Láng Zsuzsa Visszaadja a Damjanich utca 4.-et a Freeszfe Egyesület

Átvette új, Damjanich utcai épületének kulcsát Niedermüller Péter erzsébetvárosi polgármestertől a Freeszfe Egyesület. Az épületet az előző önkormányzat hosszas egyeztetés folyamán kifejezetten a Molnár Antal Zeneiskola részére, speciálisan kialakított zeneszobákkal, tetőtől-talpig felújította. Ők azonban hoppon maradtak. A Freeszfe most visszalépett.

Hangos vitát váltott ki az a sokaknak örömteli ünnepi aktus, amikor is Erzsébetváros polgármestere megható és lelkesítő szavakkal adta át a címben szereplő ház kulcsát a sokat üldöztetett Freeszfe Egyesület képviselőinek. Nem kellett sokáig várni, pár óra múlva már brutális balliberális erőszaktól zengett a sajtó, ugyanis a korábbi városvezetés a Molnár Antal Zeneiskolának újíttatta fel az épületet.

Volt itt minden: ármánnyal elbitorolt szent hely, a világhírnév melegágyának meggyalázása, zseniális művészeink alma materének elkótyavetyélése, ami elég nehezen értelmezhető annak tudatában, hogy

a most már patinásított falak között kirakatrendező tanoda működött néhány évtizedig, soha az életben nem volt zeneiskola, így aligha ebben a házban tanult zongorázni, szemben azzal, amit a kormánypártiak állítanak, Kocsis Zoltán és Presser Gábor.

A Freeszfe Egyesületet az egyetemet elhagyó oktatók és hallgatók közös munkájának folytatására hozták létre, az épület bérleti jogát a korábban megalakult Várkonyi Zoltán Alapítvány nyerte el. Mindenki számára elérhető, nyílt pályázatban. És úgy alakult, hogy a Várkonyi Zoltán Alapítvány volt az egyetlen pályázó.

Attól eltekintve, hogy nem sok jó emlékünk van az egypályázós pályázatok kimeneteléről, a kikiáltás pillanatában borítékolható nyertesek kilétéről, ebben az esetben érdemes szétszálazni az állami versus önkormányzati finanszírozási konstrukció gubancait. Vajon az mit jelenthet, hogy a zeneiskola eleve nem tudott volna pályázni, de a fenntartó minden további nélkül megtehette volna?

Egy állami iskola fenntartásával – elvileg – az önkormányzatnak dolga nincsen. Kivéve, ha önkormányzati épületekben üzemelnek, mert esetünkben például az állam és önkormányzat, illetve az üldözötteknek nyújtott menedék és hatszáz, hoppon maradt zenésznövendék közötti ellentét markánsan megnyilvánul.

A végtelenül szelíd Szemendri Gábor, a zeneiskola intézményvezetője tiszta szívvel mondja kamerába, hogy a sajtóból, de inkább jóakaró telefonálók révén tudta meg, hogy a Damjanich utca 4.-ben volt valami einstand.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!