zene

A gépezeten kívül: Anthony Roth Costanzo

Horeczky Krisztina | 2022.04.27. 17:32

Olvasási idő kb. 17 perc

„Az élet rövid, az opera hosszú” – utánozta ­Anthony Roth Costanzo a neves énektanárát, Joan Patenaude-Yarnellt, akivel kamaszkora óta dolgozik együtt. Az amerikai kontratenor április 7-én lépett föl a Müpában a Bartók Tavasz keretében, a Vashegyi György vezette Orfeo Zenekarral. Händel és Gluck művei után utolsó ráadásként Gershwintől énekelte el a The Man I Love-ot, a capella – volt jelentéstartalma. Az operaénekes, színész, producer mostanra ért rendhagyó pályája csúcsára.

Szólóalbumát, az ARC Glass/Handel-t 2018-ban jelölték Grammy-díjra. Eddigi legátütőbb színpadi sikere Ehnaton fáraó címszerepe Philip Glass 1983-as operájában, az ­Akhnatenban. Phelim McDermott brit rendező szemkápráztató mesterműve – akrobatákkal, zsonglőrökkel ‒ az Angol Nemzeti Opera és a Los Angeles-i Opera ­koprodukciójában készült 2016-ban, majd 2019-ben újította föl a New York-i Metropolitan Operaház (Met). Élő moziközvetítésük jóvoltából több mint 70 ország 2200 vetítőhelyén is láthatták a nézők, és a pandémia idején ez volt az egyik legkedveltebb, ingyenes streamingtartalmuk.

Az Akhnaten áprilisban elnyerte a legjobb operafelvétel Grammy-díját. A (mega)produkcióhoz kötődik a Met történetének első meztelen férfialakítása: a kétnemű fáraó szerepében delejes Costanzo pőrén, teljesen legyantázva, kidolgozott testtel érkezik a deszkákra. 2019-ben választotta meg Az év hangjának hazája legrégebbi klasszikus zenei magazinja, a Musical America. 2020-ban díjazta az amerikai Opera News magazin és megkapta a Met Beverly Sills-díját is. „Händel meghatározott, Glass megváltoztatott” – mondja. Azonban a nyíltan meleg művész önismereti és szakmai útján a legfontosabb állomás együttműködése az amerikai Justin Vivian Bond ‒ született Stanley Huffman Bond III ‒ transznemű kabaréművész, (sanzon)énekes-­dalszerző, színésszel.

Az underground ellenkultúrát képviselő, szőke, sudár, mély-althangú díva roppant dekoratív, elegáns, kissé hűvös modorú, éles eszű, a humora lehengerlő. Az elitkultúrához tartozó, nála több mint egy fejjel alacsonyabb, kicsi, karcsú, ­sötétbarna Costanzo sármosan fiús, és olyan hangfekvésben énekel, mint egy mezzoszoprán. Szeretik mondogatni, hogy a Bika jegyében születtek: az idén negyvenéves Costanzo május 8-án, a tizenkilenc évvel korosabb Bond 9-én. Fölvillanyozó lemezük, az Only an Octave Apart (Csak egy oktáv különbség) januárban jelent meg a Deccánál, azonos című show-jukat ünnepli a kritika és a publikum.

Anthony Roth Costanzo a magyar-zsidó ­Susan Roth és a dél-olasz katolikus Philip Costanzo ­pszichológusprofesszorok házasságából született az észak-karolinai Durhamben. Emlékei szerint kapcsolata a magyar örökségével az alkalmanként elfogyasztott csirkepaprikásra, és a gyerekszobája hálójában a komódra helyezett, miniatűr Liszt-mellszoborra korlátozódott. Hatévesen kezdett el zongorázni; jól játszott hallás után, de nem volt hajlandó kottát olvasni. Tanárnője, a tajvani Pei-Fen Liu azt javasolta, énekelje el a lapról a hangokat, mielőtt eljátszaná őket. Így derült ki, mennyire szeret énekelni. Liu ismertette meg a Gershwin-dalokkal is, eztán fedezte föl magának Ella Fitzgeraldot. Szobájába kuckózva órákig hallgatta a lemezeit, szótagonként ismételte a scat-éneklését, igyekezve kifürkészni, „hogyan szövi varázsát”.

