Katona Klári Áldott áldatlanság

Annyira nem mindegy, hogy valakiről ki beszél nekünk, miért és hogyan. Főleg, ha megkérdőjelezhetetlen nagyságról van szó. A mesélők miértjei, mozgatói egészen más képeket tárhatnak lényéről elénk. Amihez a fogadó oldalon szinte gondolkodás nélkül adjuk hozzá saját képzeletünk asszociációit, fel nem ismert színeitől megfosztva vagy átszínezve a képet. Azonnal szebbé vagy csúnyábbá téve egy nem is ismert valóságot.

Valaki másét.

Miért mesélünk másról, másokról? Tanulságul? Önmagunk helyességének igazolásául?

Vagy hogy a megélni való vágyak, bátorság, kitartás, kivételes teljesítmények híján a lehetségesről így álmodozzunk? A magunk jobb értését remélve? Még az is lehet. Egy biztos, nem mindegy, kiről, miről és ki mesél. Szóljon az bármilyen megtörtént eseményről, igazolhatónak tartott tényről, emberről, családról, nemzetről, népcsoportról, pórnépről, vezérről. Igazi nagyságról. Szórakoztatónak tartható városi legendává torzulhat bármely nagyság, a történelem meghamisításává a legszentebb ügyek.

Nurejev élete izgalmas mesélni való. Három éve a Morris testvérpár, Jacqui és David egy dokumentumfilmben, Ralph Finnes – szinte velük egyidőben – játékfilmben, rendezőként mesélt róla. A világhírű kulturális fenoménné lett orosz balett táncos története magában hordja a balett, az önkény, kelet és nyugat harcainak kiszámíthatatlan fordulatait. Ahogy történetének része az érzékeny szálak mentén egymásba fonódó politikai és kulturális érdekviszony-változások. Nem mindegy, ki beszél róla.

Nem számítottam arra, hogy a dokumentumfilmben Sir Yehudi Menuhin beszél majd saját Nurejev-megéléseiről. A két ember élete pedig egy ponton összeért. A hegedűművész alapvetően nem a találkozásuk miatt értette őt. „Párduc. Párducember, Emberi párduc, Super Human”, mondta azután, hogy megismerte. Így jellemezve a táncos különlegességét, akiről azt gondolta, hogy az emberi adottságok feletti magasságokig jutott. Kerestem, hogyan találkozhattak, mert a filmből nem derült ki. Onnan mást tudtam meg. Azt, hogy elsősorban az orosz lét tökéletes érzékelése miatt értette őt. Ez mindenképpen része kellett, hogy legyen annak is, amit találtam.

1964-ben az angliai Bath Fesztivál fénypontja egy Bartók műre, a Sonata for Solo Violin modern hangjaira koreografált pas de deux volt. Margot Fonteyn és Nurejev táncolta Yehudi Menuhin, a fesztivál akkori igazgatójának játékára. Persze, hogy értette őt a hegedűvirtuóz. A litván-zsidó gyökerekkel Amerikában született fenomén a másikat. Akit a Vlagyivosztokba tartó, tizenkét napon át zötykölődő vonat ötödik osztályán hozott világra az anyja. Ott, a vagonban, valahol a Bajkál-tó magasságában. Tatárként. Tatár muszlimként. Onnan indult minden. Onnan indulva kellett meghódítania a tudást, hogy műfaja és saját magaslataihoz érjen. Hogyne értette volna minden mozdulatát a nehéz, orosz sors ismeretében, amit ő úgy látott, mint ami „hó és vér közepette, szinte béklyóval a földhöz és az élet problémáihoz láncolva zajlott évszázadokon át.” A lencsével a napfényből összegyűjtött irányított fény átégető hatását, a lángralobbantás képességét látja az univerzum átsűrűsödését magukon áteresztő nagyszerű oroszokban, akik művészként, erejük teljében, ekként lobbantják lángra önmagukat, a közönséget. Nem mindegy, tényleg nem mindegy, ki beszél valakiről.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!