Trianon 100 -

Trianon 100 – Ami fájni fog

Parászka Boróka | 2020.06.10. 10:48

Címkék:

Trianon

Olvasási idő kb. 12 perc

Tíz évvel azután, hogy a magyar Országgyűlés elfogadta az Összetartozás Napjáról szóló törvényt, a román törvényhozás alkotott egy hasonló jogszabályt.Kifejezetten válaszként a magyar lépésekre – ahogy azt az előterjesztő, Titus Corlatean szociáldemokrata képviselő akkurátusan meg is jegyezte.

Gyorsnak nem nevezhető a reakcióidő. Ez alatt a tíz év alatt sok minden történta Trianon-emlékezet politika terén is, a két ország kapcsolatában is, a magyar-magyar viszonyrendszerben is.

A jogszabály hatályba lépése után kiterjedt, megerősödött a Trianon-kultusz. Emlékműveket állítottak fel Magyarország határain belül és kívül. Trianon emlékműsorokat rendeztek évről évre.Magyar politikusok szónokoltak az elcsatolt területekről, a nemzeti traumáról, Trianon jóvátételéről azokban az országoban, amelyek a trianoni szerződés kedvezményezettjei voltak. Ha úgy tetszik: ott, ahová a területeket „elcsatolták”, és ahonnan – értelemszerűen az aktuális magyar politikai kurzus szerint – valamiféle „jóvátételnek” kellene jönnie.

Ugyanebben az időszakban fogadták el a kettős állampolgárságról, illetve a szavazati jogról szóló törvényeket. A szavazati jog kiterjesztésével a magyar választási rendszer is kiterjedt a szomszédos országokra, tíz éve például állandó a magyar politikai (belpolitikai?) kampány Románia területén. Gazdasági programok, magyar állami befektetések zajlottak Erdély-szerte. Sajátos kontextusba került így a Trianon-emlékezés. Miközben a „traumák feldolgozásáról” és a „lelki nemzetegyesítésről” szóltak a hivatalos nyilatkozatok, aközben konkrét gazdasági, politikai terjeszkedés is zajlott.

Ennek ellenére etíz év alatt a román hatóságok semmi érdemit nem léptek sema magyar Trianon-politika kiterjesztése ellen, sem a kettős állampolgársággal vagy a szavazati joggal kapcsolatos döntésekkel kapcsolatban.A kettős állampolgárság intézményét elfogadták – hasonló kapcsolatok alakultak Moldova és Románia között. A kettős állampolgársággal járó választási jogot pedig az Uniós együttműködési rendszer szerint kezelték.

Ez nem jelenti azt, hogy feszültségmentes lett volna a viszony, vagy hogy észrevétlen maradt volna Romániában az, ahogy a magyar kormány és a magyar kormány által támogatottmagyar közösségek emlékeznek, demonstrálnak. De érdemi válaszlépés nem történt – egy két helyi incidenst leszámítva. (Akkor például, amikor a román tanügyminisztérium a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola ellen indított vizsgálatot, mert az Összetartozás Napjára készülő diákok Nagy-Magyarország térképet rajzoltak az iskola udvarára. Irredenta, az ország területi egységét megkérdőjelező gesztus történt egy közintézményben a vád szerint. Ez a 2018-as év volt Romániában a nagy egyesülés centenáriumi éve, fokozott volt az éberség és az érzékenység). Tavaly június végén azonban– hosszas huzavona után – a magyar kormány bejelentette, hogy centenáriumi évvé nyilvánítja 2020-at.

Nem volt egyszerű folyamat.

A javaslatot nem is a Fidesz, hanem a Jobbik nyújtotta be, 2017-benkétszer is, de a kormánytöbbség mindkétszer leszavazta. 2018-banharmadszorra is próbálkozott a Jobbik, de megint kudarcot vallott. Végül áthidaló megoldás történt: a 2018/2019-es emlékévet hosszabbították meg 2020 júniusáig. A parlamenti határozat szerint azért döntöttek a centenáriumi év meghosszabbítása mellett, mert számot vetettek „a békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával”, továbbá azért, mert értékelik a „határokon átívelő békés nemzetegyesítés eredményeit”.

