Fóti Tamás Vége az EU birkatürelemének

Az Európai Bíróság történelminek mondott ítéletében elsőbbséget ad az állatok jóllétének a kóser, illetve a halal rituális állatlevágásával szemben. Kimondták, hogy a rituális állatvágás belgiumi tilalma nem ütközik uniós törvénybe. Az európai zsidó és iszlám szervezetek attól tartanak, hogy a luxemburgi bíróság ítélete precedenst teremt arra, hogy az Európai Unió tagállamaiban bárhol betiltsák a rituális állatvágást.

A kóser és halal állatvágásra vonatkozó belga törvénykezésnek megvolt a maga liberális, nagyon is megengedő korszaka, amely fokozatos tilalmakba csapott át. 1998-ban például még éppen azt fektették törvénybe, hogy a zsidók és muszlimok bárhol vágathatnak rituális módon állatot. Ezt utóbb az ország flamand régiójában, azaz Flandriában felülvizsgálták, és 2014-ben arra jutottak, hogy a megengedő belga törvény uniós előírásokba ütközik, ezért csak arra kijelölt vágóhidakon engedélyezték a vallási szabályoknak megfelelő állatvágást.

A muszlim vallási szervezetek diszkriminatívnak bélyegezték a döntést és megtámadták az Európai Bíróságon. A bíróság 2018-ban ellenük ítélt, megállapítva, hogy a flamand kormány nem sértette meg a vallási szabadságot, csupán arra tett kísérletet, hogy rendszert vigyen az állatok vágásába. Miközben azonban a belga muszlimok az ítéletre vártak, Flandria újabb, ezúttal radikális korlátozásra szánta el magát. A 2017-es törvény ugyanis már mindenfajta előzetes kábítás nélküli állatvágást megtiltott, beleértve a rituálisakat is. Csakis az előzetes, elektronarkózissal végrehajtott elkábítást engedélyezték, aláhúzva, hogy önmagában a bódítás nem okozhatja az állat halálát. Ezután vághatják le az állatot, illetve véreztethetik el.

A törvény nyitva hagyott egy kiskaput, nevezetesen, hogy például a szomszédos Hollandiából importálhatják a rituálisan levágott állatot, amelyhez ily módon tehát hozzájuthatnak, akik ragaszkodnak a kábítás nélküli állatvágáshoz, vagyis az ortodox zsidók a kóser, a muszlimok a halal előírásának engedelmeskedve. Természetesen az importáru sokkal drágább. El lehet képzelni a muszlimok és zsidók felháborodását, diszkriminációt kiáltottak, anyagi veszteségeiket hangsúlyozták. A vallási szervezetek ezúttal a belga alkotmánybíróságtól kérték a törvény eltörlését.

A flamand tilalom mögött elsősorban nem az állatok jólléte fölötti aggodalmat látták, hanem a populista, szélsőjobboldali szervezetek állatvédő köntösbe bújt hecckampányát. Az alkotmánybíróság az Európai Bíróságtól kért jogértelmezést. Kezdetben úgy tűnt, a zsidó és iszlám panasz jogorvoslatot nyer a bíróságon. Annak főtanácsnoka előzetes állásfoglalásában nekik adott igazat, és ugyan a főtanácsnok véleménye nem köti a testületet, de az esetek négyötödében követni szokták érvelését. Meglepetésre most nem ez történt.

December 17-i ítéletében az EB aláhúzta a tagállamoknak korábban adott derogációt, vagyis azt a lehetőséget, hogy eltérjenek az uniós jog alkalmazásától, ám ugyanakkor megerősítette azt a jogukat is, hogy az állatok jólléte érdekében olyan eljárást javasoljanak, amely megkíméli az állatokat a fölösleges szenvedésektől. Ez az eljárás pedig az előzetes, visszafordítható kábítás. Megjegyzi a bíróság, hogy az uniós jogalkotó egyensúlyt kíván teremteni a vallásgyakorlás szabadságának tiszteletben tartása és az állatok jóllétének biztosítása között, és ebben széles mérlegelési jogkört kívánt adni a tagállamoknak. Vagyis amikor a belga jogalkotó a tilalom mellett döntött, azzal csupán az állatok szenvedéseinek megszüntetésére volt tekintettel, de a vallásgyakorlást nem korlátozta, hiszen lehetővé teszi a rituálisan levágott állatok termékeinek a behozatalát, illetve forgalmazását.

Érdekes szempontot is beemel a bíróság indoklásában. Megállapítja, hogy a jogalkotó „egy fejlődésben lévő társadalmi és normatív kontextusban járt el, amelyet az állatjóllét kérdéséhez kötődő, egyre növekvő tudatosság jellemez”. Amiből talán sajátos, de kétségkívül „legitim” magyarázat is levezethető: a vallási hagyomány regresszív jellegét felülírja az állatok jóllétének progresszív elvárása. Kitért a bíróság egy vélt ellenérv mérlegelésére is. Nevezetesen arra, hogy nincs-e ellentmondás az előzetes kábítás kötelezővé tétele és a passzióból történő vadászás, vagy éppen horgászás, esetleg kulturális és sportesemények engedélyezése között. A kedvtelések esetében eszerint nincs szó „ipari méretű” húsfeldolgozásról, nem folyik élelmiszer-előállítási tevékenység. Vagyis az állatok leölésének a körülményei nagyban eltérnek a haszonállatok leölésének körülményeitől.

„Ma történelmet írtunk” – üdvözölte az ítéletet Ben Weyts, az állatok jóllétéért is felelős belga miniszter. Viszont csalódásának adott hangot a Holland Izraelita Egyházközösség (NIK), mert szerinte az ítélet nyomás alá helyezi a vallási kisebbségeket, bár ez egyelőre csupán Belgiumra vonatkozik. „A NIK megállapodott a holland hatóságokkal a rituális állatvágásról, amely tekintettel van az állatok jóllétére is. … Hollandia toleráns ország, amelynek egyik vívmánya a vallásszabadság, amelyért a NIK a jövőben is kiáll.” Yohan Benizri, a Belgiumi Zsidó Szervezetek koordinációs elnöke és az Európai Zsidó Kongresszus alelnöke kemény szavakkal kommentálta az ítéletet: „Nem létezhet demokrácia, ha polgárait megfosztják alapvető emberi jogaiktól. Minden lehetséges jogi lépést megteszünk a hiba kiküszöbölése érdekében.” A hollandiai állatvédő párt viszont vérszemet kapott, törvényhozója, Esther Ouwehand megerősítve látja küzdelmüket: „Közel 100 éve érvényes nálunk a kábítás nélküli állatvágás tilalma, amely alól kivételt kapott a rituális vágás – ami külön szenvedést okoz az állatoknak. Új törvényjavaslatot nyújtunk be a kivétel eltörlésére.”

Frölich Róbert főrabbi a Jelennek elmondta, ő is a precedenstől tart, hogy majd másutt is erre hivatkozással tiltják be a rituális vágást. Nehezményezi továbbá, hogy szekuláris testület bírál felül vallási törvényt, és így a legfontosabb életfunkciótól, az evéstől fosztják meg a zsidókat, mohamedánokat, és a többi, speciális vágást igénylő vallások hívőit. Körülményes, de járható út lenne, ha összehívnának egy grémiumot, hogy akiket érint, azok hozzanak ilyen nagy horderejű döntést. „Hasonló zsidó testület összehívására durván ezer éve nem volt példa. Jelesül a világ minden tájáról kellene összehozni legalább 100 tekintélyes, nagy tudású rabbit. Más kérdés, hogy ez nem menne egyik napról a másikra és az se biztos, hogy képesek lennének köztes, kielégítő választ találni. És persze a testületbe meg kell hívni kádikat vagy imámokat is, hogy együtt jussanak megoldásra. Arra van példa, hogy a zsidóság alkalmazkodik a megváltozott, modern világhoz. Gondoljunk a sábesz idejére eső munkatilalomra, amely az ételek melegítésére is vonatkozik, ami az időzített melegítővel kiküszöbölhető úgy, hogy a klasszikus, tradicionális szabályrendszert nem hágjuk át.” Ezeknek az eszközöknek a beemelését a zsidó rituális hagyományba szintén tekintélyes rabbik engedélyezték – még ha egymástól olykor függetlenül is.

Gábor György vallásfilozófus lapunknak elmondta, hogy az Európai Bíróság ítéletével a vallási lelkiismereti szabadság sérül. Ő is úgy véli, hogy szekuláris intézmény nem hozhat döntést szakrális intézmény hagyományairól. Ugyanakkor a tudomány fejlődik, ismereteink az állatvilágról megváltoztak, az etológia új tudományág. „A mózesi törvények nyilvánvalóan nem láttak mindent előre. Amikor például egy izraeli űrhajóst fellőttek, tudós rabbinikus testület gondolkodott hosszan arról, miként felelhet meg a vallási előírásoknak, például mikor jön be a sábesz az űrben… A vallás magától értetődően konzervatív, hagyományőrző, de tény, hogy azok a vallások maradtak fenn, amelyek képesek voltak a mindenkori modernitással valamiképpen lépést tartani. Azoknál a monoteista vallásoknál, amelyek egy-egy szent könyvből indulnak ki, a zsidóság, a kereszténység vagy az iszlám, folyamatosan értelmezni kell, hiszen a szent könyvet Isten kinyilatkoztatott szavának tekintik. Ezért van az, hogy a zsidó hagyományban is a legmeghatározóbb műfaj a kommentár-irodalom, vagy a kereszténységnél az exegézis, vagyis újra és újra értelmezik a szövegeket, mert koronként máshogy fordulunk a szöveghez. Ezeket a vallásokat az tartja életben, hogy ismételten szembesülnek tanításaikkal és időnként korrekciókat tesznek meg az értelmezéseikben.” Az Európai Uniónak – Gábor György is úgy véli – azt kellett volna tennie, hogy meghív egy testületet, amelyre rábízza, hogy olyan megoldást találjon, amely nem sérti a vallási tradíciót, ám egyúttal megfelel a mai humánumnak, és amellyel nem sérülnek az állatok jogai.

 

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.