Katona Klári A jelenlét ereje

Láttam őt meztelenül, kívül-belül kendőzetlenül, állig felöltözve, sminktelenül, rituális fürdés és zarándoklat közben. Láttam őt a Kínai Nagy Falon céllal gyalogolni. Figyelmet kapni New York lüktető városának sietős lakóitól a Modern Művészetek Múzeumának egyik termében, hol pirosba, hol feketébe, hol hófehérbe öltözve, a mozdulatlansághoz közelítőn. Láttam megközelíthetetlennek tudott vízesés alatt állva, meditálva, láncokkal kikötve, szelíd tekintettel a fiatalságnak üzenve, pengével megvágott, vérző nyakkal, tekintetéhez illő, selymes fényű, egyoldalra rendezett dús hajfonattal, arcán átkúszó kígyóval, legördülő könnycseppekkel, volt szerelme váratlan felbukkanásától fegyelmezettségéből kizökkenve, mozdulatlanságát felülírva, érintést adva-kérve, a mozdulatlanságba visszalépve. Láttam egyszerűnek, természetesnek, bátornak, érthetetlennek, extravagánsnak, szenvedőnek, békésnek, megérintettnek.

Marina Abramović performance artist. Művész. Ezt tanulta meg először önmagáról – így emlékszik. Aki önkifejezéséhez a testét választotta. Alapeszközként. Ecset, kő, véső helyett. Művészi megnyilvánulásának középpontjába témaként önmagát helyezve. A kijelölt céllal feltett kérdésre adott legpontosabb válasz megfogalmazása érdekében. Élőben. Megismételhetetlenül.

A performansz – mint alkotói módszer – középpontjában mindig az „én” áll. A „performer” a létrehozó, az előadó, a véghezvitelhez, a teljesítményhez, a kivitelezéshez önmagát használja. Élőkép – mondanám. Élőkép manifesztáció. Talán azért jut ez így eszembe, mert a műfaj kialakításával megnyilvánulásaikhoz alapvetően képzőművészek szándékozták saját határaikat tágítani. S mert az előadóművészet elemei óhatatlanul megmutatkozásuk részeivé lettek, hamar a színházhoz hasonlítják. Az első dolgok egyike azonban, amit Marina Abramović tisztáz, amikor több megértést kíván adni a performance művészet body art ágának: semmi köze a színházhoz. Hisz az előadó ott a kifejezéshez más bőrébe bújik. A kés, a vér, a pisztoly, a csók abban a játéktérben sosem lesz igazi. Az ő műfajában viszont tudhatjuk: mindig az.

Body art. A test művészetének gyakorlása. Félelem nélkül. Ez egyben a megvalósítás egyik alapfeltétele. Mert bármilyen furcsa, vannak írott szabályai is a gyakorta extremitásokba hajlások mentén zajló kivitelezéseknek. Az például, hogy a létrehozás közben ne gondoljanak magára a véghezvitelre, a kivitelezésre. Emellett fenn kell tudni tartani az erőltetettség nélküliséget és vele a személyes hatékonyságba vetett hitet. S közben a személyes kontroll érzetének folyamatosságát élni. Összetett erőpróba. Így is, úgy is. Szerintem a nézőknek is.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!