A hallgatás terei

Belinszky Anna | 2020.06.04. 14:30

Címkék:

zene zenekar

Olvasási idő kb. 7 perc

Egy szimfonikus zenekar zenészei némán állnak az üres koncertterem színpadán. Véget ért a koncert, kezdődhetne a taps – ha lenne bárki a nézőtéren, aki tapsolhatna. A megszokott rítusok nem működnek, a karmester és a koncertmester kézfogásának, a zenészek közti elismerő vállveregetésnek, ölelésnek most nincs helye. A zenészek és a karmester is megrendültek, és mi, nézők otthon, az élő közvetítést figyelve osztozhatunk a megrendültségükben. Kísérteties a taps helyén maradt csend, mégis van valami felemelő abban, ahogy ez a csend a hangversenyteremtől a nappalinkig elér.

A járványügyi veszélyhelyzet első napjaiban több együttes is adott a hallgatókat kizárva nagyzenekari koncerteket. Ez az átmeneti állapot nem tartott sokáig, az üres koncerttermek már jelezték, hogy most egy jelentős ideig a zenének is más terekben kell otthonra és hallgatókra találnia. Miközben sorra érkeztek a hírek az elmaradó kulturális eseményekről, egyre több művész és intézmény tudatta a közönségével, hogy a megváltozott körülmények ellenére sem hagyja őket zene nélkül. A kereslet komolyságát mutatja például, hogy alig néhány hét alatt több mint százezer tagot számláló közösséggé nőtte ki magát az Élő közvetítések koronavírus idején nevű Facebook-csoport, ahol napról napra otthonról nézhető előadások tucatjait osztják meg egymással az érdeklődők. A Novotny Anna és Varga Judit moderálásával működő csoport nemcsak az otthon maradt közönség kulturális éhségét képes csillapítani, de azt is szemlélteti, hogyan válhat az elsőre igencsak magányos tevékenységnek tűnő otthoni zenehallgatásból közösségi tapasztalat.

Rögtön egy közösségben találjuk magunkat akkor, ha másokkal együtt, egy időben csatlakozunk egy élő közvetítés hallgatóságához. Hiába nem vagyunk egy helyen, az itt és most mégis megfoghatóvá, átélhetővé válhat. A közös figyelem megteremtésének az online térben is számos eszköze lehet, ilyenek például a zene különböző mozzanataira rávilágító kommentek, melyek egyre több koncertközvetítést kísérnek. De elégséges feltétele a közös figyelemnek az is, ha egyszerűen csak tudjuk, hogy van kivel osztoznunk a zenehallgatás élményében. Lehet, hogy az otthoni tér az elmélyültebb, közvetlenebb zenehallgatásban segít minket, ugyanakkor nehezebbé is teheti, hogy elszakadjunk a hétköznapoktól, és igazán átadjuk magunkat egy koncert sodrásának. A közvetítések nézőiként mintha egy kísérlet részeseivé is válnánk: kipróbálhatjuk, milyen új terekbe tudjuk beengedni az életünkben a zenét, és tesztelhetjük, vajon képesek vagyunk-e a bezártságban is megteremteni vagy tovább éltetni a zenehallgatáshoz kapcsolódó rituáléinkat.

komolyzene, zenekar
 

A közelmúltban több kutatás is foglalkozott azzal, hogy különböző streaming-szolgáltatók adatainak segítségével elemezzék, hogyan változnak a zenehallgatási szokásaink a koronavírus-járvány ideje alatt. Több vizsgálat is arra a következtetésre jutott, hogy a többség most még inkább a megszokott, jól ismert zenéihez fordul, és kevésbé nyitott az újdonságokra. Érhető módon felértékelődnek a személyes jelentéssel bíró, fontos emlékeinkhez kapcsolódó zenék, amelyek olyan epizódjait juttatják eszünkbe az éltünknek, amelyekre – egyedül vagy másokkal közösen – szívesen gondolunk vissza. Ezt az emlékezést indítják be azok az archív felvételek is, amelyek most minden korábbinál nagyobb számban érhetők el különböző koncerttermek, operaházak, együttesek honlapjain. Sokan a közönséget bevonva döntik el, milyen felvételeiket tegyék elérhetővé adott időre – olyan meghatározó intézmények is indítanak a témában szavazásokat, mint a Metropolitan Opera.