Nyolcévesen felhagyott a zongorázással, hogy énekesként mutassa meg magát. Első meghallgatásán Gershwintől adta elő a Summertime-ot. Tizenegy éves korára több mint egy tucat musicalben lépett föl a helyi és állami teátrumokban, majd közölte a szüleivel, hogy most már „igazi” színházat szeretne csinálni. Felváltva kísérték el a New York-i szereplőválogatásokra, ő állta a repülőjegyeket a kereseteiből. Két évig volt „­Broadway baby”, hivatásszerűen művelve a zenés színházat. Szerepelt a Broadway országos turnéin is, például a Falsettosban, az A Christmas Carolban, és a showbiznisz-sztár Marie Osmonddal A muzsika hangjában. Háttérénekese volt Michael Jacksonnak és az Olsen ikreknek is.

Tizenhárom évesen kapta meg Miles szerepét Benjamin Britten A csavar fordul egyet című operájában a New Jersey-i Operafesztiválon; ekkor jegyezte el magát a műfajjal. Jelezték, hogy már nem ­szopránfiú, hanem kontratenor. A hangfajjal kapcsolatos tévhiteket cáfolva gyakran mondja, hogy az nem fiziológiai ritkaság következménye. Amúgy Britten az első operaszerző, aki kontratenorra komponált: a hangfaj úttörőjének, a brit Alfred Dellernek írta meg Oberont az 1960-as Szentivánéji álomban. A majd ezt a szerepet is eléneklő Costanzo 1996-ban Luciano Pavarotti énekversenyének a gálaestjén a Pásztorfiú a Toscából, egy színpadon a Cavaradossit éneklő Pavarottival a philadelphiai Zeneakadémián.

Nézőként az első operaélménye a Met mára klasszikus, 1998-as Mozart-produkciója, a Figaro házassága, Bryn Terfellel, Renée Fleminggel és Cecilia Bartolival. Okkal eshetett erre a választása: az évben mutatták be James Ivory filmjét, az Író és hős-t (A Soldier’s Daughter Never Cries), amelynek epizódszerepében énekelte el a fönti műből Cherubino áriáját, a Voi che sapeté-t. A forgatás során jött rá, hogy mindenekelőtt színész; a zenés színházi tapasztalata mellett nagyban ez, a pompás előadóművészi/színészi képessége határozza meg a viszonyát az operához is.

Magna cum laude végzett a Princeton Egyetemen 2004-ben, mesterdiplomáját a Manhattan School of Music-on szerezte. Ezt követően – feltörekvő művészként ‒ diagnosztizálták pajzsmirigyrákkal. Számolt azzal, hogy elveszítheti a hangját, és készen állt arra, hogy producerként valósítsa meg az elképzeléseit. Két műtét után, a fölépülését követően megnyerte az alábbi énekversenyeket: az Opera Index Vocal Competitiont 2008-ban, a Met National Auditionst 2009-ben, és a Plácido Domingo Operaliát 2012-ben. Nem ismer (el) kitaposott utat. Azt vallja, kevés, hogy az operaénekes jól énekli a szerepét: kreatívnak és hajtóerőnek kell lenni. A magas művészetet délibábnak tartja, amelyet beleng a baljóslatúság légköre.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Fizess elő a Jelen online cikkeire,
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában

Kormos Lili

Hiába trükközik a KSH, az emberek 100 százalékos inflációt érzékelnek

Csak a kenyér több, mint 60 százalékkal drágult

Szabó Brigitta

Láng Zsuzsa

Cser-Palkovics András: Kulcskérdés, hogy megjöjjenek az EU-s pénzek

Energiacsúcs összehívását és a fűtési szezon végéig ársapka bevezetését kérik a kormánytól az önkormányzatok.

Tóth Ákos

Ónody-Molnár Dóra

Kvótát a magyar cigányságnak!

A faj szó átírását kezdeményezik a magyar joganyagban az Ámbédkar Technikum vezetői

Ónody-Molnár Dóra

Paul a pult mögött

McCartney, 3, 2, 1.

Benedek Szabolcs

Árnyékkormány angol és magyar módra

Őfelsége leghűségesebb ellenzéke

Szabó Barnabás

Mindenki hazaárulója

Eckhardt Tibor (1888-1972)

Révész Sándor

Vásárhelyi Mária

Ipsos: A magyarok tartanak a legjobban az áremelkedéstől

Többen hibáztatják a háborút, mint a kormányt

Lakner Zoltán

Lakner Zoltán

Tamás Ervin 

Folytatódik Iványi Gáborék zaklatása

A BM-ben nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb

Ónody-Molnár Dóra

Baljós tanévkezdés

Csak irracionális racionalizálás képzelhető el

Ónody-Molnár Dóra

Keresés