Zsiday Viktor: a jelenlegi válság nem lesz annyira mély, hogy megrengesse Európát

Lakner Zoltán | 2022.10.13. 17:26

Olvasási idő kb. 11 perc

A Jelen hetilap idén ősszel is folytatja a német Friedrich Ebert Alapítvány (FES) magyarországi irodájával és a Political Capitallal (PC) korábban elkezdett együttműködését. Az október 5-én tartott, Lesz-e földcsuszamlás Európában? című rendezvényünkön Berkes Rudolf ismertette a PC tanulmányát, amely szerint nem mutatkoznak szélsőjobboldali áttörés jelei az EU-ban a válság közepette sem. Ezt megerősítette a panelbeszélgetésben résztvevő Bíró-Nagy András politológus, a Policy Solutions igazgatója is. Zsiday Viktor közgazdász, a Citadella Alap kezelője szintén azon az állásponton volt, hogy habár recesszió várható az európai gazdaságban, ez nem lesz olyan mély és tartós, amely kataklizmaszerű politikai változásoknak ágyazna meg. 

A Political Capital tanulmánya sorra vette az európai országokban 2021-2022-ben lezajló választásokat és kormányválságokat. Ezek alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a politikai változások egyrészt nem is mindig vezettek szélsőséges erők hatalomra jutásához, másrészt nem is egy európai trendbe illeszkednek, sokkal inkább a helyi feszültségek ottani politikai sajátosságai és az európai válságok hatásai adódtak össze valamilyen formában. S bár a legnehezebb időszak, 2022-2023 tele még előttünk áll, a most elérhető európai közvélemény-kutatási adatokból a PC arra jutott, hogy a jelenlegi válságra adott válasz, az orosz agresszió miatt hozott európai szankciók támogatottsága továbbra is fennáll, az európai intézményekbe vetett bizalom pedig kifejezetten erősnek mondható.

A panelbeszélgetés során Bíró-Nagy András fel is hívta a figyelmet arra, hogy az uniós politikák közvéleménybeli, illetve a tagállami kormányok együttműködése szintjén kifejeződő támogatottsága magyar fülnek bizonyára furcsának tűnhet, hiszen nálunk az uniós politikák folyton a kormányzati bírálatok kereszttüzében állnak. Csakhogy ez valójában kivétel a 27 tagállam körében. Bár sokféle vita zajlik Európa-szerte a közös politikák mikéntjéről, és megfogalmazódnak aggodalmak arra vonatkozóan, hogy az energiaárak és az általános infláció miatti megélhetési nehézségek elkoptatják-e e politikák társadalmi bázisát, egyelőre az európai közvélemény többsége az EU-s lépések mögött áll.

Ez azért is bír nagy jelentőséggel, mert nem csupán az Oroszországgal szembeni, 2022 tavasza óta több hullámban bevezetett szankciók megítélése a kérdés. Ahogy Zsiday Viktor fogalmazott, 2020 tavasza, vagyis a pandémia óta a háborús gazdaság állapotai jellemzi a kontinenst, vagyis kiesik a termelőerők egy része, a javak egy részét „jegyrendszerben” nyújtják, azaz a kormányzat finanszíroz egy meghatározott fogyasztási szintet, miközben a fogyasztás egy része pedig hiányzik. Az infláció már az oroszok elleni szankciók bevezetését megelőzően emelkedni kezdett, de az, amit Zsiday Viktor az EU és Oroszország közötti gazdasági háborúnak nevezett, nyilvánvalóan tovább növelte ezeket a nehézségeket.

Ez még akkor is igaz, ha Zsiday Viktor szerint ennek az árát Európának érdekében áll megfizetnie, és ily módon túljutni ezen az időszakon.

Zsiday Viktor arról is beszélt, hogy az EU-s össztermék 4 százalékát teszi ki a megemelkedett gázárak finanszírozása, holott ez az arány korábban csak 0,5 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy a gázárra fordított pénz miatt minden országban kevesebb forrás jut minden másra, és nehéz elosztási kérdésként merül fel, hogyan osszák el a hiányt a társadalmi és gazdasági szereplők között. A magyar helyzet annyiból különleges, hogy jelenleg nem 4, hanem 12 százalékot tesz ki a nemzeti összterméken belül a gázvásárlás finanszírozása, mivel Magyarországon a nemzeti jövedelem is viszonylag alacsony uniós szinten, továbbá nagy a gázkitettség és azon belül hatalmas az orosz gáz részaránya. „Túl nagy szelet hiányzik a tortából”, ahogyan Zsiday Viktor fogalmazott, „nagyon sok pénz hiányzik a magyar gazdaságból”, ez az oka annak, hogy nem képzelhető el fájdalommentes megoldás.

