Fóti Tamás Válság a válságban: a magyar-lengyel vétófenyegetés

Mindössze negyedórát szentelt a múlt csütörtöki EU-csúcs a jogállamiság és a költségvetés összekapcsolása magyar és lengyel vétójának, de ez nem a probléma bagatellizálásának, hanem éppen a komolyságának szólt. A videókonferencia eredetileg a Covid-19 leküzdésének összehangolásával foglalkozott volna, és mint mostanában sűrűn megesett, borult a napirend. A két ország megerősítette, hogy náluk nincs rendben a jogállamiság, persze, ez így persze nem hangzott el, de hát mi másért elleneznék a kifizetések ominózus feltételét.

Magyarország és Lengyelország tehát kinyilvánította vétóját, és új sütetű szövetségesük, Szlovénia is támogatta őket, majd a csúcs egyéb hozzászólás híján elnapolta a témát. Vagyis a soros elnökre, Angela Merkel német kancellárra vár, hogy épkézláb kompromisszummal segítsen a „válságban válságra” megoldást találni. A mozgástér igencsak korlátozott. Az Európai Parlament, az EP, amelynek áldása nélkül nincs megállapodás, és a tagállami vezetők is, mindenekelőtt a költségvetés nettó befizetői, előre ellőtték a puskaport.

A júliusi brüsszeli csúcstalálkozó ötödik napjára kiérlelt megállapodás szándékoltan homályban hagyta a jogállamiság és a kifizetések összekapcsolásának mechanizmusát. Az EP le is csapott erre a lehetőségre, és minél szigorúbb feltételrendszert követelt. A közelmúltban született kompromisszumot 25 ország el tudta fogadni, Varsó és Budapest azonban sokallta, egyrészt arra hivatkozva, hogy nem erről állapodtak meg júliusban, másrészt attól tartva, hogy ez a mechanizmus tulajdonképpen a Lisszaboni Szerződés 7-es cikkelyének kiváltása. Az ugyanis csak nagyon bonyolult, hosszadalmas eljárásban állapíthatja meg egy tagállamról, ha szembe megy az uniós alapértékekkel.

Ma Lengyelországgal és Magyarországgal szemben zajlik a 7-es cikkely alapján eljárás, amely akár a szavazati joguk felfüggesztésével is zárulhat. A feltételes mód indokolt, mert a tagállamok vonakodnak a szükséges lépésektől, a folyamat lefagyott, amit viszont helyettesíthet a jogállamiság közvetlen számonkérése és szankcionálása. Kérdés, milyen kompromisszum születhet. Hírek szerint inkább Budapest a kerékkötő, Varsó hajlana a megállapodásra.

A lengyel média szerint kormánykörökben tudják, hogy a jogállami mechanizmus nem borulhat, se az EP, se a tagállamok nem fognak visszatáncolni. Annak valamiképpen a felvizezését akarják elérni. Varsó sem érdekelt a helyreállítási alap késleltetésében, a gazdaság növekedésének egy-két százalékát köszönhették eddig is az uniós támogatásoknak, az állami szektornak pedig a negyedét brüsszeli pénzből finanszírozzák, ami mintegy 600 ezer munkahelyet jelent. Az ellenzék arra bíztatja az EU-t, hogy ne engedjen, a kormány is tudja, hogy az anyagi támogatások nélkül „kártyavárként dőlne össze a rendszer”.

 

Az EU részéről a legradikálisabb „megoldás” a volt belga kormányfő, az EP liberális frakciójának vezetője, Guy Verhofstadt javaslata volna. Ez abból indul ki, hogy a Lisszaboni Szerződés 326-os cikkelye megnyitotta az utat a „megerősített együttműködés” előtt, ha azt legalább 9 tagállam akarja. Ez alapján – írja Verhofstadt - hozzák létre az Új Nemzedék helyreállítási alapot, a kimaradók pedig magukra vessenek, ha nem akarnak részesülni a gazdasági-pénzügyi csomagból. A konstrukció nem idegen az EU-tól, hiszen végső soron hasonló elven működik az euróövezet is.

Több tagállam alighanem üdvözölné ezt a megoldást, többek közt Mark Rutte holland kormányfő, de talán Párizsban sem bánnák, Clement Beauene francia európa-ügyi államtitkár közlése szerint Berlinnel együtt keresik a „technikai jellegű” megoldást, de célzott arra, hogy szükség esetén átlépnek a két vétót emelt országon. Maga Merkel újságírói kérdésre, hogy megfenyegette-e a két renitenst azzal, ha nem adnák be derekukat, szavazati joguk elvesztését kockáztatják, azt válaszolta, hogy ebben az ügyben nincs a szókincsében a fenyegetés, meg kell találni a kompromisszumot. Kérdés, mivel lehet leszerelni Orbánékat. A magyar kormányfő környezete több opciót is felvillantott, például csak akkor kezdeményezhessen Brüsszel eljárást, ha a kipécézett jogsértés az adott ország alkotmányába is ütközik.