A döntésre azonnal és élesen reagált a román kormány. Elfogadhatatlan – fogalmazott egy éve a román külügy – a történelem bármilyen jellegű átírása. Ellentétben azzal, amit a magyar fél állít, a trianoni szerződés nem okozott semmilyen, “máig megoldatlan” politikai, jogi, gazdasági problémát, ezt a döntést semmilyen szempontból nem lehet tragédiaként értékelni. A trianoni szerződés része annak a megállapodás-sorozatnak, amely véget vetett az első világháborúnak. A világháború 19 millió áldozatot követelt, üzente a román diplomácia, az volt a tragédia, és nem az öldöklésnek végetvető békeszerződés aláírása.

 A közlemény szokatlanul szigorú hangvétele egyértelműen jelezte, hogy vége a megelőző tíz éves félrenézésnek, hallgatásnak, hogy a korábbi, enyhébb lépések után más reakciókra készül a román fél. Az egyáltalán nem burkolt figyelmeztetés valójában nem a magyar kormány indoklásának szólt. A Nemzeti Összetartozásának Napjáról szóló törvény ugyanis szinte szó szerint ugyanúgy szól, mint a centenáriumi év meghosszabbításáról rendelkező parlamenti határozat. Az ellen tíz évig nem volt érdemi panasz.

A román fél azért keményített most be, mert amíg a Nemzeti Összetartozás Napjára vonatkozó jogszabály általános jellegű megfogalmazás, szimbolikus gesztus, különösebb jogi következmények nélkül, ebben az esetben azonban egy nemzetközi békeszerződést minősítettek negatívan.

A román kormány és vele a külügyi vezetés azóta kicserélődött, azelutasító álláspont azonban maradt. Néhány héttel a centenáriumi évforduló előtt és tíz évvel a magyar jogszabály hatályba lépése után elfogadták a román Trianon-törvényt. Bármilyen sokat várt is a román törvényhozás erre a lépésre, nem követte a magyar jogalkotókat. Teljesen más hangvételű szöveget terjesztettek elő és fogadtak el, mint a magyarországiak. A Trianon-nap célja, hogy “kulturális, oktató és tudományos” rendezvényekkel “tudatosítsa” a békeszerződés jelentőségét. A sterilen megszövegezett jogszabályban nincs szó sem győzelemről, sem veszteségről (traumáról, örömről végképp nincs), sem arról, hogy „Isten a történelem ura” – ez áll a magyar jogszabály preambulumában.

Ezen a napon Romániában a román közintézményeken kitűzik az országzászlót (eleve ott lobog), és elhangzik majd a himnusz. Saját forrásból a helyi önkormányzatok és közintézmények finanszírozhatják (feltételes módban) a megemlékezéseket.A román közmédia pedig, az előírásoknak megfelelően, tudósít afenti célból szervezett rendezvényekről. Különpénzügyi keretet, központi stratégiát nem rendelnek el, nem határoznak meg.Olyan jellegű belpolitikai huzavona, mint Magyarországon a centenáriumi évvel kapcsolatban, Romániában nem alakult ki. Egyértelmű volt, hogy 2018 lesz az emlékév, a „nagy egyesülés” éve. Azt viszont szabályozottan, grandiózus szervezéssel, központi költségvetéssel, az egész országra, sőt a világszerte élő román diaszpórára kiterjedő programokkal ünnepelték meg. Volt még egy ünnepi időszak az elmúlt években, Románia I. világháborús hadba lépésének, illetve az Erdélybe való bevonulás évfordulójának a centenáriuma. Ezt katonai parádéval, a korabeli események „újrajátszásával” ünnepelték. De akkoriban a magyar fél nézett inkább félre, és hagyta szó nélkül az erdélyi magyarok számára amúgy valóban traumatikus események román reprezentációját, a katonai parádékat.

