Katona Klári Apa és fia, akiknek megadatott

Mit hallgatok? – kérdezik tőlem újra meg újra. Mindent. Műfajtól, előadótól függetlenül. Szabadságot kapva. Mert a műfajoktól való függetlenítés engedett először igazi különleges zenei élményekhez jutni. Rájuk találni, az élményt megélni: fantasztikus. Megosztani valakivel, pedig a legnagyobb örömök egyike.

Egyszerre apaként és világhírű operaénekesként is kérdezték, hogyan érez Andrea Bocelli, amikor fia elindul a világhír felé vezető úton. Válaszában az együtténeklés örömén és a felelősségen kívül, amit közös munkájuk során érzett, még egy dolgot emelt ki. Aminek meglétét mindennél fontosabbnak tartja az út bejárásához, ami tanulhatatlan. A kifejezésre való képességet. Ez fiának is a lelkületéből fakad. Csak a technika tanulható. Bevallása szerint ő maga máig, nap mint nap foglalkozik hangszerével. Hangszerként beszél hangjáról, amiben naponta próbál valami újat felfedezni. Mert a tanulható és a tanulhatatlan összeadódásában tökéletesedik az átadás.

Ők ketten technikailag, a tanulhatóban különböznek, amiben egyformák: magukkal hozták a tanulhatatlant. Mindkettejüknek megadatott.

Művészi útjának és karrierjének elején, Matteo a felvétel és a megjelenés idején, 2018-ban még a Conservatorio Boccherini tanítványa volt Lucca városában. Conservatory az angol szótár szerint üvegfallal és üvegtetővel, egy oldalával ház falához kapcsolódó szobányi tér, a nap melegének összegyűjtéséhez, különleges növények neveléséhez. Az otthon és a konzervatórium védettségében Matteo Bocelli ilyenné lett.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.