni szerződés része annak a megállapodás-sorozatnak, amely véget vetett az első világháborúnak. A világháború 19 millió áldozatot követelt, üzente a román diplomácia, az volt a tragédia, és nem az öldöklésnek végetvető békeszerződés aláírása.

 A közlemény szokatlanul szigorú hangvétele egyértelműen jelezte, hogy vége a megelőző tíz éves félrenézésnek, hallgatásnak, hogy a korábbi, enyhébb lépések után más reakciókra készül a román fél. Az egyáltalán nem burkolt figyelmeztetés valójában nem a magyar kormány indoklásának szólt. A Nemzeti Összetartozásának Napjáról szóló törvény ugyanis szinte szó szerint ugyanúgy szól, mint a centenáriumi év meghosszabbításáról rendelkező parlamenti határozat. Az ellen tíz évig nem volt érdemi panasz.

A román fél azért keményített most be, mert amíg a Nemzeti Összetartozás Napjára vonatkozó jogszabály általános jellegű megfogalmazás, szimbolikus gesztus, különösebb jogi következmények nélkül, ebben az esetben azonban egy nemzetközi békeszerződést minősítettek negatívan.

A román kormány és vele a külügyi vezetés azóta kicserélődött, azelutasító álláspont azonban maradt. Néhány héttel a centenáriumi évforduló előtt és tíz évvel a magyar jogszabály hatályba lépése után elfogadták a román Trianon-törvényt. Bármilyen sokat várt is a román törvényhozás erre a lépésre, nem követte a magyar jogalkotókat. Teljesen más hangvételű szöveget terjesztettek elő és fogadtak el, mint a magyarországiak. A Trianon-nap célja, hogy “kulturális, oktató és tudományos” rendezvényekkel “tudatosítsa” a békeszerződés jelentőségét. A sterilen megszövegezett jogszabályban nincs szó sem győzelemről, sem veszteségről (traumáról, örömről végképp nincs), sem arról, hogy „Isten a történelem ura” – ez áll a magyar jogszabály preambulumában.

Ezen a napon Romániában a román közintézményeken kitűzik az országzászlót (eleve ott lobog), és elhangzik majd a himnusz. Saját forrásból a helyi önkormányzatok és közintézmények finanszírozhatják (feltételes módban) a megemlékezéseket.A román közmédia pedig, az előírásoknak megfelelően, tudósít afenti célból szervezett rendezvényekről. Különpénzügyi keretet, központi stratégiát nem rendelnek el, nem határoznak meg.Olyan jellegű belpolitikai huzavona, mint Magyarországon a centenáriumi évvel kapcsolatban, Romániában nem alakult ki. Egyértelmű volt, hogy 2018 lesz az emlékév, a „nagy egyesülés” éve. Azt viszont szabályozottan, grandiózus szervezéssel, központi költségvetéssel, az egész országra, sőt a világszerte élő román diaszpórára kiterjedő programokkal ünnepelték meg. Volt még egy ünnepi időszak az elmúlt években, Románia I. világháborús hadba lépésének, illetve az Erdélybe való bevonulás évfordulójának a centenáriuma. Ezt katonai parádéval, a korabeli események „újrajátszásával” ünnepelték. De akkoriban a magyar fél nézett inkább félre, és hagyta szó nélkül az erdélyi magyarok számára amúgy valóban traumatikus események román reprezentációját, a katonai parádékat.

1916-ban drámai menekülthullám indult Erdélyből, a betörés jelentős civil és anyagi áldozatokkal járt. De az évforduló idején épp a menekültellenes propaganda zajlott Magyarországon, és abba nehezen fért volna bele az 1916-os erdélyi magyar menekülthullámra való emlékezés és emlékeztetés.

A 2016-os katonai parádék, majd a Románia 100 című rendezvénysorozatra a román kormány (valójában román kormányok, hiszen azóta több is váltotta egymást) idén nem akart rátromfolni, nem ez volt a cél. Elmondták, megmutatták, amit akartak. Az elmúlt években volt erődemonstráció is, de csak az elviselhető mértékben, volt ünneplés is. És mindeközben, mindenekfelett meg akartak felelni annak a képnek, amelyet Románia nemzetközi szinten folyamatosan és szisztematikusan táplál: annak, hogy az 1918-banlétrejött és azóta fennálló modern román államkisebbségbarát és toleráns.

A román Trianon-törvény egyértelmű válasz arra a tíz évre, ami a békeszerződés centenáriumával tetőzött Magyarországon. Egy epizódja a térség nacionalista versenyének, de formailag még ez is teljesen a jogállami kereteken belül marad. Összehasonlítva a Magyar Összetartozás Napjáról szóló jogszabállyal, kifejezetten semleges, szakszerű szöveg. A román nemzetállami játszmákat ismerő erdélyi magyar számára persze a rövid szöveg hézagai-csapdái nagyon is jól érzékelhetőek. Azáltal, hogy az önkormányzatoké a döntés, milyen Trianon-napi megemlékezéseket tartanak, finanszíroznak, egyes etnikai konfliktusokkal terhelt erdélyi településeken súlyosbodik majd a helyzet. Eszközt, lehetőséget és ürügyet kap a kezébe a helyi nacionalista politika. Egész biztos, hogy sok-sok olyan település lesz Romániában, ahol nyoma sem lesz a trianonozásnak, mert ott épp nem ez a politikai érdek. Például nem lehet a magyarokkal, vagy a magyarok ellen uszítani. Miután a magyarországi választási mozgósításban a „nemzethez tartozás”, a „nemzeti politika” központi kérdés lett, a trianonozás immár a román választási kampányok témájává is válik. Tekintettel arra, hogy idén Romániában önkormányzati választások lesznek, ez több, mint aggasztó.

A veszélyre a román civil szféra is felfigyelt. A román törvény elfogadása után nyilatkozatot adott ki az Active Watch: a jogszabály „etnikai provokáció”, növeli az etnikai feszültséget, és méltánytalan a magyar kisebbséggel szemben. A trianoni szerződés aláírásának napja úgy válik emléknappá, hogy a magyaroknak nincs hivatalos ünnepük Romániában. Dacára annak, hogy az erdélyi magyar a legnagyobb etnikai kisebbségi közösség az országban, és a romániai romák, illetve tatárok számára nemzeti ünnepnapot jelölt ki a román törvényhozás.

Mindeközben a Karácsony Gergely vezette Budapest egy perces néma csenddel emlékezik Trianon fájdalmára. Azon az évfordulós napon, amit a Jobbik kényszerített ki, a Fidesz fogadott el és amelyre csattanós választ adott a román kormány egy ellen-Trianon nap bevezetésével, valamint a nemzetközi békeszerződések betartására vonatkozó figyelmeztetéssel.

Hogy fájt-e és hogy tényleg trauma-e Trianon, végtelen és történelmietlen vitákat folytatnak sokan. De hogy fájni fog a nacionalizmus túlpörgése, törvénybe iktatása és intézményes gyakorlása, arra rövid és egyértelmű igen a válasz. A trianoni határok bármely oldalán.

Kapcsolódó cikk: Jelentés az árokból

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.