Fóti Tamás Vörös Bécs, a legélhetőbb város

A bécsi tartományi választás nagy győztese az Osztrák Szocialista Párt lett, és koalíciós társa, a Zöldek is növelte voksait. Mégis, korántsem biztos, hogy folytatódik a 9 éve fennálló koalíció, a liberális NEOS is számba jöhet partnerként. Óriási fiaskó várt a szélsőjobboldali Szabadságpártra, az FPÖ-re, és katasztrofális vereséget könyvelt el az ugyanezen politikai mezőben szerveződő Team HC Strache is.

Ami nyárutói, kellemes biciklizésnek indult szombat délután a Duna holtága mentén Bécsben, az végül, ha rövid időre is, „munkalátogatássá” fajult. Egyszer csak megafon hangja törte meg a békés csendet, majd a fák takarásából a zajforrás is előbukkant, Heinz-Christian Strache kampányzárójába csöppentem. Két éve találkoztam vele személyesen utoljára, Sebastian Kurz kancellár oldalán, alkancellárként, kérdésemre válaszolva kelt ki a CEU ellen, nyugodtan lehetett volna fideszes sajtótájékoztatón is. Akkor politikai karrierje csúcsán az FPÖ elnöki székében, most gyűrötten. Az Ibiza-botrány (Jelen, 2020.06.15.) láthatóan súlyos nyomokat hagyott az arcán, egykori magabiztosságát fáradt, megkopott hang váltotta fel. Hallgatósága vagy 100 bécsiből állt, bőszen bólogattak az ismert panelekre. Éppen a migránsok által elvett óvodai férőhelyeket siratták, amikor a technika hirtelen csődöt mondott, ez már a mikrofonnak is sok volt, én meg szó szerint kereket oldottam. A szónok számára másnap, a bécsi tartományi választás eredménye hozta el a jeges zuhanyt. Korábban 10 százalékon állt közvélemény-kutatások szerint a Team HC Strache – Szövetség Ausztriáért, az FPÖ szakadárpártja, ehhez képest mélyen az 5 százalékos küszöb alatt végzett, nem jutott be a tartományi parlamentbe, így a városi közgyűlésbe, legfeljebb kerületi önkormányzati képviselő lehetne, de köszöni, abból nem kér, átengedte mandátumát kevésbé ambiciózus párttársának.

Az október 11-i bécsi tartományi választás másik nagy vesztese is Strachéhoz kötődik, egykori pártja, az FPÖ még negyedannyi voksot se kapott, mint öt éve. Akkor a 7 százalékos gyászos eredményt is a kései Ibiza-hatással magyarázták, hiszen hiába szabadultak meg a ballaszttól, a párt mai korifeusai ugyanazok, akik zenitjén istenítették egykori elnöküket.

A vártnál jobban szerepelt az Osztrák Szocialista Párt, az SPÖ. Michael Ludwig, a legjelentősebb osztrák tartomány főnökének, egyben a főváros polgármesterének széke nem volt veszélyben, Bécs hagyományosan vörösnek számít. 1945 óta mindig is szocialista kézben volt, legfeljebb a győzelem aránya változott, 60 és 39 százalék között ingadozott. Ehhez képest a mostani 41,6 százalék nem éppen elsöprő győzelem, de kétségkívül nem kell kiadnia kezéből a kormányrudat. Legutóbb, 2015-ben fő riválisa az FPÖ volt, hát most erről az oldalról nincs fenyegetve, bár érdekes, hogy az Osztrák Néppárt, az ÖVP 20,4 százaléka több mint duplája öt esztendővel ezelőtti eredményének.

Nem panaszkodhatnak a Zöldek sem, az előző 9,8 százalékot 14,8-re növelték, ami azért is figyelemre méltó, mert az országos politika a bécsi tartományban jobban érezteti hatását, és ezek szerint a szövetségi koalícióban való részvétele nem árnyékolta be itteni népszerűségét, a fővárosban most érte el történetének legjobb eredményét. Más kérdés, hogy Ludwig elégedetlen partnerével, s a kampányban sem erősítette meg, hogy nincs alternatívája együttesüknek. Az SPÖ általában sokallja a zöld közlekedéspolitikát, a belváros autómentesítését. A választási eredmények ismeretében pedig be is jelentette, hogy sorrendben a 7,5 százalékot elért liberális NEOS-szal, majd a Zöldekkel, és végül a Néppárttal tárgyal, célja, hogy november közepére felálljon az új tartományi vezetés. Mint nyilatkozta, izgalmas tárgyalásoknak néz elébe, mert mindhárom párt programjában vannak átfedések, ahogy ő fogalmazott, „közös halmazelemek”, a zöldekkel a környezetvédelem terén, a néppárttal gazdasági kérdésekben és a liberálisokkal az oktatáspolitikában tudnak könnyen szót érteni. A Néppárttal inkább udvariassági körnek számíthat az egyeztetés, az SPÖ-nél senki sem gondolja komolyan, hogy a „vöröszabáló” Sebastian Kurznak felajánlanák a koalíciót. Hatalomtechnikailag sokan a liberálisoknak adnak esélyt. A párt ugyan gyarapította mandátumai számát, de szerény mértékben, így követelései is könnyen leszerelhetőek. Míg korábban a neoliberális címke volt az együttműködés akadálya, mára ettől se nagyon tartanak, a NEOS időközben szociálisabb lett, például az iskolákban a hátrányos helyzetű diákokat 2025-ig laptoppal szerelné fel.

