Túlfűtött építőipar, elszállt minden

Az építőanyagárak az egekben, a kormány beavatkozik, a Gazdasági Versenyhivatal árkartellezés gyanújával vizsgálódik. Vajon elkerülhető lett volna a káosz?

Ugyanazt csinálják, amit a Kádár – legyint az ipart már hosszú évtizedek óta űző építőipari vállalkozó. – Tudod, mennyit kerestem én a nyolcvanas években? Ötezer forint volt az átlagfizetés, én meg negyven-ötvenezret vittem haza. Most ugyanez zajlik. Mesterségesen túlfűtik az építőipart, és elszállt minden, leginkább a keresetek. 

Valóban, rendkívüli módon össze kell szednie magát annak, aki mostanság építkezésbe vagy lakásfelújításba fog. Egy már nyugdíjas orvos arról panaszkodik, hogy felújítandó otthonába pár hete még 6-7 ezer forintos négyzetméterenkénti áron vállaltak burkolást, de most már 13 ezret akarnak kérni érte. 

– Ráadásul – meséli – ott áll egy ember, négyszázezres bérrel, és csak azt tudja szakszerűen csinálni, hogy lecipeli a sittes zsákot, de szemmel láthatóan semmi máshoz nem ért, ahhoz sem, hogy hogyan kell a zsákba pakolni a sittet. 

De a munkaerő színvonala csak az egyik, igaz, nem elhanyagolható probléma, hiszen a valamire való szakmunkásokat már rég elvitték külföldre, így aztán az ipar felhígult, csak megbízható, jobbára régóta működő, állandó szakembergárdával dolgozó vállalkozások képesek hozni a minőséget. A már említett vállalkozó 250 ezer forinttal jelenti be az embereit, de szerinte ezzel szinte egyedül áll a piacon – a legtöbb vállalkozó minimálbéren foglalkoztat, a különbözet zsebbe megy. Mára egy jó ács vagy kőműves munkabére bőven eléri vagy meghaladja a középosztály átlagkeresetét, ami rendben is volna, ha a több pénzért jobb színvonalú vagy nagyobb mennyiségű munka járna – csakhogy ma ugyanazért a munkáért kapnak gyakran 20-30 százalékkal magasabb béreket, amit és amennyit korábban is elvégeztek.

Ez a piaci torzulás nem alakulhatott volna ki a kormány hathatós közreműködése nélkül, amire válaszul most olyan intézkedéseket hoz a kabinet, amelyek nem tűnnek sem hathatós, sem kiszámítható segítségnek. Márpedig: segítségre szükség van, hiszen az építőipari alapanyagok ára az egekbe emelkedett, amire az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége drámai hangú közleményben hívta föl a figyelmet. Eszerint az év első öt hónapjában 2020 év végéhez képest a hideg padlóburkolatoknál 9 százalékos, a tetőcserepeknél 11, a beton esetében 12 százalékos, a gipszkarton esetében 23 százalékos, a hőszigetelő anyagoknál 47 százalékos, míg a faanyagoknál 72 százalékos az áremelkedés. 

Ennek számos oka van, s a folyamat előre látható, így tervezhető is lett volna. Igaz, a kormány részéről nem akadt ezek szerint senki, aki fölmérte volna a csok-rendszer támogatásainak és az építőipari áfa 27-ről 5 százalékra való mérséklésének következményeit, valamint azt, hogy ezek egy olyan iparra zúdulnak rá, amely már amúgy is túlpörgetett, hiszen kis túlzással, minden létező uniós és állami forrás az építőipart gyarapítja. Törvényszerű volt, hogy ez a folyamat bekövetkezik, igaz, voltak, akik jóval előrelátóbbaknak bizonyultak a kormánynál. 

Éberhardtné Kiss Emese, Budapest egyik legnagyobb kereskedésének ügyvezetője lapunknak azt mondta: készültek az áremelkedésre. 

– Tudható volt, hogy bekövetkezik, mert tavaly év végén látott napvilágot az 5 százalékos áfáról szóló rendelet. Azonnal elkezdtük föltölteni a telepet és betárolni. Ebből kifolyólag mindig csak rá kell tölteni, tehát ki tudjuk szolgálni a vevőinket, így a hiány minket nem érintett, kivéve a vasat és a fát, amely világpiaci folyamatok következményeként lett hiánycikk. Azzal sem lehetett számolni, hogy leég Európa egyetlen polisztirol-alapanyag gyára, a németországi BASF. De folyamatosan tájékoztattuk a vevőinket az áremelkedésről és a határidő-csúszásokról, hírleveleket küldtünk ki, hogy mennyivel előbb kell rendelni, és a kivitelezőktől is bekértük az igényeiket, már novemberben. Ha az emberek időben szólnak és a kereskedők is időben felmérik a kivitelezőik terveit, akkor ez a helyzet kezelhető és ütemezhető – mondja Éberhardtné Kiss Emese.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!