Láng Zsuzsa Alkalmasnak tartja-e vajon a kurátor Rátóti a jelölt Rátótit a rektorságra?

A pályázat lezárult, felejtse el!

Most, hogy a megadott határidőig egyetlen aspiráns, nevezetesen Rátóti Zoltán adta be jelentkezését a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektori pozíciójára kiírt pályázatra, hamarosan szimbolikusan is lezárul az intézmény modellváltási folyamata.

Akció

A hírt a Színház- és Filmművészetért Alapítvány röpítette világgá, megnyugtatva mindenkit: az egyetem szenátusa a megadott feltételeknek megfelelően meghallgatja a pályázót, értékeli a pályamunkáját és javaslatot tesz a fenntartó kuratóriuma felé, mely testület 2022 január 18-ig hozza meg a döntést.

A finnyásabb olvasók felhőtlen örömét némiképpen beárnyékolhatta az a tény, hogy a Jászai ­Mari-díjas, kiváló- és érdemes művész színész, rendező, korábban kaposvári színigazgató, jelenleg maga is tagja annak a kuratóriumnak, amely a rektori kinevezéséről dönt.

Lehetne, persze, tovább kötözködni, és naivan afelől érdeklődni, hogy vajon milyen tudományos fokozatok szegélyezhették eme, amúgy látványosan felfelé ívelő egyetemi karrier útját, és azt firtatni, ugyan milyen „megadott feltételeknek” kell megfelelnie a jelöltnek ahhoz, hogy megszavazza saját kinevezését, de nem volna sok értelme. Ahogyan annak sem, hogy azon mélázzon a szakma és a közönség: etikailag kifogásolható-e, hogy e kuratórium elnöke, Vidnyánszky Attila, egyebek között annak a Nemzeti Színháznak az igazgatója, amelynek Rátóti Zoltán is tagja.

Megboldogult Csurka István örökérvényű igazságát, amely szerint a szakértelemre hivatkozni csak ócska bolsevik trükk, nagyjából a rendszerváltás óta ízlelgetjük, és ugyan azóta is a torkunkon akad, talán nem lenne korai szembenézni a tényekkel.

Nincs az a PhD, doktori iskola, disszertáció, habitálás, amely elsőbbséget élvez a lojalitással szemben, a „nemzeti értékrend” melletti bátor kiállás sokkal rövidebb idő alatt hozza meg a gyümölcsét, esetünkben (nagy valószínűséggel) a rektori kinevezést. De be kell látnunk, hogy a szorgos munkát így sem lehet megúszni.

Hiszen a jelölt már a kuratóriumi tagság vállalásával hitet tett a hatalom mellett, és ezt azonnal jól artikulált mondatokban meg is fogalmazta, pedig akkor még látótávolságban sem volt sem választás, sem kampány: „Az európai út, ami liberális útnak tűnik, nem vezet sehova. Kimondhatjuk, hogy út a semmibe. És ennek a veszélye áll fenn most. Úgyhogy én riadót fújnék a jóérzésű emberek felé, akik fel tudják mérni ezeket a nehézségeket, hogy menjenek el szavazni, és szavazzanak a Fideszre.”

Ez így azért kevés lett volna 2020 őszén, mivel akkor már egy másik klasszikus idézet szerint nem azt kell figyelnünk, mit mond valaki, hanem azt, hogy mit cselekszik – ezért mondandója nyomatékaként Rátóti Zoltán el is rendelte az oktatás felfüggesztését a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és alighanem a nemzeti-keresztény értékrend képviseletében mondta el Kápolnásnyéken gróf Apponyi Albert trianoni védőbeszédét is – gróf Apponyi Albert szobrának avatása alkalmával.

Nem mintha nem lenne tök mindegy, hogy mi a neve az új rektornak – már az is kedves figyelmesség, hogy nem Világi Oszkár, a szlovák Slovnaft vezérigazgatója, a dunaszerdahelyi DAC tulajdonosa, vagy Bacsa György, a MOL-csoport Stratégiai Operáció és Üzletfejlesztés ügyvezető igazgatója pályázta meg e tudományos posztot –, a lényeg az, hogy amikor felszáll a füst, abban a pillanatban véget ér az egyetem modellváltásának folyamata.

A kormány szerint ugyan ez az egyik legfontosabb nemzetépítési program, a valóságban viszont nem más, mint az alapítványoknak átadott vagyon és az ingatlanok jól szervezett einstandja. Az SZFE bedarálása, a párbeszéd minden formájának ­kompromisszumképtelen elutasítása, az intézmény kivéreztetése, ellehetetlenítése a leendő rektor szerint csakis a #freeszfe fantazmagóriája, és kizárólag magát okolhatja azért, hogy hosszas ellenállással ellenszegült a jobbító szándéknak, arról nem is beszélve, hogy az új tulajdonosnak, amelyik ekkora arculatváltást finanszíroz mint fenntartó, joga van hozzá, hogy saját maga határozza meg a kuratórium tagjainak névsorát, erre a törvény ad felhatalmazást neki.

Ami a Vas utcai legendás épületet, illetve az Ódry Színpad bezárását illeti, Rátóti Zoltán őszintén sajnálja a történteket, hiszen őt is szép emlékek kötötték a helyhez, de mindenki beláthatja, az egyetemfoglalás után már nem maradhatott Thália felszentelt temploma.

A határidő lejártával mindenkit arra figyelmeztetünk, hogy már ne jelentkezzen a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektori pozíciójára, mert késő.

A pályázat lezárult, felejtse el!

És vele együtt felejtse el egy időre az alapítványokba kényszerített egyetemek autonómiáját, politikamentes működését, önrendelkezési jogát is.

Egy demokratikus választás utáni szabad országban szabad lesz az egyetem is.

És akkor egy másik kuratórium írja ki az új pályázatot – kis szerencsével már nem a saját tagjai számára.

A gép forog, az alkotó pihen

Be van fejezve a nagy mű, igen.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.