A csapból is zene folyik, de pénz a zenészeknek nem

A popelőadók 2020-ban nem sok pénzt kerestek, pedig a zene nem szűnt meg. A világjárvány miatt viszont gyakorlatilag leállt a koncertezés, az egyéb bevételeik pedig szolidak maradtak. A zenészek minden korábbinál nagyobb számban döbbentek rá arra, hogy a streamelésből mennyire kevés a jussuk, miközben a stream-szolgáltatók és a kiadók jól járnak a 21. századi zeneterjesztéssel. A tarthatatlan állapot most komoly reform előtt áll.

A zene a világjárvány idején is nagy segítségére volt az emberiségnek, energiát, hitet adott. Igen ám, de akik előállítják ezt, a zenészek, énekesek, dalszerzők 2020 márciusa óta a világjárvány nagy vesztesei közé tartoznak. A tömegrendezvények az elsők között álltak le és az élet újbóli normalizálódása után az utolsóként indulnak majd újra. Koncert, fesztivál és táncos szórakozási lehetőség gyakorlatilag több mint egy éve nincs. Pedig a zenészek legnagyobb bevételi forrását a fellépések adják a 21. században. Mi maradt? Miből kereshettek pénzt azok, akik hangszereket szólaltatnak meg, vagy a hangjukat hallatják?

A streamelésből. Abból, ami a 2010-es években a zeneipar megmentője, legnagyobb csodája, a digitális zene korszakának zeneterjesztési módja. Egyáltalán nem új dolog, hiszen tíz éve folyamatosan egyre nagyobb teret nyer, ma már uralkodó abban, hogyan hallgatunk zenét, de a korszakra jellemző módon még csak magyar szót, vagy magyaros átírást sem találtunk ki rá. Streamelés, stream, streaming, amit a stream-szolgáltatókon keresztül „folyatunk”, azaz hallgatunk. Spotify, Apple Music, Deezer, YouTube Music, Pandora, Amazon Music és a többi. Adatátviteli eljárás, amihez nem kell letöltenünk a tartalmat. Lényegében olyasmi, mint a rádió, amelyen mi választhatjuk ki, mi szóljon. És folyamszerűen jön belőle a zene (meg persze a film is, hiszen a Netflix és társai szintén ezen az elven működnek).

De hogyan lett ez a zeneipar egyik legnagyobb bevételi forrása? Íme, egy nagyon rövid zenészbevétel-történelem. Kezdetben kották eladásából jött a pénz, aztán a fizikai kiadványokból, lemezekből, kazettákból, cd-kből dőlt a lé és persze a jogdíjakból. Később feljött a merch-eladás is a bevételi listán (újabb magyar kifejezés nélküli terület: kiegészítők, pólók, bögrék és egyéb bizbaszok). Na és persze a koncertezés is mindig kiemelkedő gázsit jelentett. Csak aztán a lemezkiadók kapzsisága bedöntötte az iparágat. A kilencvenes években a fillérekből előállított cd-t sokezer forintért árulták, a lemezipar bevételei évről évre csúcsot döntöttek, de a vásárlók rájöttek, hogy át vannak verve. Elterjedtek a számítógépek, velük megjelent a digitális zene újabb vívmánya, az mp3 és a nagyon olcsó cd-másolás – annyi is lett a fizikai kiadványok piacának. Eleinte úgy tűnt, hogy a kalózkodást a digitális letöltés nevű átverés vissza tudja szorítani, de aztán az emberek arra is rájöttek, hogy minek fizessenek valami immateriális dologért majdnem annyit, amennyiért nézegethetnék is a lemezeket a polcon. A digitális letöltés egy idő után elveszik az mp3-lejátszók, a telefonok vagy a számítógépek bugyraiban. Ekkor, a kétezres évek végén lépett színre a streamelés, a Spotify és társai ellenállhatatlan ajánlatot tettek a zenehallgatók felé. Felkínálták a világ összes zenéjét (ez nyilván jókora túlzás, a mai napig közel sincs ott minden, főleg, ha régebbi magyar zenét keresünk), le se kell tölteni azokat, hanem gombnyomásra elindul bármi – egy hónapig mindössze egyetlen, csillogó, fekete lemez áráért, itthon pedig még kevesebb pénzért. A hülyének is megéri. A streamelés 2012-ben már évi egymilliárd dolláros bevételt generált a zeneiparnak. 2017-ben már nagyobb szeletet vett ki a tortából, mint a fizikai eladás, azóta pedig folyamatosan egyre növekszik, ma már egyértelműen ez a rögzített zene messze legnagyobb bevételi forrása, 2020-ban 13,4 milliárd dollárt termelt. A zenészek tehát megnyugodhattak, gondolná egy laikus, a koncertekért nagyobb gázsikat kapnak, mint korábban bármikor, a fizikai hanghordozók visszaesése miatti bevételkiesést pedig akkor ez az izé pótolja.

Na, itt a bökkenő. A stream ugyanis egyelőre nem teszi ezt. Egy zenésznek a pandémia előtt valóban a koncertekből származott a legnagyobb bevétele, aztán a jogdíjakból (szerzői jog, rádiós, tévés lejátszások után járó jogdíjak, plusz sync: amikor filmekhez, reklámokhoz adják el a dalaikat stb.), a merch-ből (pólók és a többi), szerényen a fizikai eladásokból (elvégre a cd-k visszaesésével szemben a vinyl-lemezek újra egyre nagyobb számban fogynak) és a végén még kaptak néhány gombot a streamelés miatt is. Jó, ez persze túlzás, de nagyjából mégis ez volt a helyzet. A világ teljes leállása viszont kiiktatta a koncertezést és az abból származó tetemes bevételt is. Mi maradt? A jogdíjak, például a streambevételek után. A popzenészek már évek óta hangoztatják, hogy ebből minimális hasznuk származik, de a koncertek kiesése rádöbbentette őket arra, hogy ez tényleg mennyire így van. És ha négy-öt éve ez a rögzített zene legnagyobb bevételt generáló ága, akkor nekik miért nem jut belőle tisztességesen? Ez a felháborodás jutott el egy év alatt odáig, hogy most a brit popzenészek elitje, Paul McCartneytól Kate Bush-on át a Led Zeppelin tagjaiig cselekedni kezdtek. Április végén 156 prominens popsztár írt alá egy Boris Johnson brit miniszterelnöknek címzett nyílt levelet, amelyben azt kérik, hogy módosítsák a modern korral lépést nem tartó 1988-as szerzői jogi törvényt, ami alapján a streamelés is hasonló módon termelne bevételt az alkotóknak, ahogyan a rádiós játszások után kell jogdíjat fizetni. Ezzel nyilván a szerzők járnának jól, a tortából nagyon nagyot hasító lemezkiadók meg rosszul. McCartneyéket teljes mellszélességgel támogatja a brit zenészszakszervezet. A dalszerzők Ivors Academy nevű szervezete pedig a lemezcégeket szólítja fel, hogy osszák meg extraprofitjukat.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!