Amikor nincs Isten

Kormos Lili | 2022.10.04. 16:49

Címkék:

könyvajánló

Olvasási idő kb. 7 perc

Bizonyos történetek nem egyszerűen hozzánk tartoznak, hanem sejtszinten válnak a részünkké, olyan erősen kapcsolódunk össze velük, hogy a személyiségünk önálló szeletévé válnak, s meghatároznak bennünket. Ezek a történetek általában keresik a kiutat, ilyen-olyan formában próbálnak megtestesülni, valahogy mindenben ott vannak, mint egy finom ezüst szál, ami átszövi az anyagot. Visky András írt már a gyerekként átélt kitelepítésről drámát, nem is egyet, most pedig megírta a családregényt, amely nem csak a műfajváltás miatt különleges darab.

A Kitelepítés című regényt olvasva az jutott eszembe, hogy mennyire fontos szerepet töltenek be az életünkben a képek. Akármiről olvassak is, mélyebben érint a szöveg, erősebb az élmény, ha a szöveghez, legalább fejben, tudok képet is társítani. Az orosz munkatáborokról, a Szibériába kitelepített emberek tömegeiről, Auschwitzról, Recskről vannak képeim. Láttam könyvben, kiállításon, dokumentumfilmen, ha olvasok róla, tudom, nagyjából milyennek képzeljem el, hova helyezzem el a szereplőket. Visky András szövege viszont emlékeztetett rá, hogy bár van egy képem Erdélyről, de ezt jószerével a városok (Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely) határozzák meg, esetleg a hegyek, a végtelenül sűrű erdők, tavak látványa. Csakhogy az ott zajló kitelepítésekről, a párt aktív munkálkodásáról annak érdekében, hogy kialakítsanak egy ideológiailag makulátlan társadalmat, nagyon keveset tudok. Napokon keresztül csak fotókat, filmeket néztem a Duna-delta vidékéről, hogy el tudjam képzelni azt a helyet, ahová Visky Andrást csecsemőkorában, édesanyjával és hat testvérével együtt, kitelepítették.

A könyv ugyanis erről szól. Visky lelkész édesapját 22 évnyi börtönbüntetésre ítélték, mondván, lázít és rendszerellenes tevékenységet folytat, feleségét és hét gyerekét pedig kocsira rakták, és meg sem álltak velük a folyó torkolatánál lévő munkatáborig. Arról itt most külön nem írnék, hogy élve, ép elmével, helyrehozható fizikummal kikerülni ezekről a helyekről milyen felfoghatatlan csoda, és mennyire mellbevágó példája a bennünk dolgozó életösztönnek. Nem azért, mert nem fontos, nagyon is az, de a hasonló lágertörténeteknek ez az egyik közös alapjuk, sokan, sokszor foglalkoztak már vele, nálam sokkal behatóbban is, így legyen elég csak annyi, hogy számomra felfoghatatlan, és tényleg csodaszámba megy, hogy egy magára maradt nő ilyenkor nem azt mondja, hogy ő akkor Dunának megy (szó szerint), mert ezt nem lehet kibírni, hanem túlél, és még ha meg-megtörik is közben, végül mégis sikerül.

Elképesztő gyűlöletmennyiség van az életünkben, aminek az újratermelésében az egyház is részt vesz

A titok talán az anyák végtelen és kívülállók számára kiismerhetetlen erejében rejlik, talán Júlia hitében. Utóbbi egyébként végig meghatározó eleme a könyvnek, ami egy lelkészcsalád esetében nem is annyira meglepő. Ami mégis új volt számomra, aki egy meglehetősen szigorú, elvárásokon és némiképp a büntetéstől való félelmen alapuló hitértelmezést kaptam gyerekkoromban, az a hang, ahogy Visky ír a hitről. A könyvben ugyanis ennek az egésznek egy nagyon evilági, élhető, valóságos formája rajzolódik ki. Amibe belefér az is, hogy a hívő ember néha elbizonytalanodik, hogy néha nem tud teljes szívből hinni az Istenben, abban, hogy megsegíti, hogy valaha lesz jobb, belefér, hogy viccet csináljon belőle, belefér az is, hogy néha azt mondja, nincs Isten. Sőt még az is, hogy a lelkész az Isten szeretete elé helyezze a felesége iránt érzett szerelmét.

„…a nagy természetű Széll kegyes életre adta a fejét, sőt úgyszólván megtért és újjászületett, mint a bibliai Nikodémus, a beszédén viszont nem változtatott semmit, kurvaanyázva szólt hozzá az evangéliumi szakaszokhoz is, és amikor neki tetszőt hallott a szószékről, félhangos „a kurvaanyját!”-tal nyugtázta, majd amikor Apánk megintette emiatt, Széll kulák ezt válaszolta: az Örökkévaló kedvét leli az én kurvaanyázásaimban, tiszteletes, tőle magától tudom, és én szeretnék mostantól az ő kedvében járni, a kurva életbe!, Apánk pedig a választ megnyugtatónak találta és elfogadta, sőt elfogadásra a presbitérium elé terjesztette.”

Visky nagyon finom, okos humorral szövi át ezt a tragikus történetet, és ettől a dráma még átélhetőbbé, még fájdalmasabbá válik. Miközben a könyv szövege egészen könnyedén, gördülékenyen halad előre, időnként ott egy fejezet arról, hogyan kínozta a Securitate az édesapját, miközben az anyja a közeli templomban várt a férjére, vagy egy mondat, amelyben lágerlakók tragédiái jelennek meg. Épp csak egy pillanatra törik meg a lendületet, de ez elegendő ahhoz, hogy tudatosuljon, ez nem játék, ez nem kaland. Ez az a kegyetlen valóság, ami emberek életét követelte, ahol hétgyerekes anyák földbe vájt gödörlakásban laknak, ahol valaki zsákokban őrzi az elhunytak csontjait, hogy ha a hite szerint eljön az utolsó ítélet, akkor el tudjon velük számolni a jó Isten előtt. Bár a történet vállaltan egy felnőtt ember visszaemlékező pozíciójából van elmesélve, ezeknél a történeteknél mégis olyan érzésem volt, mintha egy kisgyerek beszámolóját olvasnám, aki rögzíti az érzékelt valóságot, de mivel ebbe az őrületbe született bele, ezért nem érzi a tragédiáját annak, amit lát. Neki az a természetes, hogy így élnek emberek, hogy az élet maga ilyen, ahhoz már a felnőtt tapasztalata és viszonyítási képessége kell, hogy a történetek megteljenek fájdalommal, hogy érezhetővé váljon a súlyuk, amellyel az olvasó lelkére nehezednek.

A Kitelepítés 822 kis fejezetből, ha úgy tetszik, felvillanó képből áll, amiben nem nehéz felismerni a Biblia tagolását, de ott van benne az emberi emlékezet töredékessége is, hogy hiába próbáljuk egyfajta folytonosságban látni magunkat, igazából csak mozaikdarabkákat őrzünk a múltból, és ezekből rekonstruáljuk a saját történetünket, már amennyire sikerül. 822 pillanat, amik egyfajta határvonalat jelentnek ebben a történetben. Visky András, aki annyiszor, annyi hangon, annyi formában elmesélte már, min mentek keresztül, most olyan formát adott a család múltjának, ami, ha lezárni nem is tudja, hisz egy ilyen eleven tapasztalatot nem is lehet, de nyugvópontra juttatja az emlékeket. Ezekre az emlékállításokra pedig nagy szükségünk van, nagyobb, mint elsőre gondolnánk. Túl sokszor, túl könnyen hagytuk, hogy az egyszer volt tragédiák megismétlődjenek, de ha emlékezünk, ha nem felejtjük el őket, talán lesznek, akik nem engedik majd, hogy ismét megtörténjenek. Biztos persze ebben sem vagyok, csak remélek.

Még több olvasnivaló a témában.

Európai Bizottság: a kkv-k számíthatnak a brüsszeli mentőövre

Fóti Tamás

Az Európai Bizottság (EB) minden évben megrendezi – közösen az éppen soros EU elnökséggel – a kis- és középvállalatok találkozóját. Több száz cég tulajdonosa vagy vezetője egyeztethet az európai döntéshozókkal, az Európai Parlament képviselőivel, a résztvevők megosztják egymással tapasztalataikat és elvétve siralmaikat, ha elégedetlenek a kkv-kre vonatkozó direktívákkal, ösztönzőkkel, szabályzókkal.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Győri diák nyerte az Európai Unió esszépályázatát

Fóti Tamás

Az Európai Unió kis- és közepes méretű vállalatainak idei éves találkozóján, Prágában hirdették ki a fiatalok számára kiírt esszépályázat győztesét. A beérkezett több mint 30 pályamű közül meghívták a nemzetközi zsűri által legjobb háromnak ítélt szerzőjét, és közülük került ki a győztes. Idén magyar siker született, Vass Viktória nyerte el a legjobb pályázat díját.

Elolvasom

Szupermérföldekre került az uniós pénztől a magyar kormány

Lakner Zoltán - Tóth Ákos

Az Európai Bizottság egyrészt továbbra is fenntartja a kohéziós alapokból Magyarországnak járó összeg egy részének visszatartására vonatkozó javaslatát, másrészt jóváhagyta az úgynevezett helyreállítási tervet, amelynek célja a Covid-válság hatásainak enyhítése. A kohéziós alapok kapcsán az Európai Bizottság a jelek szerint ezúttal nem hagyta átverni magát, míg a helyreállítási alap esetén a magyar kormány számos pozícióját feladta, így például jöhetnek a szélerőművek és számos, a közoktatás deszegregációját szolgáló intézkedést is végre kell hajtania. Nagyon úgy tűnik, hogy a kontroll folyamatos lesz, minden egyes fillér, illetve euró csak a beruházás végrehajtásának ellenőrzése után érkezhet.

Elolvasom
Keresés