Láng Zsuzsa Alkalmasnak tartja-e vajon a kurátor Rátóti a jelölt Rátótit a rektorságra?

A pályázat lezárult, felejtse el!

Most, hogy a megadott határidőig egyetlen aspiráns, nevezetesen Rátóti Zoltán adta be jelentkezését a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektori pozíciójára kiírt pályázatra, hamarosan szimbolikusan is lezárul az intézmény modellváltási folyamata.

Akció

A hírt a Színház- és Filmművészetért Alapítvány röpítette világgá, megnyugtatva mindenkit: az egyetem szenátusa a megadott feltételeknek megfelelően meghallgatja a pályázót, értékeli a pályamunkáját és javaslatot tesz a fenntartó kuratóriuma felé, mely testület 2022 január 18-ig hozza meg a döntést.

A finnyásabb olvasók felhőtlen örömét némiképpen beárnyékolhatta az a tény, hogy a Jászai ­Mari-díjas, kiváló- és érdemes művész színész, rendező, korábban kaposvári színigazgató, jelenleg maga is tagja annak a kuratóriumnak, amely a rektori kinevezéséről dönt.

Lehetne, persze, tovább kötözködni, és naivan afelől érdeklődni, hogy vajon milyen tudományos fokozatok szegélyezhették eme, amúgy látványosan felfelé ívelő egyetemi karrier útját, és azt firtatni, ugyan milyen „megadott feltételeknek” kell megfelelnie a jelöltnek ahhoz, hogy megszavazza saját kinevezését, de nem volna sok értelme. Ahogyan annak sem, hogy azon mélázzon a szakma és a közönség: etikailag kifogásolható-e, hogy e kuratórium elnöke, Vidnyánszky Attila, egyebek között annak a Nemzeti Színháznak az igazgatója, amelynek Rátóti Zoltán is tagja.

Megboldogult Csurka István örökérvényű igazságát, amely szerint a szakértelemre hivatkozni csak ócska bolsevik trükk, nagyjából a rendszerváltás óta ízlelgetjük, és ugyan azóta is a torkunkon akad, talán nem lenne korai szembenézni a tényekkel.

Nincs az a PhD, doktori iskola, disszertáció, habitálás, amely elsőbbséget élvez a lojalitással szemben, a „nemzeti értékrend” melletti bátor kiállás sokkal rövidebb idő alatt hozza meg a gyümölcsét, esetünkben (nagy valószínűséggel) a rektori kinevezést. De be kell látnunk, hogy a szorgos munkát így sem lehet megúszni.

Hiszen a jelölt már a kuratóriumi tagság vállalásával hitet tett a hatalom mellett, és ezt azonnal jól artikulált mondatokban meg is fogalmazta, pedig akkor még látótávolságban sem volt sem választás, sem kampány: „Az európai út, ami liberális útnak tűnik, nem vezet sehova. Kimondhatjuk, hogy út a semmibe. És ennek a veszélye áll fenn most. Úgyhogy én riadót fújnék a jóérzésű emberek felé, akik fel tudják mérni ezeket a nehézségeket, hogy menjenek el szavazni, és szavazzanak a Fideszre.”

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!