Magyarországnak ebben a helyzetben minden korábbinál nagyobb szüksége van az uniós pénzekre, már csak amiatt is, hogy euró áramoljon az országba, amiből finanszírozható egyebek mellett a gázvásárlás is.

A jegybanki devizatartalék szintje, ha nem is veszélyesen alacsony, de hagy maga után kívánnivalót. Emellett, az uniós pénzek érkezése a pénzpiaci bizalom megerősítése szempontjából is meghatározó lenne, és úgyszintén fontos a beruházások finanszírozhatósága, hogy azok felpörgessék a gazdasági növekedést.

Zsiday Viktor szerint a meghatározó piaci várakozás az, hogy Magyarországra érkeznek majd uniós források, de szakaszosan. Bíró-Nagy András ez ügyben azon az állásponton volt, hogy az Európai Bizottság és a magyar kormány közötti megegyezés egy megállapodáshoz közeli helyzetet hozott létre. Az illetékes uniós biztosok mintha mind gyakrabban fejeznék ki megelégedettségüket a magyar parlament által elfogadott korrupcióellenes törvényekkel kapcsolatban, annak ellenére, hogy tisztában lehetnek vele, mennyire nem jelentenek ezek teljeskörű megoldást a jogállami és korrupciós problémákra.

Az uniós politikában otthonosan mozgó Bíró-Nagy András azonban úgy érzékeli, az európai színtéren sokan vannak, akik túl akarnak lenni a magyar problémán – legalábbis egy időre, mert tudják, hogy az orbáni politika által támasztott nehézségekkel újra és újra szembetalálkoznak majd. Ám, túl azon, hogy az uniós szereplőknek „púp a hátukon” a magyar kérdés, az is a megfontolások része, hogy számos egyéb gondja közepette az EU-nak nem érdeke, hogy a magyar gazdaságot és költségvetést a jelenleginél is súlyosabb nehézségek sújtsák. Bíró-Nagy András szerint az is elképzelhető, hogy a sokat emlegetett uniós „mérföldkövek” gyakorlata inkább lesz nyomonkövetés, vagyis a már lehívott pénzek felhasználásának ellenőrzése, mintsem teljesítéshez kötött utalás.

E prognózis annak ellenére tűnik valószínűnek Bíró-Nagy András számára, hogy az uniós színtéren túlnyomó többségben vannak azok, akik „menthetetlenül rossz véleménnyel vannak” a magyar politikai berendezkedésről. Egyúttal azonban azzal számolnak, hogy belátható ideig továbbra is Orbán fogja képviselni Magyarországot, így tehát vele kénytelenek valamiféle megegyezésre jutni.

A Policy Solutions igazgatója azt is megjegyezte, hogy bár az EU számos, soha korábban nem látott közös politikai erőfeszítést tett az elmúlt években, a jogállamisági eszközrendszer az a terület, ahol a leggyengébb az uniós válságkezelés teljesítménye.

Mindez persze azt is jelenti, hogy más területeken komoly együttműködési sikerek könyvelhetők el. Így például az uniós vakcinabeszerzés ügyében – ami azért is különleges Bíró-Nagy András szerint, mivel az EU-nak nincs közös egészségügyi politikája –, valamint a helyreállítási alap (RRF) létrehozásában. Magyarország számára a helyreállítási pénzek egy része el is veszhet 2022 végén, ha addig nem születik megállapodás az Európai Bizottsággal, miközben a járvány és a gazdasági válság által erősen sújtott dél-európai tagállamok mostanra már el is kezdték a nekik jutó tetemes támogatások felhasználását. Az RRF azért is kiemelkedően fontos közös uniós eredmény, mert jelzi, hogy a válságkezelés módszere a 2008-2013 között jellemző megszorításhoz képest sokkal gyorsabbá és progresszívebbé is vált.

Zsiday Viktor arra hívta fel a figyelmet, hogy időközben szoros pénzügyi összefonódás is létrejött az uniós tagállamok között. Egyfelől, közös európai kötvénykibocsátás fedezi a helyreállítási alap forrásait. Másfelől, ami ennél talán kevésbé közismert, az EU-tagállamok által tulajdonolt Európai Központi Bank (EKB) egyre nagyobb szerepet vállal a tagállamok államadósságának finanszírozásából. Az uniós országok lényegében keresztbe birtokolják egymás államadósságát, ami nagyon erős egymásra utaltsághoz vezet.