1916-ban drámai menekülthullám indult Erdélyből, a betörés jelentős civil és anyagi áldozatokkal járt. De az évforduló idején épp a menekültellenes propaganda zajlott Magyarországon, és abba nehezen fért volna bele az 1916-os erdélyi magyar menekülthullámra való emlékezés és emlékeztetés.

A 2016-os katonai parádék, majd a Románia 100 című rendezvénysorozatra a román kormány (valójában román kormányok, hiszen azóta több is váltotta egymást) idén nem akart rátromfolni, nem ez volt a cél. Elmondták, megmutatták, amit akartak. Az elmúlt években volt erődemonstráció is, de csak az elviselhető mértékben, volt ünneplés is. És mindeközben, mindenekfelett meg akartak felelni annak a képnek, amelyet Románia nemzetközi szinten folyamatosan és szisztematikusan táplál: annak, hogy az 1918-banlétrejött és azóta fennálló modern román államkisebbségbarát és toleráns.

A román Trianon-törvény egyértelmű válasz arra a tíz évre, ami a békeszerződés centenáriumával tetőzött Magyarországon. Egy epizódja a térség nacionalista versenyének, de formailag még ez is teljesen a jogállami kereteken belül marad. Összehasonlítva a Magyar Összetartozás Napjáról szóló jogszabállyal, kifejezetten semleges, szakszerű szöveg. A román nemzetállami játszmákat ismerő erdélyi magyar számára persze a rövid szöveg hézagai-csapdái nagyon is jól érzékelhetőek. Azáltal, hogy az önkormányzatoké a döntés, milyen Trianon-napi megemlékezéseket tartanak, finanszíroznak, egyes etnikai konfliktusokkal terhelt erdélyi településeken súlyosbodik majd a helyzet. Eszközt, lehetőséget és ürügyet kap a kezébe a helyi nacionalista politika. Egész biztos, hogy sok-sok olyan település lesz Romániában, ahol nyoma sem lesz a trianonozásnak, mert ott épp nem ez a politikai érdek. Például nem lehet a magyarokkal, vagy a magyarok ellen uszítani. Miután a magyarországi választási mozgósításban a „nemzethez tartozás”, a „nemzeti politika” központi kérdés lett, a trianonozás immár a román választási kampányok témájává is válik. Tekintettel arra, hogy idén Romániában önkormányzati választások lesznek, ez több, mint aggasztó.

A veszélyre a román civil szféra is felfigyelt. A román törvény elfogadása után nyilatkozatot adott ki az Active Watch: a jogszabály „etnikai provokáció”, növeli az etnikai feszültséget, és méltánytalan a magyar kisebbséggel szemben. A trianoni szerződés aláírásának napja úgy válik emléknappá, hogy a magyaroknak nincs hivatalos ünnepük Romániában. Dacára annak, hogy az erdélyi magyar a legnagyobb etnikai kisebbségi közösség az országban, és a romániai romák, illetve tatárok számára nemzeti ünnepnapot jelölt ki a román törvényhozás.

Mindeközben a Karácsony Gergely vezette Budapest egy perces néma csenddel emlékezik Trianon fájdalmára. Azon az évfordulós napon, amit a Jobbik kényszerített ki, a Fidesz fogadott el és amelyre csattanós választ adott a román kormány egy ellen-Trianon nap bevezetésével, valamint a nemzetközi békeszerződések betartására vonatkozó figyelmeztetéssel.

Hogy fájt-e és hogy tényleg trauma-e Trianon, végtelen és történelmietlen vitákat folytatnak sokan. De hogy fájni fog a nacionalizmus túlpörgése, törvénybe iktatása és intézményes gyakorlása, arra rövid és egyértelmű igen a válasz. A trianoni határok bármely oldalán.

Kapcsolódó cikk: Jelentés az árokból

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés