253 bátor ember címmel tett közzé érdekfeszítő elemzést a 21 Kutatóközpont, amelynek vezetője, Róna Dániel politológus, a Momentum tanácsadója. Az agytröszt munkatársai az előválasztáson induló jelöltek szociológiai karaktere mellett azzal foglalkoznak, melyek azok a körzetek, amelyek biztosabb, csekélyebb, vagy éppen semmilyen győzelmi esélyt sem kínálnak az ellenzéki jelöltek számára a tavaszi parlamenti választáson.

Ennek a jelentősége abban áll, hogy az előválasztáson győztes politikusok, akik az adott választókerületben az ellenzék közös jelöltjévé válnak, nagyon eltérő karakterű egyéni körzetben nyerik el az indulás jogát. Könnyen belátható, hogy az előválasztás lényegében bármelyik budapesti nyertese szinte máris kérvényezheti a képviselői igazolványt, míg mondjuk a csornai előválasztási siker parlamenti helyre váltásához körülbelül arra lenne szükség, hogy áprilisra megszűnjön a Fidesz. A miskolci körzetek előválasztási nyerteseinek jóval nagyobb esélyük nyílik arra, hogy nagy versenyben sikert arassanak tavasszal, mint annak az ellenzéki politikusnak, aki Cegléden vagy Keszthelyen vívja ki az indulás jogát.

Az a párt, amely „darabra” a legtöbb előválasztási egyéni kerületi győzelmet aratja, miközben persze büszke lehet az ellenzéki házi versenyben aratott sikerére, parlamenti választási esélyeit annak alapján számolhatja ki, hogy konkrétan mely körzetekben nyerte el a tavaszi indulás jogát.

A 21 Kutatóközpont munkatársai korábbi elemzésükben, a Csata előtt címet viselő 2020-as dolgozatban három kategóriába sorolták a 106 egyéni választókerületet a 2019-es európai parlamenti választási eredmények választókerületi bontása alapján, figyelembe véve a 2019-es önkormányzati választási eredményeket is. Az így adódó három kategória elnevezése önmagáért beszél: ellenzéki, billegő és kormánypárti. Az ellenzék által nagy eséllyel nyerhetőek közé harminc, az egyértelműen kormánypárti fölénnyel bírók közé negyvenkét körzet került, a maradék harmincnégyet sorolták a billegő kategóriába. Az elemzés készítői egyértelművé tették, hogy a billegő körzetekben dől el a parlamenti választás. Mandátumbecslésük alapján ugyanis az ellenzéknek összesen 55-58 körzetet kell megnyernie ahhoz, hogy parlamenti többségre tegyen szert. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az ellenzéknek a billegő körzetek nagy részét meg kell nyernie, az ide sorolt harmincnégyből 25-28-at. Igaz, mivel ezek a körzetek hasonló adottságúak, ami alatt azt kell érteni, hogy a legtöbbjük nagyobb városhoz kapcsolódik, így ezeket a közhangulat kedvező elmozdulása esetén tömegesen elhódíthatják – rosszabb esetben azonban tömegesen elveszíthetik. Mindenesetre az ellenzék számára az azért jó hír, hogy a küldetés teljesítése ennek alapján egyáltalán lehetséges.

Az viszont kedvezőtlen tényező, hogy az ellenzéknek országos szinten nem elég nyernie: ha nincs is szüksége földcsuszamlásszerű győzelemre, de meggyőző fölényt, 3,5-4 százalékpontos országos listás előnyt kell produkálnia ahhoz, hogy a választókerületek nagy részében megtörténjen az átbillenés.

A 21 Kutatóközpont mandátumbecslő modellje 300 ezer határon túli Fidesz-vokssal kalkulál, valamint a Fideszhez számít egy lojális nemzetiségi képviselőt is. További kiinduló feltételezés, hogy sem a Mi Hazánk, sem a Kétfarkú Kutya Párt nem kerül be a parlamentbe, bár ehhez az elemzők hozzáteszik azt is, hogy amennyiben mégis átlépné valamelyik az 5 százalékos küszöböt, azzal összesen 3-6 mandátumot vennének el a Fidesztől és az ellenzéki blokktól, mégpedig körülbelül ugyanakkora arányban. Az persze nem mindegy, hogy a kettő közül melyik párt lépi át esetleg a küszöböt, netán mindkettő, hiszen például a Kutyapárt elnöke az ellenzéki koalíció külső támogatását ajánlotta fel lapunknak adott nyilatkozatában. A Mi Hazánk viszont könnyen a Fidesz állkapcsai között találhatja magát, ha ezen múlna a kormányalakítás, és a párt talán jól is érezné ott magát. Nem magától értetődő tehát az a bevett vélekedés, amit például a DK miniszterelnök-jelöltje is osztott a Jelennek adott interjújában, hogy a Kutyapárt bekerülése ellenzéki mandátumokba kerülne – nagyjából ugyanannyi Fidesz-mandátumot is elégetne. A Kutyapárt kiesése esetén természetesen ezek a szavazatok elvesznek, de kérdés, hogy ezeket az ellenzék veszteségnek könyvelhetné-e el annyiból, hogy a kutyapárti szavazók nem is készültek az ellenzéki blokkra szavazni (ahogy a Fideszre sem), tehát eleve úgy kell számolnia az ellenzéknek, hogy a Kutyapárt nélkül produkáljon többséget.