Egy ilyen sokrétű összefonódás szinte megelőlegezi a további közös uniós politikák kialakulását, míg az ellentétes folyamat, az EU szétesése mindenki számára rendkívül bonyolult helyzetet eredményezne.

Zsiday Viktor szerint ez csak akkor lenne elképzelhető, ha valami egészen drámai, országok sorát egyszerre érintő politikai változás söpörne végig a kontinensen. Nem vitatva, hogy a jelenlegi helyzet sok bajt hoz Európának, Zsiday Viktor úgy véli, a recesszió összességében nem lesz annyira tartós és annyira mély, hogy például az 1933-ashoz hasonló módon rengesse meg a gazdasági és politikai alapokat. Várakozása szerint a gázárak, ha nem is gyorsan, de három-négy év alatt visszaeshetnek a korábbi szintre, és emiatt, valamint a bázishatások miatt az infláció is enyhülni fog. Mindeközben persze az adósságszint is emelkedni fog, a válság költségeinek elosztásában ugyanis az egyik módszer a jövő megterhelése, ami általános megoldás a háborús gazdasági helyzetek kezelése során.

Az európai politikai változások esélyeivel kapcsolatban Bíró-Nagy András nem számít szélsőjobboldali áttörése az előttünk álló évben. Egész egyszerűen nem lesz annyi, ilyen eshetőséget magában hordozó parlamenti választás a kontinensen 2023-ban, hogy abból trend alakulhasson ki. Attól sem tart, hogy az Európa-párti erők kétharmados európai parlamenti többsége veszélyben forogna 2024-ben. Bíró-Nagy András szerint a szeptemberi olaszországi választás volt és marad is a szélsőjobboldal kiemelkedő európai sikere. Másutt inkább arra lehet számítani, hogy Svédországhoz hasonlóan a jobbközép és a szélsőjobboldal együttműködése révén növekedhet az utóbbiak befolyása a kormánypolitikára. Ilyen fejleményekre 2023-ban Spanyolországban és Finnországban lehet számítani, ha ezekben az országokban a jelenleg kormányzó baloldal alulmarad a soron következő választásokon.

Az Oroszországgal szembeni szankciók fennmaradásának kulcsszereplője – mint sok más ügyben is – a német szövetségi kormány. Bíró-Nagy András arról is beszélt, hogy az orosz erőfeszítések kiváltképp arra irányulnak, hogy a német közvélemény és döntéshozók elszántságát aláássák, de mind Bíró-Nagy András, mind a Political Capital tanulmánya szerint ebben eddig nem jártak sikerrel. A közös uniós politikákat illetően viszont úgy vélekedett a Policy Solutions igazgatója, hogy a bevált közös mechanizmusokat nem fogják félretenni az uniós és tagállami döntéshozók, különösen, mivel ezek nem is követelnek teljes egyetértésre épülő uniós alapszerződés-módosításokat. Ahogy Zsiday Viktor fogalmazott, „összeláncolták magukat” az uniós országok, a közös politikákat illetően innen csak előre vezet út.

Még több olvasnivaló a témában.
Ez is érdekelheti még

Orbán Viktor történelmi bűne lenne az uniós pénzek elvesztése

Tóth Ákos

Kizárólag Orbán Viktor és az általa működtetett rendszer hibája az, ha Magyarország elesik akár egyetlen, neki járó eurótól is – mondja lapunknak Cseh Katalin, aki szerint van esély annak elérésére, hogy a jövőben az eddigieknél nagyobb arányban érkezzenek közvetlen források Brüsszelből a településekhez, civil szervezetekhez. A Momentum EP-képviselőjével az ellenzék helyzetéről és a Momentum jövőjéről is beszélgettünk.

Elolvasom

Hogyan emeljük a benzinárat 33 százalékkal, politikai kockázat nélkül?

Vető Balázs

2021. november 15. óta volt érvényben Magyarországon az üzemanyag árakat maximalizáló szabály. Bár többször szűkült a jogosultak köre, de a magyar autósok többsége 480 forintért juthatott hozzá a benzinhez vagy a gázolajhoz. Mármint, ha éppen lehetett kapni. 2022 utolsó negyedévében egyre gyakrabban hallhattunk arról, hogy a kutak jelentős részén nem lehet hatósági áras üzemanyagot kapni. December első napjainak egyik vezető híre pedig már az volt, hogy szinte sehol nincs nemhogy hatósági áras üzemanyag, de semmilyen más típus sem. A legtöbb szakértő szerint a hiányt az árszabályozás okozza. Hogyan lehet ezt a helyzetet megoldani úgy, hogy az Orbán-kormány felelőssége fel se merüljön?

Elolvasom
Keresés