Láng Zsuzsa Töltés kell a Trafónak

Nagy bajban van a Kortárs Művészetek Háza

Töltés kell a Trafónak

Fotó: Trafó

Lassan huszonöt éve, hogy a friss művészetek iránt érdeklődő közönség időről időre ellátogathat a Trafóba, amely a múlt századi, eredeti funkcióját viseli a nevében. Merthogy a transzformátornak az a dolga, hogy átalakítsa az áramerősséget és a feszültséget. Az átalakítás jegyében jött létre a Kortárs Művészetek Háza a Liliom utcában, amelynek a külföldiek is ki tudják mondani a nevét. Majdnem. De a ház most bajban van. Nagyban.

A kilencvenes évek elején pont ilyen bázisra vadászott egy kis anarchista francia csoport, s meg is találta azt a Ferencváros szívében, egy trafóházban, amely vagy kétszáz év örökségeként púposkodott hasznavehetetlenül, mígnem az ott keletkező pezsgés arra inspirálta a kor mértékadó kultúr­antropológusait, hogy lecsapjanak az ígéretes ingatlanra, és méltó programot hirdessenek ahhoz: itt az ideje, hogy bekapcsolódjunk a nemzetközi színházi, balett és zenei élet vérkeringésébe. Ha nem is a szerencsés véletlen, de a tulajdonosváltás mindenképpen közrejátszott abban, hogy a főváros birtokába került ingatlan – s erre nagyon kínálta magát – otthont adjon a hajdanvolt FMK-nak, vagyis a Fiatal Művészek Klubjának.

A Trafó nagy, fekete doboz – az egész az, de a színházterem meg végképp. Hatalmas a színpad, (részben) fapados a nézőtér, és az intézmény fennállása óta nem zavart egyetlen fellépőt sem, ha valaki a produkció alatt kiugrik egy sörért.

De valahogy mégis ez lett az idők során az európai kultúra egyik csomópontja, és ugyan mindig kérdezték a közönséget, hogy kit, mit és hogyan szeretne látni, és aszerint állt össze a vendéglista, azt aligha sejthették, hogy egy eszement háború alapjaiban rengeti meg az egzisztenciájukat. A számlakezelésüket intéző, eredetileg Volksbank, később Sberbank az egységes embargó révén megszűnt ugyanis, vagyona felszámolás alatt áll, a követelők pedig sorban, az adósokra persze lesújtott a törvény keze, nem mintha ez fontos lenne a Trafó szempontjából.

A majd’ négyszázmilliós vagyonból a törvényadta lehetőségnek megfelelően harminc akárhány milliót írtak jóvá, így már az is csodának minősült, hogy meg tudták hirdetni a Töltés estjét, ami csak arról szólt, hogy valahogy lehessen működtetni az intézményt, hogy nyüzsögjön már a ház. Összehívták hát mindazon művészeket, akiknek sokat jelent a Trafó, és ők nyilván ingyen léptek fel. Persze, pontosan tudták, hogy tíz koncert sem lenne gyógyír a lockdown-ra, de elsősorban figyelemfelkeltésre szánták ezt a gesztust. Nyilvánvalóan nem várták el senkitől, hogy az intézmény anyagi gondjait megoldja, számukra a szolidaritás volt a legfontosabb, és ebből kaptak is. Sokat.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!