Április utolsó napján jelent meg a minősítéssel nem rendelkező színházi szervezetek idei működési támogatásáról szóló pályázat eredménye, ami sokakat meglepett. Az EMMI a tavaly őszi önkormányzati választás után ugyanis csendben megváltoztatta a pályázat módját. A kulturális szervezetek csak február közepén szembesültek azzal, hogy – minden magyarázat nélkül – a pályázatokat két csoportra osztották: budapestiekre és vidékiekre.

Első ránézésre majdnem mindenkinek jutott pénz, de górcső alá véve az elosztás módját, találni jó néhány furcsaságot.

Az egyik nagy vesztes a szegedi MASZK. A társadalomkritikus előadások meghívásáról is ismert, az ország legnagyobb alternatív színházi fesztiválját, az idén harminc évesThealtert is szervező egyesület tavaly még 21 és fél milliós támogatást kapott, idén közel 28 millió forintra pályáztak, de ennek a negyedét, mindössze 7 milliót kaptak az EMMI-től.

– Semmilyen indoklás nem jutott el hozzánk, hogy miért csak a tavalyi támogatás egyharmadát ítélte meg idén a kuratórium, miközben 2019-ben minden korábbinál több programot szerveztünk, és több néző is látta a produkcióinkat – mondja Balog József, a MASZK Egyesület elnöke.

Kétség kívül furcsa, hogy miközben a MASZK 7 millió forintot, a Szegedi Szabadtéri Játékok pedig 10 millió forintot kapott, addig a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza 49 milliót – az egész mezőnyben a legtöbbet. A Gömböc Fesztivált és Pálinka Mustrát is szervező színház honlapján található beszámoló szerint tavaly egész évben összesen 13 ezren látogatták az előadásaikat és programjaikat, szemben a Szegedi Szabadtéri Játékok 80 ezres nézőszámával, vagy a nemzetközi produkcióknak is helyet adó, teltházas előadásokat Szegedre vonzó Thealterrel.

Kisvárdán tavaly akadt olyan stúdiószínházi előadás is, amelyre összesen tízen voltak kíváncsiak, a leglátogatottabb produkciót háromezren nézték meg, ez Szikora Róbert és az R-GO koncertje volt. Ezzel szemben tavaly, a 29. Thealter Fesztiválon 9 nap alatt, 9 helyszínen 30 produkciót mutattak be, Csehországból, Szlovákiából, Szlovéniából és Romániából is érkeztek Szegedre alkotócsoportok.

De a fesztivál pénzügyi háttere már akkor sem állt gránitszilárdságú lábakon. Az év közben megítélt TAO-pótló támogatásokból ugyanis a MASZK Egyesület két részletben mindössze 5 millió forinttal részesedett, miközben a szomszédvár, Mórahalom speciális színházi igényeinek kielégítésére és lovas színházi produkciókra összesen 180 millióval.

– Nem találok arra szakmai magyarázatot, hogy egy szomszédos településen, ahol a befogadószínházi vagy kortárs színházi munkának, menedzselésnek nincs hagyománya, több tucatszor annyi pénzt lehet minderre fordítani, mint nálunk. Lehet, hogy mi tévedünk, és a lovas színházi egzotikum és így értékesebb, mint a színház jelent is megszólító, kritikus megnyilvánulásai – mondja Balog József.

Tavaly több mint százan jelentkeztek a Thealterre. Az idei felhívásra pedig még ennél is többen: 140-en töltötték ki a jelentkezési lapot, és ezek csak a hazai csoportok. A szervezők a harmincadik, jubileumi fesztiválra ki is választottak 30+10, ütősnek tűnő produkciót, és elkezdtek egyeztetni a július végi, augusztus eleji időpontokra.

Hogy mi lesz az idén, lesz-e végül harmincadik Thealter?

– Eddig úgy tűnt, kevés a pénz, ráadásul nem is lehet fesztivált csinálni a járvány miatt. Ebből lassan már csak az maradt, hogy kevés a pénz. Bízunk még egy fesztiváltámogató pályázat eredményében, ami egyelőre a „halasztott” kategóriába került, de úgy tudjuk, hamarosan döntenek. Ehhez most kell kimondanunk, hogy az eredeti időpontban, eredeti koncepcióval rendezzük meg a fesztivált – válaszolja Balog

Csak hát a pénz… Az elmúlt években elnyert 20-21 millió forint az éves működésük durván 40 százaléka. Ez most 15 százalékra zsugorodott. Ráadásul hosszú évek óta először nem nyitott ki idén tavasszal az egyesület játszóhelye, a szegedi régi zsinagóga. Ám a járvány miatt most nincsenek előadások, nincsenek nézők – és persze minimális bevétel sincs.

Az egyesület úgy határozott, nem hagyja szó nélkül, hogy a tavalyi támogatásuknak mindössze a harmadát ítélték most oda, és összeférhetetlenség miatt kifogást nyújtottak be a pályázatot lebonyolító szervezetnek. Aközpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvényúgy rendelkezik ugyanis, hogy „nem vehet részt döntéshozóként vagy döntés-előkészítésben közreműködőként az, aki, vagy akinek a közeli hozzátartozója a pályázóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll”.

Úgy tűnik, ezt nem sikerült maradéktalanul betartani a pályázatok elbírálása során. A vidéki kuratórium döntnökei között ugyanis ott volt a Szarvason működő, szlovák nemzetiségi Cervinus Teatrum művészeti igazgatója is, a színház pedig sikerrel pályázott az idén – 22 millió forintot nyert. Balog szerint az korábban is előfordult, hogy a bírálóbizottságban részt vett olyan személy, aki érintett lehetett egy-egy szavazás során, de olyankor, amikor saját pályázatáról szavaztak, az illető kötelezően elhagyta a termet, és az érintettséget a megjegyzés rovatban fel is tüntették. Az idén azonban – mivel a járványveszély miatt online szavazáson dőlt el a pályázatok sorsa – erre nem volt mód, ráadásul az érintettségről később sem tüntettek fel semmilyen információt a megjegyzés rovatban.

Tudomásunk szerint a független színházak közül eddig egyedül a szegedi MASZK Egyesület élt kifogással, de az anomáliára már a szakmai szervezetek is felhívták a kiírók figyelmét.

S hogy mi lesz a független színházak támogatásával a következő években? Az biztos, hogy a jövő évi költségvetésben – évtizedek óta először – már egyetlen sorban sem szerepel az alternatív színházak, egyesületek támogatására korábban rendelkezésre állt összeg. Vagyis a működési támogatások és a pályázás lehetősége, úgy tűnik, két évtized után megszűnik. Marad a szakmailag megmagyarázhatatlan, önkényesen osztogatott támogatás – és gombamód nőhet az udvari színházak száma.

Amúgy meg lehet készíteni a túlélőcsomagot.