könyvajánló

Azok a csodálatos Bergman lányok

Gurubi Ágnes / Szív utca

Kormos Lili | 2022.04.15. 12:37

Olvasási idő kb. 6 perc

„...az összes Bergman lány vagyok…” – írja Gurubi Ágnes Szív utca című regényében. A Bergman lányok mindig talpra állnak, a Bergman lányok nem törnek össze, túlélnek, tovább mennek. Én meg azon kezdek gondolkodni, hogy a Bergman lányok öröksége vajon meddig jelent fogódzót, és mikortól válik mázsás súllyá, ami visszahúz és nem ereszt.

A sokadik családregényt olvasva az jut eszembe, hogy a huszadik század egy tabló, amelyen mind rajta vagyunk. Trianon, deportálások, szocializmus, kitelepítések, mindannyiunk családjából ott van valaki ezeken a képeken, mi pedig, hol tudjuk, hol nem, de visszük magunkkal mindazt, amit átéltek.

A mi közös nyelvünk a hallgatás, a kollektív örökségünk a „csak ne a gyerek előtt!”, csak nemrég kezdtük el megtanulni azt a nyelvet, amellyel beszélni lehet arról is, amiről a szülők már nem tudtak, a nagyszülők pedig még nem akartak beszélni.

„Az én történetemből hiányoznak a férfiak” – ezzel a mondattal kezdődik a Szív utca. Gurubi Ágnes regénye valóban női történet. Olyan, mint egy váltófutás, a Bergman lányok egymásnak adják a stafétát, az egyre súlyosabb batyut, amelyben hamuban sült pogácsa helyett családi titkok, nagy hallgatások vannak. Nem kell ezt hosszasan magyarázni, sokan, sokszor elmondták, én is leírtam már nem egyszer, hogy amit magunkba temetünk, az előbb-utóbb kiutat keres magának. Lehet, hogy nem rögtön, lehet, hogy generációkkal később, de előbb-utóbb fészkelődni kezd ott a mélyben.

A történet főhőse és elbeszélője, Anna, a negyvenes éveiben jár, zsidó családból származik, az üknagyanyját a Bíró Dániel Kórház udvarán lőtték agyon a nyilasok. Az anyai ág öröksége a túlélés lett. Túl kell élni, bármi áron, mert az ember élete néha tényleg egyetlen hajszálon függ. Nem lehet óvatlannak lenni, éberen kell figyelni mindent, mert aki akár csak egy pillanatra is kizökken, akinek a figyelmét elvonják az érzések, azt elviszi az a jó szíve. Szeretni gyengeség, feladni nem szabad, túl kell élni mindent. Háborút, nélkülözést, betegséget, rossz házasságot. Aki feladja, az gyenge, és a gyengék elvesznek.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Fizess elő a Jelen online cikkeire,
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában

Kormos Lili

Hiába trükközik a KSH, az emberek 100 százalékos inflációt érzékelnek

Csak a kenyér több, mint 60 százalékkal drágult

Szabó Brigitta

Láng Zsuzsa

Cser-Palkovics András: Kulcskérdés, hogy megjöjjenek az EU-s pénzek

Energiacsúcs összehívását és a fűtési szezon végéig ársapka bevezetését kérik a kormánytól az önkormányzatok.

Tóth Ákos

Ónody-Molnár Dóra

Kvótát a magyar cigányságnak!

A faj szó átírását kezdeményezik a magyar joganyagban az Ámbédkar Technikum vezetői

Ónody-Molnár Dóra

Paul a pult mögött

McCartney, 3, 2, 1.

Benedek Szabolcs

Árnyékkormány angol és magyar módra

Őfelsége leghűségesebb ellenzéke

Szabó Barnabás

Mindenki hazaárulója

Eckhardt Tibor (1888-1972)

Révész Sándor

Vásárhelyi Mária

Ipsos: A magyarok tartanak a legjobban az áremelkedéstől

Többen hibáztatják a háborút, mint a kormányt

Lakner Zoltán

Lakner Zoltán

Tamás Ervin 

Folytatódik Iványi Gáborék zaklatása

A BM-ben nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb

Ónody-Molnár Dóra

Baljós tanévkezdés

Csak irracionális racionalizálás képzelhető el

Ónody-Molnár Dóra

Keresés