„Zenére szükség van, ilyenkor még inkább.” Fischer Iván lényegre törő kijelentése jellemzi azt is, ahogyan a hazai szimfonikus zenekarok reagálnak a járvánnyal együtt járó kihívásokra. A teljesség igénye nélkül néhány példa: a Budapesti Fesztiválzenekar Karanténestek címmel közvetít kamarakoncerteket; az Óbudai Danubia Zenekar a Tavaszi szél felvételével mutatta be, hogyan alkothatnak a zenekari szólamok a home office-ból is egységet; a MÁV Szimfonikus Zenekar autói pedig az utcákat járva, „nyiss ablakot a zenének” felkiáltással játsszanak felvételről klasszikus zenét a legváltozatosabb közönségnek. A Zeneakadémia a párizsi és a lyoni Conservatoire közös kezdeményezéséhez csatlakozott azzal, hogy vállalta, erkélykoncertek keretében minden héten egy újabb oktatója szólaltatja meg Charpentier Te Deumjának sokak által ismert prelúdiumát.

Először a világhálót elárasztó olaszországi felvételeken láthattuk, milyen erővel bír a zene, ha kiengedjük a karanténból. A járvány elleni küzdelem szimbólumaivá váltak

azok a videók, amelyek megmutatják, hogyan teremthet kapcsolatot az egymástól elszigetelt emberek között egy jól ismert dal vagy gyakorlatilag bármilyen, szívvel-lélekkel előadott zene. A videókon háztetőn ülő gitárosokat, nyitott ablaknál zenélő csellistákat, fuvolistákat, zongoristákat, erkélyen álló énekeseket és még sok-sok más művészt láthatunk. Olyan zenészeket, akik ha csak kis időre is, de képesek elfeledtetni velünk a szigorúbb valóságot és elhitetni, hogy „minden rendben lesz”. A flash mobok gyakran túllépnek a hallgatás terein, és aktív részvételre biztatnak: a spontán szerveződött zenekarok játékához fakanálon vagy serpenyőn játszó amatőrök is csatlakozhatnak. De hangadás nélkül, figyelmes hallgatóként is éppúgy erőt meríthetünk és erőt adhatunk egymásnak a zenén keresztül.

Akár egy online élő közvetítés közönségéhez csatlakozunk, akár egy személyesen vagy virtuálisan jelenlévő családtagunkkal vagy barátunkkal hallgatunk meg közösen egy számunkra fontos zenét, akár az ablakunkban állva tapsoljuk meg a szomszéd erkélyen harmonikázó fiút, valami olyasmit teszünk, ami a zene legalapvetőbb funkcióihoz visz közel minket. Ha hagyjuk, hogy működni kezdjen bennünk, nemcsak a saját érzelmeinkre és hangulatunkra lehetünk hatással, de erősíthetjük társas kapcsolatainkat, kisebb és nagyobb közösségeinket is. Miért is ne tehetnénk még élőbbé a hallgatás tereit?

 

Még több olvasnivaló a témában.

A gyűlöletkeltő propaganda ellenére nőtt az LMBTQ emberek elfogadása

Petike Áron

Egyre többen merik felvállalni meleg és transznemű identitásukat Magyarországon, és velük kapcsolatban a társadalmi elfogadottság is növekvőben van a Medián tavaly decemberben végzett felmérése szerint. A 2022. áprilisi népszavazási kampány meleg- és transzellenes propagandája, valamint a kormány manipulatív kérdéseire leadott több mint három és fél millió támogató válasz (nem szavazat) ellenére a magyar társadalom jelentős része számára a melegek társadalmi jelenléte és elfogadása a hétköznapok részévé vált.

Elolvasom

Isteni San Diego

Hegyi Iván

Szép telei voltak Tóth Zoltánnak a 2010-es években. A San Diego Sockers 2011 februárjában visszavonultatta 1-es számú mezét, majd 2014 januárjában beválasztották az Indoor Soccer Hall of Fame-be. Kaliforniai klubja szerint ő volt „az amerikai teremfutball legjobb kapusa”. Itthon egyszer játszott a válogatottban és 33 első osztályú mérkőzésen az Újpest csapatában – nagypályán –, majd 1979 augusztusában, alig huszonhárom évesen, a szabad világba szökött.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Tátrai Annamária: Szerintem a közmunka is megbélyegző

Tóth Ákos

Hatalmas vállalkozás eredményeit tette közzé Tátrai Annamária statisztikus, szociológus a Tárki által jegyzett Társadalmi Riport 2022 című kötetben. A tanulmányában megrajzolta Magyarország szegénységi térképét, s becsléseket tett a szegénységben, illetve a súlyos anyagi nélkülözésben élők arányára az egyes járásokban. Úgy tűnik mintha a kormány lemondott volna a legszegényebb településeken élőkről. A kutatóval beszélgettünk.

Elolvasom
Keresés