A zsidó konyha varázslatosan hétköznapi világa

Kormos Lili | 2022.10.14. 17:07

Címkék:

gasztronómia

Olvasási idő kb. 5 perc

Horváth Ilona még mindig a kezdő háziasszonyok védőszentje, de sok víz lefolyt a Dunán azóta, hogy alapműve 1955-ben először megjelent. A szakácskönyvek reneszánszukat élik, a legnépszerűbbek azok, amelyek mernek többek lenni puszta receptgyűjteménynél. Válaszoljanak bár speciális igényekre, reagáljanak a legújabb trendekre vagy a merészkedjenek a szépirodalom mezejére, minél egyedibb annál jobb. Élmény a szemnek, a szájnak, de még az agynak is. Sőt, talán a léleknek is.

Rubin Eszter írt már szakácskönyvet, olyan igazit, gyulladáscsökkentő vagy épp a hisztamin intoleranciával kompatibilis receptekkel, és írt regényeket is, olyan igaziakat. Utóbbiakban ráadásul kivétel nélkül mindig nagy szerepet kapott a gasztronómia. Rubin hősei időről időre sütnek, főznek, legyen szó lüktető kelt tésztáról, házilekvárról vagy épp grillezett karfiolszeletekről, az ízek, az ételek, az illatok legalább olyan fontosak az életükben, mint a család vagy épp a szerelmek.

Mindezek után csupán idő kérdése volt, hogy mikor találkozik a kettő egy könyvben. A Barhesz, a Bagel, az Árnyékkert vagy a Minek szenved, aki nem bírja magukban hordozták a lehetőséget, hogy egy nap a bennük fel-felbukkanó receptek önálló életre keljenek, és saját könyvet alkossanak.

A Mit esztek ti otthon, mannát? ­– irodalmi szakácskönyv, egy mesét egy recept követ, amitől az egésznek van valami beavatás jellege. Nem azt mondom, hogy feltétlenül kezdőknek ajánlott könyv, bár azt sem, hogy lelkes indulók számára kivitelezhetetlen, évtizedes rutint kívánó receptek ezek. A beavatást számomra egész más dimenzióban idézi fel a könyv. Olvasva a recepteket és a novellákat, felrémlett előttem anya és lánya vagy a nagymama és az unokája, ahogy az egyik ölébe vonja a másikat, mesél neki egyet, majd kézenfogva kivezeti a konyhába és azt mondja, gyere süssünk kalácsot, csináljunk bagelt reggelire. Az a szép, kicsit titkos, és a kiváltságos kevesek számára ismerős folyamat elevenedik meg, ahogy csöndben, figyelve öröklődik a tudás. Ahogy anélkül áll rá a kéz egy mozdulatra, egy mennyiségre, a száj egy ízre, hogy különösebb felhajtást kerítenénk hozzá.

Mert hát főzni végtelenül egyszerű, de nagyon is misztikus valami. Egyszerű, hiszen lépésről lépésre le van írva a receptben, hogy miből mennyi kell, mit hány fokra kell állítani, és a lépéseket betartva, jó eséllyel ott lesz a finom végeredmény. Emellett varázslatos is, mert recept ide vagy oda, mi teremtjük meg a saját ízeinket, mert az ételekhez történetek tartoznak, mert egy levest, egy süteményt nem lehet akármilyen tányérból enni. Bizonyos ételek körülményektől függetlenül képesek felidézni az otthont, mások pedig csak otthon esnek jól igazán.

Rubin Eszternek a zsidó konyha által inspirált receptjei ebben az egyszerre varázslatos, és teljesen hétköznapi világban kavarognak, teltek, fűszeresek, illatosak, a természetes fényben, szabadtéren készült fotók pedig máris főzésre csábítanak. A babka, bagel, különböző saláták, vagy épp a töltött, sült fogások közt lapozgatva kedvünk támad ruganyos kelttésztát gyúrni, megszagolni a kezünket egy csokor friss zöldfűszer felszeletelése után, vagy épp hagyni, hogy az otthonunkat betöltse a fűszerek, a zöldségek, a gondosan válogatott hozzávalók összeolvadásának illata.

Ha már otthon. Persze, ahányan vagyunk, annyi definíciója létezik. Ki helyhez köti, ki érzésekhez, más személyfüggő dolognak tartja. Számomra az otthon érzést ételek, ízek, és illatok is meg tudják teremteni.  Sőt, sokat elárul nekem egy otthonról, hogy a benne élők mit és hogyan esznek. Ezek a receptek egy zajos, meleg, hol nevetéstől, hol sírástól hangos otthon képévé állnak össze. Ahol néha nem könnyű együtt, néha tartani kell a másikat, máskor pedig teljes a harmónia, de ahol mégis egésszé tudunk összeállni. Ahol a különböző lelkek épp úgy tudnak harmóniát alkotni, mint az eltérő ízek, színek, textúrák egy jól megkomponált ételben.

Erre a fajta biztonságra pedig most talán nagyobb szükségünk van, mint bármikor. Igen, akár az illúziójára is. Persze nem mondom, jelen körülmények között elkészíteni, nyomdába küldeni és kiadni egy gazdagon illusztrált, több mint ötszáz oldalas szakácskönyvet, az aztán olyan, mint tizenkilencre lapot húzni. A tény, hogy mindezek dacára mégis megjelenik, maga az optimizmus, de költőibben szólva, mondhatnám úgyis, hogy a remény.

A remény, hogy nem csak túlélésre játszunk, hanem jól vagy legalábbis jobban szeretnénk élni, annak a reménye is, hogy ezért tenni is hajlandóak vagyunk. A cselekvés pedig kezdődhetne gondoskodással, a gondoskodás pedig lehetne az otthon maga. Ahol várnak minket szeretettel, jó szóval, és egy tál étellel, ha úgy van.

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés