Szabó Brigitta Vagyonátrendezés: legyen kedves, adja vissza!

Olyan már volt és lesz is, hogy egy kormány visszavásárol valamely korábban eladott állami vagyont, s azt később újra privatizálja. Olyan is van, hogy megmagyarázhatatlan döntés születik. Ugyanakkor az, ami 2010 óta Magyarországon rendszerszinten történik, korántsem arról szól, hogy így mentenek meg vagy segítenek át jobb helyzetbe a gazdaság vagy a társadalom számára fontos vállalatokat, hálózatokat. Az elmúlt tíz évben született államosítási-visszavásárlási döntések, benne az energetika, a távközlés, a bankszektor, a média, a közlekedés, a közművek, a feldolgozóipar vagy az informatika területe, következetesen a Fidesz holdudvarába tartozó üzleti körök anyagi megsegítéséről, helyzetbe hozásáról, egyes piacok megszerzéséről, az ágazatok fölötti kontroll gyakorlásáról, a költségvetés számára elérhető, könnyen mozdítható forrásokról, a stratégiai ágazatokba bekerülésről, vagyis végeredményben a politikai hatalom megtartásáról szólnak.

 

Kőszegen, 2005 nyarán a miniszterelnökségre vágyó Orbán Viktor azt mondta az Új Nemzedék Ifjúsági találkozón: „Amikor nem volt szabálytalan a privatizáció, és nem volt korrupció sem, de nemzetgazdasági érdek, hogy az adott vagyontárgy állami tulajdonban legyen, azt kell mondani a tulajdonosnak: legyen kedves, adja vissza. Mert nem kell kishitűnek lenni, ha egy kormány valakinek azt mondja, hogy legyen kedves, adja vissza, annak nyomatéka van”. Szavaira Lendvai Ildikó, az MSZP akkori frakcióvezetője azt válaszolta, hogy szerinte a Fidesz elnöke 50-60 évet visszament az időben, és meghirdette a rendszervisszaváltás, a visszaállamosítás, az állami önkény programját. Az MSZP elnöke, Hiller István, majd Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is úgy vélte, hogy kármentésre van szükség a befektetők bizalmának visszaszerzéséhez. Sőt, Veres János pénzügyminiszter és Kóka János gazdasági miniszter is azt a feladatot kapta, hogy mielőbb kezdjenek tárgyalásokat a befektetőkkel és a munkaadókkal arról, hogy biztonságban van a tulajdonuk. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke kijelentette, Orbán e nyilatkozattal a szélsőjobbról és a szélsőbalról akar szavazatokat szerezni.

Nem sokkal később Orbán Viktor a Magyar Rádióban is megismételte az üzenetet: „Azt tudom mondani, hogy az emberek egyik nagyon fontos, nem kérése, hanem követelése, tehát ez egy érzelmileg telített kérés az emberek részéről, hogy a privatizációt le kell állítani. Nem szabad az állami vagyon elkótyavetyélését folytatni”.

Egy olyan ritka választási ígérettel állunk szemben, amelyet megtartott az ígérettevő. Ugyan unortodox módon történt és történik azóta is a folyamat, sokszor ugyanis nem is ott van vége, ahol az ember első látásra logikusnak gondolná, de megtartotta: az Orbán-kormány 2010-2014 között 209 céget államosított vissza, mintegy 1573 milliárd forint értékben. Fontos területek érintettek ebben, így az energetika, a távközlés, a bankszektor, a média, a közlekedés, a közművek, a feldolgozóipar és az informatika – derül ki Mihályi Péter, közgazdász, az MTA doktora, egyetemi tanár A privatizált vagyon visszaállamosítása Magyarországon 2010-2014 között című tanulmányából.

A miniszterelnök olyannyira eltökélt volt, hogy 2012-ben, egy zártkörű eseményen Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszter lényegében megismételte főnöke szavait: „Megmondtuk, aki helytelenül privatizációs vagyonhoz jutott a természetes monopóliumok területén – energia, szennyvíz, víz, csatorna –, attól vissza fogjuk venni, mert önként visszaadja. Mert olyanok lesznek a feltételek. Ez kiszámítható, csak nem szeretik.” Mihályi Péter és az akkor megszólaló politikai elemzők szerint a 2. Orbán-kormány gyors ütemben meghozott intézkedései kísértetiesen emlékeztettek az 1945 utáni időszak államosításaira, az úgynevezett stratégiai pontok ellenőrzésére, a közérdek hangsúlyozására az energetika, a bankok és a nagyvállalatok ellenében.

Hasonlított hozzá – de ez nem volt ugyanaz. Jelenkorban ugyanis sok esetben nem csupán az államosítás volt a cél, hanem aztán az újraprivatizáció annak érdekében, hogy a kiválasztott vállalkozó vagy cégcsoport kezébe kerüljön a vagyon úgy, hogy azzal a kormányzati célokat, a Fidesz hatalmon maradását szolgálja. Van erre egy fogalom, a tranzitállamosítás. Hogy ez mit is jelent, azt talán a dohánykereskedelmen keresztül a legkönnyebb megmutatni. Emlékezetes, hogy a kormányzat egyik percről a másikra fosztotta meg a dohánytermékeket forgalmazó vállalkozásokat a koncessziós joguktól, s azt magához vette, vagyis visszaállamosította. Átmenetileg egy tranzitállomásra tette a kereskedelmi jogokat, majd nem nyilvános pályázatok keretében, újraosztották a koncessziókat, de már olyan vállalkozók között, akik a kormányzat számára is megfelelőek voltak.

Nem arról van szó, hogy tranzitállamosítás soha korábban nem történt Magyarországon, s ez a Fidesz ördögi találmánya lenne. A rendszerváltozás óta többször is volt rá példa – diósgyőri kohászat, Malév, Postabank, Ferihegy-2 terminál, Bizományi Áruház, Szabad Föld hetilap –, hogy egy korábban eladott céget részben vagy teljesen akár többször is visszaállamosítottak, majd ismét privatizáltak. Csakhogy végül szakmai befektetőkhöz kerültek a korábban csődközelben lévő vállalkozások. Persze, hogy jó kezekbe-e, az már másik kérdés, hiszen korábban megdönthetetlennek hitt volt állami cégek tűntek el a semmibe. Az Orbán-kormányig volt ugyan példa a Concordia közraktár, a Mafilm, a Kopint-Datorg esetén a teljes és valódi visszaállamosításra, ahol a cél elsősorban valóban az állami tulajdon helyreállítása vagy a pillanatnyi tulajdonos kiszorítása volt, de nem ez volt a jellemző.

Látványosan játszotta át a megfelelő emberek kezébe a kormányzat a bankszektor egy részét is. Még 2012-ben, Orbán Viktor az egyik szokásos bejelentő helyén, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara egyik rendezvényén a kormányfő azt találta mondani, célja az, hogy a bankrendszer legalább 50 százaléka magyar tulajdonban legyen. Megcsinálták. Megvették a Takarékbankot és a mögötte álló takarékbanki hálózatot. Majd az MKB-t, a Budapest Bankot és három magánpénzintézetet, a Gránitbankot, a Széchenyi Bankot és az FHB Kereskedelmi Bankot. Amikor belekezdtek, a mérlegfőösszeg alapján számított részaránya a hazai bankoknak, ideértve a 100 százalékban állami tulajdonú bankokat is, mindössze 21 százalék volt. Az arány 2014-re nem csak hogy elérte, de meg is haladta az 50 százalékot.

Nem maradt így. A tervek szerint 2023-ban egyesül a Budapest Bank, az MKB Bank és a Takarékbank. Ebből, vagyis a Magyar Bankholdingból, a Magyar Állam a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. révén 30,35 százalék, az MKB eddigi közvetlen tulajdonosai 31,96 százalék, az MTB eddig közvetlen tulajdonosai pedig 37,69 százalék tulajdonrésszel rendelkeznek – utóbbi kettőben Mészáros Lőrinc is érdekelt. Vagyis Magyarország második legnagyobb bankcsoportjában, amely korábban állami tulajdonban volt, nem az állam, hanem közvetve és közvetlenül, Mészáros Lőrinc és Szíjj László a két legnagyobb tulajdonos.

