Az ellenzéki Polgári Platform (PO) szélesebb vezetőségének ülésén bejelentették, hogy Donald Tusk, a jobbközép liberális párt egyik alapítója, sokáig volt vezetője és miniszterelnöke visszatér a hazai politikába. Egyelőre egyik alelnökként, megbízott elnökként, de indul a következő választáson, ahol a tagok döntenek véglegesen az elnök személyéről. A visszatérés nagy médianyilvánosság előtt történt, beszédét közvetítették a tévék. Az érdeklődők láthatták, hogy a 64 éves politikus jó fizikai formában van, továbbra is hatásos szónok, s az is kiderült, hogy igen elkötelezetten indul harcba. Hogy harcról van szó, nem csupán politikai versenyről, az kiderült első megnyilvánulásaiból. Konkrétan „a rossz” megtestesülésének nevezte a hatalmon lévő jobboldali-euroszkeptikus Jog és Igazságosság (PiS) pártot.

Tusk hét éve lépett ki a lengyel politikai mindennapokból. Távozása nem hozott sikert a pártjának, „árvái” képtelenek voltak megőrizni pozícióikat, nem tudtak egyetlen választást sem megnyerni. Nem tudtak olyan programmal előállni, amely versenyképes lett volna a PiS ellen. A jobboldal tartósan táborába vonta a korábban a baloldalra szavazó, szociálisan érzékeny társadalmi csoportokat és megtartotta a konzervatív, katolikus és nacionalista szavazókat.

A PO vezérei és helyi bárói folyamatos belharcokat folytattak, s képtelenek voltak kihasználni a jobboldal inkompetenciáját, törvénysértéseit, korrupcióját. A belső gyengeség volt az oka, hogy nem tudták tartósan megnyerni a progresszív, nyugatos társadalmi közeget, az „életmódbeli baloldalt”. Azt a középosztályt, amelynek elege van az egyházi túlhatalomból, a sajtószabadság elleni támadásokból és a melegellenes propagandából. Tusk észlelte korábbi fegyvertársai tehetetlenségét és látta a veszélyt, hogy a PO a jelentéktelenségbe süllyed, s Jarosław Kaczyński uralma megszilárdul. Ez vitte őt vissza Varsóba.

Amióta a PiS hatalomra került, egymás után próbálja a magyarországi rezsim demokráciakorlátozó lépéseit bevetni. Csak néhányat sorolok: a közmédia pártmédiává alakítása; az ügyészség és a titkosszolgálatok megszállása; az alkotmánybíróság jelentéktelenné tétele; az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolása; a független média elleni lépések, s a vidéki lapok felvásárlása az állami kőolajtársaság által. Egyre erősebb értelmiségi körökben a félelem, hogy a PiS kifelé viszi Lengyelországot az EU-ból, s az oroszellenes retorika dacára Putyin vonalát valósítja meg. Ezt bizonyítja számukra, hogy a konzervatív párt nyíltan Kreml-barát európai pártokkal, a Fidesszel, vagy Marine Le Pen francia Nemzeti Tömörülésével jegyzett közös, integráció ellenes deklarációt. Tusk tehát látja, hogy az orbáni modell alkalmazása valós veszély Lengyelországban.