Katona Klári Bizonyosság

Ethan Hawke biztos nem nézne rám furcsán, ha elmondanám neki, milyen régóta megingathatatlan bennem a gondolat, hogy legyen az ismertség, a siker, a kiemelkedő létrehozás, a teljesítés, az álomszerű beteljesedés bármennyire jelentős is, az élet megélésének az akkor is csak egy része marad. Személyes létünk beteljesítését ugyanis a felsoroltak egyike sem jelenti, egyike sem szavatolja. Mert az élet ennél összetettebb. Felismert feladataink mellett a fel nem ismertek, a lehetségesek, az esélyt adók összességét hordozva. Nemcsak, hogy nem nézne rám furcsán, mint mások, már oly sokszor, amikor ezt valamilyen formában felvetettem, hanem tökéletesen értene. Megértene. Mi több: egyetértene. Semmi kétség. Még ki nem mondott gondolataimmal is.

Honnan szedem ezt? Meghallgattam. Figyelmesen. Hiszi a művészet és a kommunikáció gyógyító erejét. Nem, nem úgy, ahogy erről sokan vallanak, akiknek az írás, a zenélés, a festés terápia. Önterápia. Mert nem erre gondol. Ahogy én sem. Mert ő a felvetés, a megosztás gyógyító erejéről beszél. Melynek során új, szélesebb perspektíva nyílhat. Mert először – ahogy kifejti – a szüleink látószögén keresztül érzékeljük a külvilágot. Ahhoz, hogy saját feltérképezésünk szerinti látásunk legyen, kellenek a felvetésekben felfedezhető, a valóságlátást támogató megosztások. Művészi módon. Szavakkal, dallamokkal, képek mozgó világával megosztott történetekben. Épülésünkre.

Megértene. Továbbra is azt érzem. Azt is értené, amit a professzionális létezés alapjának gondolok. Az igaziságot. Mert mielőtt színpadra hívná beszélgetőtársa a nyilvánosság előtti eszmecseréjükhöz, ekként jellemzi: „egy hiteles művész, ami nem sokakról mondható el Hollywoodban”. Tényleg így van. Annyi megnyilvánulása mutatja nekem. Hogyan? Mitől?

A hozzáállásától. A valóság – benne szűnni nem akaró – felmutatásának vágyától. Ami már attól is végtelenül izgalmas, hogy Ethan Hawke színész. Azután rendező és író is. És a színészre másképp gondolunk. Nem a valóság közvetítőjeként. És mégis ezt célozza. Úgyhogy azt is megértéssel fogadná, amikor azt mondom: minden foglalkozás, hivatás megnemesíthető és meggyalázható. Közben azt gondolom, valószínűleg hamarosan a színészet egyik megújítójaként beszélnek majd róla. Beszélgetőtársa, Stephen Galloway meg is kérdezi tőle, hogyan érte el e figyelemre méltó, magas szintjét színészi játéka természetességének?

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!