Ami nyárutói, kellemes biciklizésnek indult szombat délután a Duna holtága mentén Bécsben, az végül, ha rövid időre is, „munkalátogatássá” fajult. Egyszer csak megafon hangja törte meg a békés csendet, majd a fák takarásából a zajforrás is előbukkant, Heinz-Christian Strache kampányzárójába csöppentem. Két éve találkoztam vele személyesen utoljára, Sebastian Kurz kancellár oldalán, alkancellárként, kérdésemre válaszolva kelt ki a CEU ellen, nyugodtan lehetett volna fideszes sajtótájékoztatón is. Akkor politikai karrierje csúcsán az FPÖ elnöki székében, most gyűrötten. Az Ibiza-botrány (Jelen, 2020.06.15.) láthatóan súlyos nyomokat hagyott az arcán, egykori magabiztosságát fáradt, megkopott hang váltotta fel. Hallgatósága vagy 100 bécsiből állt, bőszen bólogattak az ismert panelekre. Éppen a migránsok által elvett óvodai férőhelyeket siratták, amikor a technika hirtelen csődöt mondott, ez már a mikrofonnak is sok volt, én meg szó szerint kereket oldottam. A szónok számára másnap, a bécsi tartományi választás eredménye hozta el a jeges zuhanyt. Korábban 10 százalékon állt közvélemény-kutatások szerint a Team HC Strache – Szövetség Ausztriáért, az FPÖ szakadárpártja, ehhez képest mélyen az 5 százalékos küszöb alatt végzett, nem jutott be a tartományi parlamentbe, így a városi közgyűlésbe, legfeljebb kerületi önkormányzati képviselő lehetne, de köszöni, abból nem kér, átengedte mandátumát kevésbé ambiciózus párttársának.

Az október 11-i bécsi tartományi választás másik nagy vesztese is Strachéhoz kötődik, egykori pártja, az FPÖ még negyedannyi voksot se kapott, mint öt éve. Akkor a 7 százalékos gyászos eredményt is a kései Ibiza-hatással magyarázták, hiszen hiába szabadultak meg a ballaszttól, a párt mai korifeusai ugyanazok, akik zenitjén istenítették egykori elnöküket.

A vártnál jobban szerepelt az Osztrák Szocialista Párt, az SPÖ. Michael Ludwig, a legjelentősebb osztrák tartomány főnökének, egyben a főváros polgármesterének széke nem volt veszélyben, Bécs hagyományosan vörösnek számít. 1945 óta mindig is szocialista kézben volt, legfeljebb a győzelem aránya változott, 60 és 39 százalék között ingadozott. Ehhez képest a mostani 41,6 százalék nem éppen elsöprő győzelem, de kétségkívül nem kell kiadnia kezéből a kormányrudat. Legutóbb, 2015-ben fő riválisa az FPÖ volt, hát most erről az oldalról nincs fenyegetve, bár érdekes, hogy az Osztrák Néppárt, az ÖVP 20,4 százaléka több mint duplája öt esztendővel ezelőtti eredményének.

Nem panaszkodhatnak a Zöldek sem, az előző 9,8 százalékot 14,8-re növelték, ami azért is figyelemre méltó, mert az országos politika a bécsi tartományban jobban érezteti hatását, és ezek szerint a szövetségi koalícióban való részvétele nem árnyékolta be itteni népszerűségét, a fővárosban most érte el történetének legjobb eredményét. Más kérdés, hogy Ludwig elégedetlen partnerével, s a kampányban sem erősítette meg, hogy nincs alternatívája együttesüknek. Az SPÖ általában sokallja a zöld közlekedéspolitikát, a belváros autómentesítését. A választási eredmények ismeretében pedig be is jelentette, hogy sorrendben a 7,5 százalékot elért liberális NEOS-szal, majd a Zöldekkel, és végül a Néppárttal tárgyal, célja, hogy november közepére felálljon az új tartományi vezetés. Mint nyilatkozta, izgalmas tárgyalásoknak néz elébe, mert mindhárom párt programjában vannak átfedések, ahogy ő fogalmazott, „közös halmazelemek”, a zöldekkel a környezetvédelem terén, a néppárttal gazdasági kérdésekben és a liberálisokkal az oktatáspolitikában tudnak könnyen szót érteni. A Néppárttal inkább udvariassági körnek számíthat az egyeztetés, az SPÖ-nél senki sem gondolja komolyan, hogy a „vöröszabáló” Sebastian Kurznak felajánlanák a koalíciót. Hatalomtechnikailag sokan a liberálisoknak adnak esélyt. A párt ugyan gyarapította mandátumai számát, de szerény mértékben, így követelései is könnyen leszerelhetőek. Míg korábban a neoliberális címke volt az együttműködés akadálya, mára ettől se nagyon tartanak, a NEOS időközben szociálisabb lett, például az iskolákban a hátrányos helyzetű diákokat 2025-ig laptoppal szerelné fel.