Másik lehetőség, hogy az EU lezárja a 7-es cikkely alapján megindított eljárást, megállapítva, hogy Magyarország mindenben megfelel az uniós jognak. Érdekesség, hogy Merkel még nyáron tett olyan halvány ígéretet, hogy a német elnökség idején foglalkoznak a kérdéssel, ennek olyan interpretációja is volt, mintha a kancellár megígérte volna az ügy végleges lezárását. Manfred Weber, az EP néppárti frakciójának vezetője számára is ez lehetséges kiút, elégedetlen a 7-es cikkely terméketlen sorsával, úgy látja, a mostani jogállamisági feltétel kiváltaná, mert az alkalmasabb eszköz a jogsértéssel szemben. További javaslat az volna, hogy biztosítsák a fellebbezés lehetőségét az Európai Bíróságon, és amíg nem zárul le az ügy, addig minden maradjon a régiben, értsd, ne kelljen visszafizetni a már átutalt támogatást.

Nem kizárt, hogy ebbe beletörődnének a most még hajthatatlannak tűnő északiak is, persze ők nyilván úgy gondolnák, hogy ne legyen halasztó hatálya a bírósági folyamatnak. Maga Orbán egyébként a múlt pénteken arról beszélt, hogy nem lenne tragédia kimaradni a helyreállítási alapból, és levezette, hogy az valójában nem ajándék pénz, hanem kölcsönt jelent, és különben is, Magyarország a pénzpiacokon maga is vehet fel hitelt. Érvelése gyenge lábon áll. Egyrészt az uniós hitelfelvételnek éppen az a lényege, hogy Brüsszel sokkal kedvezőbb feltételekkel tud hitelhez jutni, hiszen megbízható adós.

Másrészt a helyreállítási alapnak csak egy része hitellehetőség, a magyar opció 10 milliárd euró, a nagyobbik rész vissza nem térítendő támogatás, amelynek közös terhét nézve is az országnak jutó nettó összeg bő 5 milliárd euró. Ez tehát inkább hangulat-előkészítés arra az esetre, ha nem sikerülne megállapodni, és Orbán arcvesztés nélkül akarja elhagyni az uniós politikai porondot. Akárhogy is alakul, a vétóval mindkét ország öngólt rúgott, már csak azért is, mert itt nem egy klasszikus keleti-nyugati, új és régi tagállami vita van. Eddig igyekeztek fenntartani a V4-ek közötti kohéziót, ám Ivan Korčok szlovák külügyminiszter szokatlan nyíltsággal adott hangot értetlenségének.

Ljubljanában visszatetszést keltett, hogy Janez Janša kormányfő támogatja a két vétózó országot, koalíciós partnere korántsem osztja az Orbán melletti kiállást. Ugyancsak kevés megértést tanúsított a vétóval szemben a román miniszterelnök, Ludovic Orban. Akik pedig eddig is kritikusan nézték a magyar kormányfő „illiberális” politikáját, mint Weber, vagy Othmar Karas, az EP szintén néppárti osztrák alelnöke, nyomatékosan kérik, hogy az Európai Néppárt hagyjon fel „lebegtető” politikájával, és a Fidesz felfüggesztését kizárásra módosítsa, ennek nyomán pedig az EP néppárti frakciója is rakja ki soraiból a Fideszt. Weber a brüsszeli De Standaardnak adott interjújában odáig ment, hogy kijelentse, a Covid nélkül már régen megszületett volna a döntés a Fidesz eltávolításáról, legalább 14 párt követeli a kizárást.

Igazságos elosztás

A virtuális csúcson Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság, az EB elnöke bejelentette, még idén, december második felében elkezdődhetnek a Covid-19 elleni tömeges védőoltások. Legalábbis, amennyiben az Európai Gyógyszerügynökség, az EMA engedélyezi a Moderna és a BioNTech-Pfizer oltóanyagát. Felszólította a tagállamok vezetőit, hogy haladéktalanul dolgozzanak ki nemzeti oltástervet és küldjék meg Brüsszelnek. Az EB már szerződéseket kötött a két céggel, amelynek értelmében a tagállamok nevében vásárolt oltóanyagot. Egyelőre 200 millió dózisról van szó, de további 100 millióra van opciója. A Reuters szerint 15,50 euróba kerül egy adag.

Az EU vezetők megállapodtak abban, hogy az oltóanyag elosztásában senki nem kerülhet kedvezőbb helyzetbe, lakosságarányosan részesülnek belőle. Magyarország körülbelül 2 százalékot kaphat első menetben. Megállapodtak egymás teszteredményeinek kölcsönös elfogadásáról, továbbá a korlátozások fokozatos és koordinált feloldásáról.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.