Néhány nappal ezelőtt jelent meg a New York Times-ban Timothy Snyder történész – akitől a magyar olvasók több könyvet is olvashattak, legutóbb A szabadság felszámolása címűt – esszéje Amerika mély megosztottságáról. Snyder egyáltalán nem optimista a Trump után várható fejleményeket illetően. Ahogy fogalmaz, mindaz, ami január 6-án a szövetségi törvényhozás épületében lezajlott, a jogállam hívei számára figyelmeztetés, a jogállam ellenfelei számára viszont lecke, tapasztalatszerzés. Arra vonatkozóan, hogy más alkalommal miként vihetnek sikerre egy puccskísérletet a választók többségének akaratával szemben.
Az esszéíró Trumpot post-truth, azaz, az igazságon túli politika elnökeként írja le. A posztigazság azt jelenti, hogy nem a tények, hanem (kizárólag) az érzelmek és a személyes meggyőződések határozzák meg a személyes álláspontot és ezek formálják a közvéleményt is. Márpedig Snyder szerint az igazság utániság egyúttal a fasizmus előszobája. Történészként Snyder fontosnak tartja leszögezni, hogy a fasizmus fogalma nem csak huszadik századi, főként a két világháború közötti diktatúrák leírására alkalmazható, vagyis nem időhöz és térhez kötött kategória, hanem olyan politikai jelenség, amely bárhol felütheti a fejét. Jellegzetességei közé tartozik, hogy egy politikai vezető az igazság kizárólagos letéteményeseként állítja be önmagát. Nem létezik többé a politikai közösség összetartására szolgáló tények mindenki által elfogadott bázisa, csakis a befolyásolás hatóereje és a karizmatikus vonzerő számít. A joguralom és az azt biztosító intézmények helyét a vezető által igazságként hirdetett politikai mítoszok veszik át. Ezt a hatásmechanizmust csak felerősíti a huszonegyedik század egyik legfontosabb jelensége, a közösségi média, amely felhangosítja a sajátunkkal azonos, ahhoz közel álló véleményeket, és kizárja, illetve hitelteleníti az ellenvéleményeket. Így alakul át a politikai hit, meggyőződés, a saját véleményünk vagy a környezetünk túlnyomó részét jellemző vélemény az igazság látszatává, amelynek forrásaként és hordozójaként a karizmatikus vezető tűnik fel.
Fotó: MTI/EPA/Samuel Corum
Snyder szerint Trump alkalmas és kellően gátlástalan volt e szerep betöltésére hívei szemében. Ahogyan arra is – egy másik szerző, David Frum, az Atlantic folyóiratban megjelent cikke alapján –, hogy megjelenítse azt a tipikus elitpolitikust, aki a tömegek nevében az elitet kritizálja, valamint áldozatként állítja be magát, akinek a szavait elhallgatja a liberális véleményközeg, holott valójában a legutóbbi időkig szinte korlátlan eléréssel rendelkezett véleménye célba juttatására.
A január 6-i események Snyder szerint csak azért nem vezettek Trump szempontjából sikerre, mert már korábban elkövette azt a súlyos hibát, hogy elidegenítette magától az amerikai fegyveres erők, elsősorban a hadsereg jelentős részét. Továbbá azért, mert nem adott konkrét célt a Capitolium bevételére indulóknak. Miközben a választási eredmény megfordításának szándékát teljesen nyíltan képviselte hónapok óta, utolsó húzásként pedig saját alelnökét szólította fel nyilvánosan alkotmánysértésre, neki magának nincs és soha nem is volt önmagán túlmutató programja, ideológiája, politikai célja. A január 6-i nagygyűlésre érkező tömeg nagy része nem tudta, mert valószínűleg Trump sem, hogyan is kellene konkrétan kinéznie a képviselőket és szenátorokat célzó nyomásgyakorlásnak. (Ugyanakkor egyre több olyan csoportot tár fel a nyomozás, amelyek konkrét erőszakos cselekmények, akár törvényhozók túszul ejtésének szándékával törtek be a Capitoliumba.)
Fotó: MTI/AP/John Minchillo
Snyder azonban ezzel kapcsolatban utal arra, hogy a jogállam ellenségeinek pontosan ez szolgál tanulságul: egy nem csak személy-, hanem ideológiavezérelt, ily módon az ügynek megnyert emberek még elvakultabb elkötelezettségét eredményező, és a mostaninál jobban megszervezett puccskísérlet már más eredményre vezethet, mint a múlt heti.
Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!
A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.
A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.
Ma még nem tudhatjuk, hogy a kormánypropaganda szintet lépett-e a vélt ellenfeleinek lejáratásához, megfélemlítéséhez felhasznált eszközökben, de az biztos, hogy amit Krekó Péterrel, a Political Capital elemzőjével műveltek a kormánypárt propagandistái és képviselői, az még a NER történetében is újdonságnak számít.
Donald Trump az elnökválasztás óta válogatott csalásvádakkal próbálta megfordítani annak végeredményét, amely Joe Biden vártnál szorosabb, de még így is tekintélyes győzelmét hozta. Önző szélmalomharcával az elnök végül a demokratákat is megajándékozta két évnyi kongresszusi többséggel, zárásképp pedig fanatikus követőit ráeresztette a Kongresszus épületére. Ezt gondolta utolsó szalmaszálnak.
A járvány okozta válsággal különösen nagy kihívás érte a világ populista kormányzatait. A növekedés, amely hatalmuk biztosítékaként szolgált, hirtelen véget ért, míg erőfeszítéseik a politikai napirend kezelésére korlátokba ütköztek. Persze váratlan volt az eseménysor a nem populista vezetők számára is. A két vezetési stílus versenyéből a populisták vesztesen kerültek ki.
A több mint egy évszázadig sikeresen működő lakossági megtakarításokat összegyűjtő postatakarékpénztár és az állam láthatatlan bankja, amely e megtakarításokat továbbhitelezte, jelentős mértékben hozzájárult a japán gazdaság gyors növekedéséhez, a munkanélküliség alacsony szinten tartásához és az infrastrukturális fejlesztésekhez. Ennek vetett véget a kétezres évek elején az amerikai kormányzat igénye a japán privatizálásra.
Az Európai Bíróság történelminek mondott ítéletében elsőbbséget ad az állatok jóllétének a kóser, illetve a halal rituális állatlevágásával szemben. Kimondták, hogy a rituális állatvágás belgiumi tilalma nem ütközik uniós törvénybe. Az európai zsidó és iszlám szervezetek attól tartanak, hogy a luxemburgi bíróság ítélete precedenst teremt arra, hogy az Európai Unió tagállamaiban bárhol betiltsák a rituális állatvágást.
Nem sikerült a németeknek megoldást találniuk a bolgár-macedón kötélhúzás ügyében. Emiatt elmaradt Észak-Macedónia EU-csatlakozási tárgyalásainak megkezdése.
Az óév utolsó napjával véget ért az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépését követő átmeneti időszak. Több mint négy évtized után a britek ismét kívülről méregethetik az európai integrációt. A brit-európai viszony megnyugtató és hosszútávú rendezésétől azonban még távol állunk.