Nem titok, hogy Ludwig rosszul jön ki eddigi alpolgármesterével, Birgit Hebeinnel, aki a Zöldek számára vitán felül áll, hiszen mégiscsak vezetésével érték el eddigi legjobb eredményüket. A kampány korai szakaszában bejelentették, hogy céljuk a belváros, azaz az első kerület autómentesítése. Ez sok volt Ludwignak, nyíltan bírálta a tervet és populizmussal vádolta koalíciós partnerét. Majd tartva attól, hogy talán ez inkább visz, mint hoz szavazatot, a 62 oldalas szocialista programban célul tűzték ki, hogy néhány éven belül a bécsi bicikliutak arányát 10 százalékra növelik. Ezzel azonban inkább öngólt rúgtak, a szakértők hamar kimutatták, hogy ez csak 130-180 ezer parkolóhely feláldozásával történhetne meg. Nem mondhatni, hogy vitán felül állna egy másik kampányfogás, a városi közbeszerzéseknél a bécsi cégeket részesítenék előnyben. Alighanem perek özönét zúdítanák magukra, a diszkriminációt tiltó uniós versenyszabályokra joggal hivatkozna a hoppon maradt konkurencia.

A szocialisták jó szereplése nemcsak a sok évtizedes politikai kötődés miatt volt borítékolható, de azért is, mert vezetésének tényleg sikerült valami egyedit produkálnia. Bécset tíz esztendeje minden évben 256 világváros közül a legélhetőbbnek választják, gazdasági, társadalmi és politikai klímája, egészségügyi ellátása, környezeti feltételei, tömegközlekedési hálózata, kulturális választéka, szabadidős kínálata alapján.

Kérdés, vajon az országos politikában lesznek-e következményei a bécsi tartományi választásnak. Ha Ludwig inkább a liberálisokat választja, azzal érdekes kísérletnek ágyazhat meg. Sikerük esetén bizonyíthatja, hogy életképes lehet a balra forduló liberálisokkal a kormányzás, akár szövetségi szinten is. A bécsi Zöldek pedig tovább éleznék ellentétüket a párt országos vezetésével, akár őket tennék meg bűnbaknak, hogy kikerülnek a bécsi tartományi kormányból. Már eddig is voltak kritikus hangok arról, hogy az országos politikában túlságosan alárendelt a szerepük, szükségtelen kompromisszumokra kényszerültek, feladták alapelveiket.

Feltűnően sokan maradtak távol a választási urnáktól. Míg öt éve 300 ezren nem éltek jogukkal, idén 438 ezer volt a számuk, közülük mintegy negyedmillió „újrázott”. Elemzések szerint az egykori FPÖ-sök közül 100 ezren döntöttek úgy, hogy büntetik pártjukat, egyúttal viszont nem is szavaztak más pártra. Amúgy az FPÖ kudarcából profitált a két nagy párt, az FPÖ korábbi szavazói közül 32 ezren voksoltak az SPÖ-re, 42 ezren az ÖVP-re.

És honnan jött a 24 000 szavazó, akik Strache új pártját választották? Nem meglepetés, hogy legnagyobb számban az FPÖ-ből, 17 ezren szavaztak neki bizalmat, háromezren az SPÖ-től fordultak el, és 4000 nem-szavazót tudott maga mellé állítani.

Az öt százalékos küszöb következtében viszont közel 10 százaléknyi választó képviselet nélkül maradt az önkormányzatokban, ők a kispártokra voksoltak, többek közt a polgárpukkasztó Sörpártra vagy az antikapitalista LINKS-re.

Akárkit is választ az SPÖ koalíciós partnernek, a kihívás adott, úrrá lenni a COVID kihívásán, mind az egészségügyben, mind a foglalkoztatottságban, és természetesen megfelelni a bécsiek elvárásának, vagyis újra elnyerni a világ legélhetőbb városának címét.

 

 

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.