Zajlik egy másik fontos ügylet is, a bejelentések szerint a 4iG lesz az Antenna Hungária többségi tulajdonosa. A megállapodás deklarált célja az állami és a magántőke egyesítésével egy olyan stratégiai távközlési és telekommunikációs infrastruktúra-szolgáltató vállalat létrehozása, amely versenyképesen és kellő súllyal képviseli a nemzeti érdekeket az iparágon belül. Jászai Gellért, a 4iG elnök-vezérigazgatója gazdaságtörténeti momentumnak nevezte az együttműködést, melynek eredményeként a közép-kelet-európai régió egyik meghatározó telekommunikációs vállalata jöhet létre. Az 1995-ben privatizált Antenna Hungáriát 2014-ben, a semmiből vásárolta vissza az állam, a kezébe került az országos földfelszíni és műholdas televízió- és rádióműsor-szórás, illetve -szétosztás. Most pedig a Fidesz holdudvaráéba. S az Antenna Hungáriával együtt az állam által 2019-ben a Telenor 101 milliárd forintért megvásárolt 25 százaléka is.

Olyan példa is van, amikor a holdudvarnak korábban eladott céget visszavásárolta az állam. Ilyen volt a Rába vagy a Mátrai Erőmű. A hivatalos kormányzati nyilatkozatok szerint Mészáros Lőrinctől 17,44 milliárd forintért vette vissza az állam ez utóbbit, ám az MSZP közérdekű adatigénylése után kiderült, hogy valójában 75 milliárd forintba került, s a veszteséges erőművön Mészáros Lőrinc jelentős hasznot tudott realizálni. Mészárosék 2017 végén ugyanis 5,9 milliárd forintért vették meg az erőmű többségi tulajdonrészét, s a veszteséges működés mellett 11 milliárd forintos osztalékot vettek ki a cégből, az erőmű korábbi, még a német tulajdonos idején képzett eredménytartalékából.

Hosszasan lehetne sorolni az oda-vissza államosításokat-magánosításokat. Kezdve az MVM-el, a Mol-lal, folytatva a közművekkel, a tankönyvpiaccal, az utasellátó Resti Kft.-vel, az uniós támogatások informatikai hátterét kiépítő Welt 2000 Kft.-vel. A tranzakciók egyenként is érdekesek, de összefüggéseikben még inkább megmutatják a kormányzat szándékát. Azt, hogy például a Fidesznek nem volt elég, hogy lecserélte az államapparátust, az Országgyűlés által kinevezett intézményvezetőket, de az üzleti szférában is megvalósította az eddigi legnagyobb mértékű vezetőcserét. És nem csak a nagyoknál, de lement a patikák, a trafikok szintjéig. Továbbá, ahogyan Mihályi Péter is írja, „a közszolgáltatások terén végrehajtott államosítások fő célja a fogyasztói árak feletti kontroll visszaszerzése volt. Ha az állam a tulajdonos, akkor a gáz, a villany, a víz, a szemétszállítás ára szinte tetszés szerint határozható meg, legfeljebb azzal kell a kormánynak törődnie, hogy a tulajdonába visszakerült cégek veszteségét valamilyen keresztfinanszírozási technikával előbb-utóbb pótolja”.

S ami a legbeszédesebb azzal kapcsolatban, hogy a NER milyen szinten akarja bekebelezni, megtartani és átjátszani az ország különböző értékeit, az kiderül a 2011-ben elfogadott Alaptörvényből, amelyben egyetlen egyszer sincs megemlítve a „magántulajdon” vagy a piacgazdaság. S ennek következtében a szavak nem szerepelnek a 2014-ben hatályba lépett Polgári Törvénykönyvben sem. S mivel a jelenlegi kormányzatnak a magántulajdon kicsit sem szent, nyugodtan megengedte magának, hogy államosítson több mint 3000 milliárd forint magánnyugdíj-pénztári befizetést, majd azt elpárologtassa az unortodox intézkedéseivel, miközben az akkor beígért egyéni nyugdíjszámlának azóta sincs se híre, se hamva,

 

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.